A művet valószínűleg az 1978-ban Jonestownban bekövetkezett tragédia (vagy inkább őrültség) inspirálta, ahol James Jones szektavezér hívői tömeges öngyilkosságot követtek el.

A filmben 1985. március 23-án a Mennyország Fátyla nevű gyülekezet tagjai megmérgezik magukat Jim Jacobs (Thomas Jane) próféta parancsára, a férfi által készített injekcióval. 45 ember veszíti életét a tragédia során, köztük sok gyerek. A kaliforniai Hidden Lake tanyára már későn érkezik meg az FBI, és a sok halott között egyetlen túlélőt találnak, egy 5 éves kislányt. 25 évvel később a már felnőtt Sarah (Lily Rabe) még mindig nem képes elfogadni a múltját, nem talál válaszokat, nem érti, neki miért nem kellett meghalnia azon a napon. Sarah alig emlékszik bármire is a történtekből, de reménykedik, hogy megtalálhatja édesanyját, így mikor Maggie (Jessica Alba) felkéri, hogy térjen vissza vele és a filmes stábjával a tanyára, kisebb hezitálás után igent mond. Nem sokkal később kiderül, hogy Maggie édesapja vezette az FBI-t, mikor megtalálták Sarah-t, de a férfi később öngyilkos lett a történtek hatására, így jutott tudomására, hogy a szektában filmeket forgattak, az utolsó napról is. A céljuk közös, meg kell találniuk a felvételeket, hogy megértsék, mi történt a zárt ajtók mögött.

Miután a csapat megérkezik az elhagyatott vidékre, Sarah emlékezete beindul, és elvezeti őket Jim kedvenc helyére, ahol rábukkannak az archívumokra. Miután egyre több megmagyarázhatatlan dolog történik körülöttük, szabadulnának, de Maggie nem az a fajta lány, aki bármit is félbehagyna. A fátyol fellibben, és Sarah ráeszmél, miért volt fontos, hogy visszatérjen, sőt anyjával is találkozik, de nem úgy, ahogy gondolnátok.

Nem lesz happy end a vége, habár attól függ, kinek a szemszögéből nézzük. Szeretem az ilyen filmeket, azt hittem, szimpla szellemházas történetet fogok kapni, és bevallom, az sem izgatott különösképp, hogy a régi felvételekből tudom meg, mi történt, de tökéletesen annyit kaptam belőle, amennyi még jól esett.

Behozták a természetfelettit, egészen zsenális módon tálalva. Rémisztgetésből azért még elfért volna bőven, habár a tudat, hogy valószínűleg tényleg ilyen agymosások színtere egy szekta, már önmagában is ijesztő. A helyszín gyönyörű (viszont sablonos, mindenki látott már horrort, ami az erdő mélyén, elhagyatott helyen játszódik), a házért plusz pont jár.

A legfontosabb: nem volt előre kiszámítható, hogy mi is fog történni. A színészeket pedig kedvelem, sem Alba, sem Rabe kisasszonyt nem kell bemutatni senkinek, minden szerepükben azt adják, amit kell, most is tökéletesek voltak. Thomas Jane pedig annyira jól hozza a pszichopata formát, hogy kizárt, hogy nem bujkál benne valami, a kinézete pedig erősen hajazott James Jones-éra. A mellékszereplőkről túl sokat nem tudunk meg, nekem ez hiányzott is, mert belerakták őket ugyan tölteléknek, hogy annyira ne legyen egyhangú a dolog, de sem a nevek, sem az arcok nem maradtak meg bennem, annyira nem ismertük meg őket.

Phil Joanou rendezte a filmet, a forgatókönyvet pedig Robert Ben Garant írta. Mostanában bántják a horrort mint műfajt, mert nem tud új dolgokat mutatni, de ha belegondoltok, anno az Elm utcás filmek is piszok ijesztőek voltak, ma meg nevetünk a megoldásaikon. Felpörögtek a dolgok, és annyi mindent láttunk már, hogy elképzelésem sincs, a fanyalgók mitől nem aludnának hetekig, vagy milyen rémtől feküdnének a sarokba sírva.

Összességében szívesen néznék még az utóbbi hónapok borzalmai után ilyen színvonalú filmeket.

9/10

IMDb | mafab