Mi sül ki abból, ha három vezéregyéniség szembekerül egymással? Egy rendkívül szórakoztató epizód.

{spoiler} Negan, miután sikeresen magához vonzotta Bétát és a Suttogókat, a táborukhoz vezetve Alfa próbára bocsájtja bőrkabátos barátunkat, aki csatlakozni szándékozik a maszkos idegenekhez. Béta kapja a megtisztelő feladatot, hogy a nagypofájú megváltó kiállja a suttogóvá válás lépéseit. Bár Negan derekasan helyt áll, Béta nem nézi jó szemmel a betolakodó stílusát, ám az Alfa előtt leboruló és fejet hajtó férfi láttán nem mer szembeszállni a suttogóvezérrel.

Közben Daryl és Carol megpróbál a suttogók által rájuk küldött zombisereg nyomára bukkanni, akiknek követésével talán rátalálhatnak Alfáék búvóhelyére. A terv kissé balul sül el, ám sikerül egy suttogót elkapniuk, akizől talán tudnak valami használható információt kicsikarni.

Siddiqet még mindig gyötrik a látomásai, amin nem segít a Suttogók által megbetegített emberek látványa sem, illetve Dante poénnak szánt megnyilvánulásai sincsenek ínyére. A fertőzöttek táborát gyarapítja Rosita is, akit Eugene próbál nyugtatni, sajnos kevés sikerrel. Szerelembe esett exPresley-frizurás barátunk közben a lezuhant műhold darabjaiból összeeszkábál egy egészen az ionoszféráig elérő nagy hatótávolságú rádióállomást, és nekikezd a túlélők felkutatásának. Hamarosan jelentkezik is egy hölgyemény, aki beszédbe elegyedik pörgőnyelvű zseninkkel, bár érthető módon eléggé bizalmatlan a kommunikáció köztük. {/spoiler}

Jellemző a Walking Dead évadjaira, hogy egy-két erősebb epizódot három-négy töltelékrész követ, ám szerencsére eddig a negyedik kivételével pozitív a mérleg. A múlt heti epizód után elkezdett kissé növekedni a nézettség is, jelenleg 3.2 millió amerikai követi a tévéképernyők előtt a sorozatot (az online, illetve torrentes megtekintők száma bizonyára ennek többszörösei). Meg is érdemli a széria a belé fektetett bizalmat, Rick nélkül is működik a sorozat, köszönhetően az erős karaktereknek (Negan Alfa, Béta, Daryl, Carol, és a hamarosan visszatérő Maggie-re is kíváncsiak vagyunk). A képregényt ismerők most bizonyára dörzsölik a tenyerüket, hogy Kangék némi módosítás mellett követik a rajzolt változatot, ám halkan jegyzem meg, hogy nem ártana ebbe egy jókora csavart beletenni a kiszámíthatóság végett.

Térjünk rá az epizód elemzésére: az évad elején azt merészeltem mondani, hogy Kirkmanék nyilvánvalóan Judithra szeretnék építeni a további évadokat, ám ez a tendencia az első résszel annyiban is maradt, a kicsi Grimes egyelőre csak Michonnenal diskurál. Helyette egy évadnyi hegemónia után végre felragyogott Negan csillaga, és az egykori ellenség (látszólag) visszabújva régi énjébe ismét hozza a formáját, remek mozgása és arcjátéka mellett rendesen puffogtatja az egysorosait is, a Bétával való kekeckedései pedig messze az epizód legjobb pillanatai közé tartoznak. Daryl és Carol párosa is megérdemelt már egy külön részt, kettejük barátsága és egymás iránti tisztelete mindig hálás témát szolgáltat a nézőknek, emellett remekül működik köztük az összhang mind kommunikációban, mind akcióban (naná, tíz évada együtt forgatnak). Eugeneról túl sokat nem lehet elmondani, nála nem érzékelhető további jellemfejlődés, sőt, néha kifejezetten irritáló a stílusa. A legnagyobb gond azonban a Siddiq-szállal van, egyszerűen nem látni, hogy az alkotók mit szeretnének tenni a karakterrel, epizódok óta csak a szenvedéseit látjuk. Érthető, hogy szegényt nagyon megviselték a történtek, ám míg Carol gyászát remekül tudják feledtetni az újabbnál újabb cselekedeteivel, Siddiq-nél nem látni a fényt az alagút végén.

Ami a legjobban tetszett az aktuális részben, az a Walking Dead igazi arcához való visszatérés bemutatása. Sokan elfelejtik, hogy a TWD nemcsak horror-, hanem drámasorozat is egyben, így érthető, ha az akciók és véres képsorok közé beleszőnek egy-egy emberi sorsokkal és érzelmekkel teli szálat is. Előbbit a Negan vs. Suttogók képviselik, a csapatba való bekerülés feltételeinek bemutatásai alatt pazar akciókat és véres képsorokat kapunk, a zombinyúzástól kezdve a gyilkolásukig elégedettek lehetünk a látottakkal. Drámavonalon Siddiq, illetve a Rosita-Eugene páros, vagyis egy poszttraumás szindrómás látomásai és egy bontakozó szerelmi szál jelenetei adnak táptalajt érzelmeinknek.

Mivel megy a hype, hogy már csak két rész van a félévadzáró szünetig, így a következő két epizódban várható valamiféle nagy dobás, amivel fel tudják húzni az agyunkat fokozni a figyelmet a márciusi visszatérésig. Az előzetesek alapján erre jó esély van, és látván a mostani tempót, epekedve várjuk, mit lépnek Kirkmanék.

8/10