Izgalmasnak alig mondható, teljesen átlagos epizóddal tért vissza téli szünetéről a The Walking Dead. Bár történt némi előre lépés a fő történetben, a játékidő nagyobb részét a barlangból való menekülés tette ki.

{spoiler} Alfa terve sikerült, Carolék kicsiny csapata látszólag a zombikkal teli barlangban rekedt. Daryl tájékozódó képességének hála hamar felfedezi a kifelé vezető utat, amely szűk járatokon, sziklaszirteken és eltorlaszolt bányabejáratokon keresztül vezet a felszínre. Kijutás közben megismerjük Carol eleddig eltitkolt klausztrofóbiáját, ám a nő a bátorító szavak és szívóssága hatására sikeresen legyűri gyengeségét. A felszínre jutást drámai képsorok előzik meg, Carol kétségbeesésében a történtekért önmagát hibáztatva fel szeretné robbantani a barlang mélyén rejtőző zombihadat, és bár Daryl lebeszéli róla, a dinamit egy óvatlan mozdulat következtében a mélybe hull, és a detonáció veszélybe sodorja a kijáratot. A beomló törmelék elzárja Connie és Magna elől a kiutat, így ők a barlangjáratban ragadnak. Daryl hazaküldi a megmenekülteket a zombisereg hollétének hírével, ő maga pedig elindul keresni egy másik kijáratot, hogy kihozhassa a bent maradtakat.

Alfáéknál is zajlik az élet, Daryléket magukra hagyva Gammával folytatja kémes játékát. Negan azonban a fülébe ülteti a bogarat, hogy Gamma talán elárulja őket, amely tettével kivívja Alfa elismerését, köszönetképp a falkavezér megosztja vágyakozó testét bőrszerkós barátunkkal. {/spoiler}

Szomorúan tapasztaltuk, hogy a három hónapos szünetnyi várakozást nem kompenzálta a félévadnyitó. Egyrészt nem sok minden történt benne, meglepődnünk sem sikerült túlzottan, gyakorlatilag meg lehetett jósolni, hogy mindannyian életben maradnak a csapdába esettek közül, másrészt nagyon sötétre sikerült az epizód, és ezt nem a hangulatra értem. A Trónok harca ominózus tizedik évados részénél is joggal voltak felháborodva a nézők, mivel jóformán semmit nem lehetett kivenni az epizód cselekményeiből, és sajnos most is ez a helyzet: a barlangban játszódó részekből alig lehet kivenni valamit. Érthető, hogy a minimális láthatósággal szerették volna a készítők érzékeltetni a bent uralkodó légkört és átéreztetni a bezártság érzését, azonban a nézők szórakozni szeretnének, nem pedig a szemüket meresztgetve találgatni, hogy mikor éppen mi történik. Épp emiatt az epizódot csakis éjszaka vagy jól besötétített szobában érdemes megtekinteni.

Ezt félretéve dicséret illeti Kirkmanéket, hogy remekül összehangolták az egyes szereplők tulajdonságait a kijutás érdekében. Daryl, az örök felfedező és vezéregyéniség természetesen a talpraesettségére támaszkodva vezeti mind fentebb a többieket, amelyben Jerry hatalmas termete és Aaron vaskeze is nagy jelentőséget kap, a drámai vonalért pedig maga Carol felel: klausztrofóbiája és a történtek miatti önmaga hibáztatása okán számos pillanatban szorul testi és lelki segítségre.

A Suttogók között is kicsit felkavarták az állóvizet Negan és Alfa közötti viszony szintlépésével: Gamma visszatértekor érdekes lesz szembesülnie a csapatnak az árulásával, illetve Bétának is fel van adva a lecke a másodhegedűssé avanzsálódott szerepével. Említést érdemelnek a nagyszerű hangulatkeltés: a mélybe aláhulló zsarátnok által megvilágított holtsereg egészen parádésra sikeredett, a kamerakezelés is kitűnő, az akciódúsabb jeleneteknél sincs kapkodás, és persze zombijaink is hozzák a megszokott undorítóan zseniális kinézetüket.

Eléggé vegyes érzelmeket váltott ki a kilencedik epizód. A visszatérés öröme okozta elvárásainkat nem elégítette ki, de azt sem mondhatjuk, hogy túlzottan csalódottak lennénk: a látványvilág (a sötétséget leszámítva) és a színészi alakítások ismét kárpótoltak minket. Jövő héten folytatjuk.

5/10