Hogy hogyan lehet két epizódot ennyire eltérően tető alá hozni, arra csak Kirkmanék tudják a választ. Annyi bizonyos, hogy míg az egyikben hatalmasakat ásítottunk, a másikban egymást követték az álleejtő jelenetek.

4. rész: Unalom, unalom és unalom. Néhány eseményt leszámítva teljesen érdektelen epizód volt, amely megmagyarázza, hogy egykoron fénykorát élő, a hatodik évadakor 17 milliós nézettséget produkáló sorozat miért csökkent mára már kevesebb mint három és fél millió alá. Lassan a Fear the Walking Dead köröket ver az anyasorozatra, Morganék bandájának ratingje is erősen lecsökkent, a kezdetekor 6-8 milliós nezőszámot is elérő spin-off jócskán megcsappanva, de még stabilan hozza a 2,2-2,4 milliós számokat, akcióban és történetvezetésben jócskán felülmúlja Michonnék vergődését.

Az egykori TWD karakter, Abraham kiírása után az őt alakító Michael Cudlitz átállt a kamera másik oldalára, és már több epizódot is sikeresen rendezett, a negyedik rész is az ő keze munkáját dicséri. Érthető Kirkmanék döntése, hogy egy szinte kezdő rendezőre nem bíznak évadnyitó- vagy záró rendezést, azonban amit ezen epizódtól kaptunk, az már a legtöbb rajongónak is csípi a szemét. Kaptunk egy totál felesleges Michonne-Ezékiel szerelmi szálat (ha éppenséggel az elgyengült érzelmi állapotban lévő király és a fekete amazon közti csókváltást annak lehet nevezni), a szokásos „csesztessük Lydiát” jelenetet, és sok-sok drámázást a szereplők közti párbeszédekben. Látvány szempontjából sem lehetünk elragadtatva, szinte alig vannak zombik, gyilokok még annyi sem, még a nagy fa kidőlését is egy Ed Wood munkáira jellemző módon oldották meg: csupán egy hangeffektet vágtak be a tényleges jelenet helyett (aki esetleg látta vagy ismeri Lugosi Béla halálát a Kilences terv a világűrből című filmből, annak egyből az fog beugrani, a többieknek leírom: Béla elsétál balra, kimegy a képből, ekkor az utolsó képkocka kimerevedik, majd hallunk egy autófékezést és egy csattanást, mindezt kb. három másodperc alatt letudva).

Szégyen. Az egyetlen momentum, ami megmenti a 2-3 ponttól az epizódot, az egyedül Negan. Antihősünknek, akinek már szinte jobban drukkolunk Alfánál is, Lydia zaklatójának véletlen megölése után nyoma veszik, ám addigi összes jelenetével ellopja a showt, kezdve a Lydiával való beszélgetésével és védelmére kelésén keresztül a Daryllel való diskurzusával. A rengeteg mellékszereplő semmilyenségén sem segített az elmúlt pár epizód, többségükről jóformán még mindig semmit nem tudunk, ezáltal a töltelékkarakterek szerepénél többet nem is várunk el tőlük, így teljesen érthető a rajongók elfordulása a sorozattól.

5. rész: Az aktuális epizód azonban megfordította az előbb említett leépülést, Negan bolyongása és brutális zombiirtása mellett is történt néhány említésre méltó jelenet. Brandon, aki segített Negan szökésében minden mozdulatával és cselekedetével azon igyekszik, hogy a bőrdzsekije és Lucille megszerzésével újra a régi Megváltó-vezérré változtathassa vissza Negant, akivel egy újabb Szentélyt kíván vele létrehozni. Bolyongásuk közepette bukkannak rá Ameliára és fiára, Milora, akik egyik helyről a másikra vándorolva próbálnak túlélni. Miután Negan elzavarja a túlságosan rákattant Brandont, a férfiú kisvártatva visszatér és megöli anya-fia párost, bizonyítva Negannak rátermettségét a Megváltókhoz hasonlóan. Negan az egykori önmagára emlékeztető Brandont eme tettéért szépen agyonveri, mivel a fiú megszegte Negan legfőbb szabályát: gyerekeket nem ölünk. Majd felkapja a bőrdzsekijét és Lucille a vállára téve felölti régi énjét, és előcsalogatja Bétáékat.

Negan akciózása mellett betekintést nyerhetünk Alfa új tervébe is, aki kis lépésekkel próbálja tőrbe csalni Michonnékat, ehhez Gamma nyújt hathatós segítséget a zombik által emelt torlaszokkal. Gamma összefut Aaronnal, aki kötszert ad a sebesült Nőnek, de diskurálás helyett inkább kereket old. Gamma elmeséli találkozását a férfivel, akiben Alfa meglátja a potenciális segítői lehetőséget.

A főbb események mellett jutott idő a többiekre is, akik az epizód legvidámabb pillanatait is elhozták nekünk: közé tartozik Daryl sztorija a néma Connie-nak a bátyjával való horgászásukról, melyet nem lehet röhögés nélkül végignézni. Ahogy a szófukar Daryl előadja kézzel-lábbal mutogatva az élményét Merle-lel, azt tanítani kéne. Sajnos egy újabb alapszereplőért is aggódhatunk, Ezékiel ugyanis előrehaladott rákban szenved, amit az őt megvizsgálni kívánó Siddiq-nek meg is mutat, bevallva, hogy tudja, mi lesz a sorsa és ez ellen nem is akar küzdeni, ám Carolnak már nem meri elmondani a végzetes titkát.

A horror szerelmesei végre tobzódhatnak a goreban és vérben, a szögesdróttal kettéfejezett, buszajtóval szétvert vagy a vadászkéssel kibelezett élőholtak látványa rendkívül pazarul sikerültek, ahogy a feszült atmoszféra is képviselteti magát néhány alkalommal (Brandon kiiktatása például az egyik legdrámaibb jelenet), és akciókban most sincs hiány, szúrások, puszta kezes harcok és nyúzások is előfordulnak szép számmal, ahogy metaforikus pillanatok is, gondolok itt Negan jelenetére, mikor megpillantja Lucille-t. Egyedül Kelly szökését tudom negatívumként felhozni, ami teljesen felesleges szál volt az epizódban.

Bizakodva tekintünk a közelgő félévadzáró elé, hiszen Negan végre szembekerül Alfáékkal, és végre Carol is előkerül.

4. rész: 3/10

5. rész: 8/10