The Best Defense

Rick és Dale épp a sötét börtönfolyosókat rója.

- Jártunk már erre? Nem is emlékszem – kérdi Rick.
- Azt hiszem igen… - szól a fejét vakarva Dale.*

• A biztonság kedvéért nézzük át még egyszer!
• Ha úgy gondolod, hogy szükséges, akkor rendben, de már háromszor átnéztük ezt a börtönblokkot. Elsőre sem találtunk kószálókat.
• Mint mondtam, a biztonság kedvéért. Gondolj csak a gyerekekre! Ha már végre mindent átfésültünk, akkor ez a hely nagyszerű lesz, és rendbe jöhet az életünk.
• Nagyon jó lenne, ha működésre tudnánk bírni a generátort, még akkor is, ha csak napi pár órán át menne.
• Igen… Csodás lenne végre ismét zenét hallgatni. Mostanáig fel sem ötlött bennem, hogy mennyire hiányzik.*

Beszéd közben Rick felemlíti Morgant, a férfit, aki mindennek a kezdetén segített neki. Mostanság sokat gondol rá és a fiára, és arra, hogy mi lehet velük. A folyosók átkutatását abbahagyva átmennek a börtön világosabb helyeire. Összefutnak Tyreese-zel, aki bejelenti, hogy az udvart megtisztították, és épp most égetik kinn a testeket a többiek. Glenn és Maggie sietnek oda hozzájuk, mert találtak valamit.

*- Ez meg micsoda?

• Egy páncélozott mellvért, ami a tömegoszlató felszereléshez tartozik. Van védősisak, meg minden hozzá –* válaszolja izgatottan Glenn.
  *- Tényleg, mennyi van belőle?
• Egy rakás, tíz vagy akár több is. Ez a cucc nagyon király, ebben nagyon könnyen és biztonságosan átvizsgálhatjuk a börtön külső területét további ételért és ellátmányokért. Ezek elég erősek, hogy megállítsanak egy golyót, nem is beszélve a rothadó fogakról.*

Lori és Carol épp egy halom könyvet visznek az udvarra, hogy a szabadban olvassanak. Carol aggódik, hogy Lori túlságosan megerőlteti magát a könyvek cipelésével, de Lori lebeszéli a segítségről.

*- Miattad kellene aggódni. Hogy vagy?

• Én… jól vagyok. Nem hiszem el azt, amit tettem. Bárcsak visszamehetnék az időben. Tudom, hogy miért tettem, de nem tudom elhinni, hogy megtettem. Tyreese volt az egyetlen, aki elviselhetővé tette ezt az életet. Szükségem volt rá, és talán most is. De a legszörnyűbb az, amin szegény Sophiának kellett átmennie. Sosem tudom megbocsátani ezt magamnak.
• Hogy van Sophia?
• Nem tudom. Úgy tűnik, jól van, és úgy is viselkedik, mintha semmi sem történt volna. Ez nagyon aggaszt. Mégis milyen anya vagyok én?
• Olyan anya, aki életben tartotta a gyermekét ebben az őrületben. Cseppet se gondold, hogy amit tettél, az elfogadható, de most már nincs értelme ezen rágódnod.
• Sajnálom. Bocsáss meg! Te és Rick vagytok a legközelebbi barátaim itt, és úgy érzem cserbenhagytalak titeket. Szeretlek titeket, és nem akarom, hogy meggyűlöljetek.
• Gyűlölni? Nem gyűlölünk, csak aggódunk érted. Szeretünk téged, Carol.
• Köszönöm. Nem is tudod, mennyit jelent számomra, hogy mindketten szerettek*. – Carol átöleli Lorit, de Lori szemében mély aggódás tükröződik.

A börtönből kijövet Rick, Glenn, Dale és Tyreese a benn található fegyverek és felszerelések katalogizálását tervezik. Felmerül a generátor működtetése is, amihez üzemagyagot kell szerezni. Glenn veti fel az ötletet, hogy a kerítésnél zajt csapva tereljék el a kinti járkálók figyelmét, amíg páran kiszaladnak a börtön parkolójába, hogy az otthagyott autókból kiszívják a benzint. Rick támogatja az ötletet, de mielőtt még belekezdenének, ő meglátogatja Allen sírját.

- Allen… Nem is tudod, mennyire örülök, hogy az égetésed helyett a temetést választották a többiek. Így sokkal inkább érzem úgy, hogy békében nyugszol. Szeretem ezeket a beszélgetéseket, habár emiatt valószínűleg továbbra is úgy gondolják az emberek, hogy megőrültem. Mindegy is… Ma nincs időm beszélgetni, sok dolgot kell elintézni, mint mindig. Tarts ki! És ismét: bocsánat a lábad miatt.

Miközben Rick visszasétál a többiekhez, hallja, hogy Carl kiabál Lorival. Carlnak elege van abból, hogy folyton csak ül a fenekén, és öreg játékokkal játszik, be szeretne segíteni a többieknek a kerítésnél. Dale a kölyök pártját fogja, mert tudja, hogy rátermett és tud vigyázni magára, és az is mellette szól, hogy kerítésen belül lesz végig. A veszekedést Rick rekeszti be, lecsitítja Carlt ,és azt mondja neki, hogy hallgasson az anyjára. Nem tudhatják, hogy mi történhet, lehetséges, hogy a sok élőhalott ledönti a külső kerítést, sosem csináltak még ilyet. Majd ha már gyakorlottabbak lesznek ebben, akkor megengedi, hogy csatlakozzon hozzájuk Carl.

Rövidesen a kerítés mentén sikeresen elterelték a járkálókat, a kaput megtisztították, és készek elindulni, de Glenn sehol sincs. Egy kis idő elteltével felbukkan, és elnézést kér a késért, de fel kellett öltöznie: felvette az egyik rendőrpáncélt.

- Tényleg szükséges ez? – kérdi mosolyogva Rick.
- Az tuti, hogy nem árt. Egyébként is, tudod, hogy nagyon ki akartam már próbálni. Nincs is ennél jobb alkalom.

Rick is beöltözik egy szettbe, magához veszi a szekercéjét, Glenn az egyik gumibotot, majd kirohannak a börtön kapuján.

A börtön külterületén körbefutva beleütköznek pár kószálóba, de könnyedén áthidalják a problémát. A parkolóhoz érve neki is látnak a munkának: Rick őrködik, amíg Glenn a kocsikból kiszívja az üzemagyagot.

- Szerinted Maggie mennyire fog tisztelni, ha megtudja, hogy milyen jól szívom a benzint? – kérdezi mosolyogva Glenn.
- Ti aztán nagyon jól kijöttök egymással – mosolyog vissza Rick *– Boldogok vagytok együtt? Mert nekem nagyon úgy tűnik. Örülök nektek.

• Uramisten!* – vág közbe hirtelen Glenn, az égre mutatva *- Ugye nem csak képzelődöm?
• Szent szar! Egy helikopter!*

Rick azonnal gondolkodni kezd, hogy egy nagy tűzzel fel kell kelteni a figyelmét, ha egy autót felgyújtanának, az tökéletes lenne. Ám az ötletelésnek hamar vége szakad, mert a helikopter füstölve zuhanni kezd.

- Tartsd szemmel, hogy merre halad! – utasítja Rick Glennt*. – Én motorral odamegyek. Csupán pár mérföldre lehet tőlünk. Ki kell derítenünk, hogy kik ezek az emberek. Meg kell tudnunk, hogy honnan jöttek.*
- Csak menj és szólj a többieknek, én addig beindítok egy kocsit. Ha vannak túlélők, akkor motorral nem tudjuk őket idehozni.

A kapu előtt Tyreese várja Ricket. Ő nem látott semmit, és alig hiszi el, amit Rick mond neki. Ekkor Michonne jelenik meg a kapuban, kezében a kardjával.

- Én láttam, menjünk! – mondja.
- Hogy?... Te? – szólal meg dadogva Rick.
*- Azt hitted, hogy nem jövök rá, hogy a lakókocsiban rejtettétek el? Már egy hete visszavettem a kardom, nyugi, bízhatsz bennem.

• Nekem úgy tűnik, hogy pont emiatt NEM kellene bíznom benned.
• Ezzel majd később törődjünk! Mennünk kell. Én hónapokig voltam odakinn egyedül, én vagyok a legjobb esélyed, hogy egy darabban visszaérj. Szükséged van rám.*

Glenn ekkor eléjük hajt az egyik autóval, Rick és Michonne gyorsan beszállnak, Tyreese pedig marad, hogy értesítse a többieket a történtekről. Rick úgy gondolja, estére visszaérnek, de fel kell készülni arra, hogy vendégeik is lesznek. A kocsiban Rick rákérdez, hogy miként indította be Glenn a kocsit, hisz a kulcsok nem voltak benne. Glenn elmondja, hogy nem csak pizzafutárként tengette a napjait. Lopott pár autót, a középiskolában tanulta, és akkor még csak szórakozásból csinálta, de később a lakbér nagy részét ebből tudta kifizetni. Rick rendőrként eleinte nem örül ennek a fordulatnak, majd mosolyogva belátja, hogy ő is lopott pár autót, hogy Atlantába juthasson. Michonne a hátsó ülésen nevetve konstatálja, hogy egy rakás bűnözővel van bezárva.

Rövidesen megpillantják a helikopterből felszálló füstöt, de több probléma is felmerül. A helikopter az erdő közepén zuhant le, és a környék hemzseg az élőholtaktól. Az útról lehajtva a terep nagyon döcögős, ami miatt Glenn lelassít, de emiatt az autó elakad a sárban.

A börtönben eközben Dale és Andrea beszélnek az ikerpárral, Billyvel és Bennel. Szeretnének segíteni a gyerekeknek, és ők gondoskodnak róluk mostantól. Átköltöznek egy másik cellába, hogy a gyerekek közvetlenül mellettük lakjanak majd. A gyerekek némán figyelnek, majd Ben szólal meg halkan:

- Ti vagytok az új anyu és apu?
- Nem igazán… de ha szeretnétek, annak hívhattok bennünket – válaszolja Dale, miközben Andrea a könnyeit törli.

Lori a szobájában dühöng, amiért Rick ismét szó nélkül elment. Carol próbálja nyugtatni azzal, hogy vissza fog térni, és minden rendben lesz. Lori szerint Rick bárkit elküldhetett volna a helikopter megnézéséhez, és teljesen hülyeségnek tartja, hogy a férje mindent magára vállal. A hisztériát egy hirtelen fájdalom szakítja meg, ami miatt Carol maga mellé ülteti Lorit.

*- Lori, szerettem volna kérdezni tőled valamit, mielőtt még visszajönnek a gyerekek.

• Mi az, Carol?
• Szeretnék összeházasodni veled – motyogja, majd hirtelen folytatja: – Nem csak veled. Veled ÉS Rickkel. Tudom, hogy őrültségnek hangzik, de gondolkoztam azon, amit Rick mondott. Tudod, arról, hogy soha semmi nem lesz a régi, és hogy új életet kell kialakítani magunknak. Ha belegondolsz van értelme. Szeretlek titeket, és együtt felnevelhetnénk Carlt, Sophiát és az új babát. Most már nem kell a régi szabályokat követnünk, hanem újakat alakíthatunk. Együtt boldogok lehetnénk.*

Lori csak megdöbbent némasággal felel.

Az erdőben Rick, Glenn és Michonne a helikopter roncsához igyekeznek. Michonne kardforgatási képességeit látva Glenn kérdez rá, hogy mivel foglalkozott korábban. Michonne elmeséli, hogy ügyvédként dolgozott, és tinédzser korában tanult vívni. Az erdőben kószáló élőholtak levágása közben megemlíti Ricknek, hogy beszélnie kellene Tyreese-zal.

- Ti ketten még mindig mérgesek vagytok egymásra. Nem vagytok már barátok. Tyreese két emberhez állt közel: Carolhoz és hozzád, Rick. Most már csak velem beszél, de mi nem ismerjük még annyira egymást. Megbocsátana, ha nem lenne olyan konok, és úgy érzem, ez rád is igaz. Ti nagyon hasonlók vagytok, és emiatt nem éri meg, hogy örökké haragosok legyetek.

Rick tudomásul veszi ezt, és megígéri, hogy másnap beszél majd vele. A beszélgetésüket Glenn szakítja félbe, amikor megpillantja a helikoptert. Furcsállva tapasztalják, hogy senki sincs a roncsban, de ki kell deríteniük, hogy honnan jött a helikopter. Amint Glenn közelebb lépne, Michonne tartja vissza. A roncs mellett a sárban rengeteg lábnyomot látnak.

- Ez meg mit jelenthet? – kérdi Glenn.
- Azt, hogy akárkik is voltak a helikopterben, elvitték őket. Valakik, akik közelebb voltak, mint mi.

Lori hosszú hallgatás után megszólal. Elmondja Carolnak, hogy amit kér, az teljesen értelmetlen. Ugyan beszélgetnek, de a házasság az teljesen más, mint a barátság. Nem ismerik egymást, mert nem beszélgetnek a családról, vagy arról, hogy mi a kedvenc ételük. Nem magukról beszélnek, hanem az őket körülvevő eseményekről és a közös traumákról. Együtt látták a világot romba dőlni, de ez édeskevés egy mély kapcsolathoz. Ha egy ilyen házasságot vagy együttélési megegyezést kötnek, az a gyerekekre is rossz hatással lehet mentálisan. Lori felemlíti Sophiát, és Carol dühösen ráordít, majd kiviharzik a cellából. Ekkor érkezik meg Dale és Andrea a gyerekekkel. Lori úgy érzi, hogy Carol nincs jól, az utóbbi hetekben teljesen kifordult magából.

Az udvaron Tyreese támasztja a kerítést, és Axel társaságában várja, hogy felbukkanjon ismét Rickék autója. Kezd sötétedni és még sehol sincsenek. Valakinek muszáj ott maradni, ha megérkeznének, ki kell nyitni a kaput nekik. Ttisztán kell tartaniuk a terepet, nehogy véletlenül akadályba ütközzenek, amint visszaérnek. Axel arrébb húzza a kaputól a kerti székeket, hogy ezzel se keltsék fel a kinti élőhalottak figyelmét, majd mindketten leülnek, és várnak.

Az erdőben Rickék követik a lábnyomokat, amik kivezetnek az úthoz. Nehezen tudják megállapítani, de akár négy-öt ember is lehetett a helyszínen. Az erdőből kiérve meglátnak egy keréknyom-párt, így már az irányt tudják, hogy merre indultak. Rick, akármennyire is gyűlöli az ötletet, nem tervez visszamenni a börtönbe. A sötétedés ellenére ki akarja deríteni, hogy kik ezek az emberek és hol vertek tábort. Lehetséges, hogy van üzemanyaguk és felesleges autójuk, amivel visszamehetnek a börtönbe, sőt az is lehet, hogy a helikopter is az övék volt. Michonne és Glenn beleegyeznek a kutatásba és elindulnak. Rövidesen megpillantanak egy táblát, ami szerint van egy település egy mérföldre tőlük, a neve: Woodbury.

Lori és Carl épp lefekvéshez készülődik. Lori felajánlja, hogy Carlnak lehet egy saját szobája, aminek nagyon örül. Azt mondja az anyjának, hogy nem kell aggódnia. Az ő apukája mindig sértetlenül hazatér, és nincs ok az aggodalomra. Lori mosolyogva jó éjt kíván, elfordul, de ő nem tud nyugodtan aludni.

Axel és Tyreese a kerítés mellett a vaksötétben ülnek. Ott kell lenniük, hogy ki tudják nyitni a kaput Rickéknek, de abban mindketten egyetértenek, hogy alvásról szó sem lehet. Nem is tudnának aludni, alig pár méterre a holtaktól, csupán a szag ébren tartja őket.

- Aggódsz értük? Michonne-ért, a többiekért? – kérdezi Axel.
- Szeretném, hogy visszatérjenek? Abszolút. Aggódom-e értük? Egy cseppet sem. Rick és Glenn tudnak magukra vigyázni, különösen Rick. Ha bármi történne, ő mindig ott van Glenn-nek. Ugyan összekaptam vele, de attól még tisztelem őt. Michonne-nal minden rendben lesz. Rengeteg ideig élt egyedül, nem hiszem, hogy neki gondot okozna egy éjszaka odakinn. Az egyetlen kérdésem az, hogy mi tartja fel őket ilyen sokáig.

Axel felemlíti, hogy mennyire örül annak, hogy végre úgy aludhat, hogy nyitva van a cellája ajtaja. Tyreese viccesen azt válaszolja, hogy sosem gondolta volna, hogy egy börtönt fog otthonának hívni. A világ valóban megváltozott. Axel lesütött szemmel teszi hozzá, hogy sosem volt még odakinn, őt nem vadászták, nem terrorizálták, és sosem volt veszélyben. A világ valóban megváltozott, de ezt most jobban kedveli, mint az előzőt, amiben nem járkáltak a holtak.

Rick, Glenn és Michonne megérkeznek Woodburybe, de nem látnak semmit. A város kihalt, és a közvilágítás nélkül csak a vaksötétben kószálnak ők is. Egyszer csak hatalmas fény vakítja el őket.

- LE A FÖLDRE! NEM AKARUNK TITEKET VÉLETLENÜL LELŐNI! – körülöttük öt járkáló a sortűz áldozata lesz. *– Most gyertek a fény felé, gyorsan, mielőtt még több harapdáló jön!

• Kik maguk, és mit csinálnak itt?* – kérdezi Rick, a szemét takarva.
  - Élünk. És most befelé, mielőtt mi leszünk az egyetlenek. – A hang irányából egy kéz kinyúl, és berántja őket egy kapun.

A kapun belül átkutatják őket, elveszik a fegyvereiket. A csapat parancsnoka bemutatkozik mint Martinez, és megnyugtatja a triót, hogy nem esik bántódásuk, a fegyvereket is csak a saját biztonságuk érdekében veszik el tőlük. Hamarosan megjelenik egy hosszú hajú, bajszos alak, két fegyveressel az oldalán.

- Innen átveszem, Martinez. Te tisztítsd meg a falat a harapdálóktól! – szól a hosszú hajú.
*- Értettem, Kormányzó.

• Kövessenek, körbevezetem önöket.*
  - Kormányzó? – kérdezi Rick.
  - Mindig mosolyognom kell, amikor meghallom. Inkább egy vicc, mint akármi más, de titkon mindig is kormányzó akartam lenni. Most adódott a lehetőség, éltem vele. Ahogy látom, maga a fő társalgó – fordul oda Rickhez. – Mi a történetük, idegen?
  - Nincs mesélnivaló – vág közbe Michonne. – *A kezdetek óta barangolunk. Láttuk a helikoptert, és odamentünk megvizsgálni, de úgy tűnik, maguk közelebb voltak hozzá.
• Az úrhoz beszéltem, hölgyem. Remélem, megérti.*
  - Ez a mi történetünk – szólal meg Rick. – Amióta szar lett a palacsintában, azóta vándorlunk. És maguk? Úgy tűnik, nagyon jól bevették magukat erre a helyre.

A Kormányzó elmeséli, hogy Woodbury kiterjedése négy háztömbnyi, és negyvenen laknak. Amikor a nemzeti gárda felmondta a szolgálatot, akkor kezdték el építeni a kerítéseket. Ahogy mindenki a nagyvárosokba utazott, hogy biztonságban legyen, ők ott maradtak, és felépítették a kisváros falait. Nagy szerencséjükre volt egy elhagyott katonai támaszpont nem messze a településtől, és onnan szereztek mindenféle fegyvert és eszközöket, amivel meg tudták védeni Woodburyt. A Kormányzó egy nagy fény felé vezeti a látogatókat, bejelenti, hogy örülhetnek, hogy ma este érkeztek, mert harc lesz. A következő pillanatban egy kis stadion tárul eléjük, a stadion közepén egy versenypályával, ahol kikötözött, leláncolt élőhalottak vannak, fent pedig kerítéssel elválasztva a nézőtér húzódik. A Kormányzó elmeséli, hogy az emberek nyugtalanok lesznek az izgalom és a szórakozás hiányától, így vegyítette a kettőt. A ringben emberek szórakoztatják a közönséget azzal, hogy szétverik egymást. A harapdálók csak az extra motiváció miatt kellenek. Rick kezdi kényelmetlenül érezni magát, és megemlíti, hogy egyáltalán nem biztonságos, hogy élőhalottakat küldenek egy bekerített területre.

*- Kezdetben valóban voltak… balesetek, de amióta etetjük őket, azóta kordában tudjuk tartani őket.

• Micsoda? Etetik őket?* – döbben meg Rick. *– Mégis mivel etetik őket?
• Nos, idegen. Idegenekkel etetjük őket.

A Kormányzó azzal folytatja, hogy a helikopter roncsából kihúzott túlélőket épp most darabolják fel, hogy majd a show után legyen mivel megjutalmazni a ringszéli élőholtakat. Persze az is megeshet, hogy az egyik bunyós túl közel kerül hozzájuk, és így már a harc vége előtt jóllaknak, de pont az ilyen izgalmakért jár a nép nézni a harcokat.

- TE BETEG ÁLLAT! – kiált közbe Michonne, és azonnal le is fogják őt.
- Nem érdekel, hogy éltek vagy haltok. De most pillanatnyilag nem szeretném, ha valakit véletlenül lelőnének, amíg én beszélek. Nem szeretem, ha félbeszakítanak.

Mondanivalójának folytatásában elmeséli a helikopter túlélőinek történetét, akik haláluk előtt elmondtak neki mindent. Atlantában egy híradó főépületében húzták meg magukat, de amikor kifogytak az ételből, egymás ellen fordultak. Egy nő és a helikopter pilótája együtt elmenekültek, de valaki megrongálta a gépet, és lezuhantak.

- Tanulságos történet: le kell foglalni az embertársainkat, mert az olvasás és a dugás csak rövid ideig érdekli őket. Ezért van a mi kis rendezvényünk.

A Kormányzó már az első pillanattól átlátott Rickék történetén. Sem étel, sem víz, sem táska nincs náluk, tiszta és új az öltözékük, úgy gondolja, hogy a közelben van egy táboruk, amit ő szépen ki fog fosztani. Rick megpróbál blöffölni, miszerint halottakról vették le a ruhákat, és nincs semmiféle táboruk, így jobb, ha ott helyben megöli őket. Ahogy kinn az udvaron megkezdődik a harc, úgy a Kormányzó egyik embere elkapja Ricket, és az asztalra szorítja a fejét.

- Meg fogom kapni, amit akarok, és semmit sem tehetsz ez ellen. – szól a Kormányzó, majd elővesz egy bárdot - Elég világosan fogalmaztam? – Magasra emeli a kezét, majd lecsap. – Na, és most?

Michonne letámadja a Kormányzót, ráveti magát, és leharapja a fülét. A Kormányzó egyik embere fogja le Michonne-t, és előszeretettel törné el a nyakát, de a Kormányzó leállítja.

- Nem akarom, hogy ezen a lányon olyan kár keletkezzen, amit nem én okozok. Szenvedni fog azért, amit tett, én pedig élvezni fogom.

Glenn az egészet sírva nézte végig a falhoz simulva, majd megragadják, és elviszik őt. A Kormányzó utasítására Ricket a helyi doktorhoz cipelik, Michonne-t pedig egy külön szobába. Stevens doktor azt a feladatot kapja, hogy minél hamarabb lássa el Rick sebét, de a doki megkérdezi, hogy mégis ki az, akiért csak így az éjszaka közepén kirendelik. A Kormányzó idegesen válaszolja, hogy ő eteti és élteti Woodbury lakosságát, cserébe ne kérdőjelezzék meg a módszereit. Miután bekötözték a Kormányzó sebét, lejelentik neki, hogy le tudták nyugtatni a nőt. Rögvest oda is megy, ahol levetkőztetik Michonne-t, kikötözik a kezét és a lábát, hogy ne tudjon ellenkezni, majd a Kormányzó lehúzza a nadrágját.

- Ez mókás lesz.

Rick eközben felébred a kórházi ágyban, és döbbenve veszi észre, hogy nincs meg a jobb kézfeje. Megpróbál felállni az ágyból, de a sokktól összeesik. Ekkor nyit be Stevens doktor és az asszisztense, Alice, akikre rátámad. Amíg Stevens fojtogatja, Alice gyorsan benyugtatózza.

A kikötözött Michonne véresen, zúzódásokkal teli arccal, kikötözve kapkodja a levegőt, miközben a Kormányzó begombolja a nadrágját.

- Végeztünk! Engedjetek ki! – kopog a szoba ajtaján, majd Michonne-hoz fordul: - Nyugodtan sírdogálj, szívem, kiérdemelted. Nem kell szégyellned magad.
- Nem magam miatt sírok, hanem miattad. Ha csak arra gondolok, hogy miket fogok veled művelni, elered a könnyem. Megrémít.

Ahogy a Kormányzó kisétál Woodbury utcáira, mindenki szépen és kedvesen köszön, üdvözli őt, és ő is mosolyogva szól a labdázó gyerekekhez. Ahogy hazaér, benyit a lakása ajtaján, majd elnézést kér a késésért. Egy élőhalott kislány ugrik neki, aki arcon csap és viselkedésre utasítja.

- Sajnálom, kicsim. Mitől lettél ilyen feldúlt? Hónapok óta nem akartál megtámadni. Ó… Nincs kajád.

Egy feldöntött vasvödör felé veszi az irányt, amelyből lábfejek és testrészek hullottak ki. Visszarakja őket a vödörbe, majd ledobja a lány elé. Leteremti a kislányt, hogy megromlott az étele a butasága miatt, de nem kap új adagot. Épphogy beül a foteljába és lehunyja a szemét, kopogtatnak az ajtón. Egy véres dobozt hoztak neki, átveszi, majd becsukja az ajtót. A dobozból kivesz egy levágott jobb kézfejet, ránéz, majd odadobja a kislánynak ennivaló gyanánt. Beviszi a dobozt a szobájába, kivesz belőle két levágott fejet, szépen elhelyezi őket egy akváriumban, majd leül a foteljába.

Glenn összekuporodva motyog a falat bámulva. Megpróbálják felrángatni, de ő nem engedi magát, és ezért otthagyják a földön fetrengeni. Másnap a Kormányzó meglátogatja. A Kormányzó egyik embere odasúgja neki, hogy Glenn öltözékén nincs rendőri jelzés, így lehetséges, hogy egy börtönből származik a ruházat. Ez csak növeli a Kormányzó kíváncsiságát, és rengeteg kérdést szeretne feltenni Glenn-nek, aki nem válaszol semmire. Egy ütést mér rá a Kormányzó, majd kisétál.

- Miért? Miért csinálja ezt? – kérdi vérző szájjal Glenn.
- Pont azért, amiért akárki akármit csinál: hogy megkapjak valamit, amit akarok. Most hogy végre figyelsz rám, hallgasd a szomszéd szobát! Ha nem ismerted volna fel a sikolyokat, a kis barátnőtök van ott. Amit hallani fogsz, az nem fogja megölni őt, de lehet, hogy kedvet kapsz tőle beszélni. Hamarosan visszatérek, tudni fogod, mikor végzek: amikor a sikolyok siralmas nyöszörgésekké válnak majd…

Glenn a szomszéd ajtó nyílása után rövidesen csak hangos ordításokat és csontropogást hall.

A gyengélkedőben Rick ismét ébredezik. Stevens doktor elmondja, hogy ő és az asszisztense segített bekötözni és ellátni a sebét, és megkérdezi, hogy ismét rájuk fog-e támadni Rick. A válasz nemleges. Látja, hogy Stevens egy rendes embernek tűnik, és beszélgetni kezdenek. Stevens elmeséli, hogy a Kormányzó igazi neve Philip, és ő is becsületes és jó ember volt. Összetartotta a csapatot a kezdetektől, bármi áron, de később kiderült, hogy inkább élvezetből tett mindent, mint mások megvédése érdekében. Megjelenik a Kormányzó is, hogy lecseréltesse a kötést a fülén. Megszólítja Ricket, aki rákérdez, hogy őt mikor fogja elkezdeni kínozni.

- Téged? Soha. Tudom, hogy te lószart sem fogsz mondani. Eredetileg arra gondoltam, hogy a másik kettőt fogom a szemed láttára kínozni, de változtak a tervek. Te az arénába fogsz menni, legalább egy kis szórakozást ki akarok csikarni belőled. Azt a picsát, aki leharapta a fülemet, épp most fogom ismét szarrá erőszakolni, egészen addig, amíg meg nem akarja ölni magát. Azt a sírós ázsiai kölyköt pedig elengedtem.
- Elengedted? Miért? – kérdezi Rick megdöbbenve.
- Azért, mert elmondta pontosan, amit tudni akartam. Most már tudok mindent a börtönötökről, és ha elég hülye ahhoz, hogy visszamenjen, akkor odavezet minket is.

Az erdőből lihegve szalad ki egy tetőtől talpig páncélba öltözött ember. Átverekszi magát az ott kószáló élőholtakon, beszáll az otthagyott kocsiba, és megpróbálja beindítani.

A börtönben Andrea és Dale az őrtoronyból figyelnek. Mindketten aggódnak, Dale pedig azzal nyugtatja magát, hogy a feleségéhez képest ezeket az embereket alig ismeri, minden rendben lesz. Lori épp az egyik padon sír, Carol pedig nyugtatja őt. Rickék már két napja odavannak, és Lori nem tudja elképzelni, hogy miként nevelhetne fel két gyereket egyedül. Carol a combjára teszi a kezét, és azt mondja, nem kell egyedül megbirkóznia ezzel, amire Lori hirtelen felpattan, és rákiabál, hogy hagyja abba a próbálkozást.

A generátorszobában Maggie, Hershel és Axel próbálják működésre bírni a generátort. Az üzemanyagot beleöntik, és rövidesen sikerül beindítaniuk. A következő pillanatban már azt beszélik, hogy milyen filmet néznek meg este, hogy el tudják terelni a figyelmüket a sok szörnyűségről és az aggódásról. Az őrtoronyban Andrea fejében fordul meg a gondolat, hogy mennyire biztonságos a börtön, és azt, hogy valószínűleg nem ők az egyetlenek, akik élnek a világon. Fel kell készülniük a börtön megvédésére, főleg akkor, ha jön egy nagyobb csapat, és nem akarnak osztozkodni. Dale csak némán figyel a távolba, majd felemeli a kezét, és előre mutat. Egy páncélba bújt alakot látnak futni a réten, és mindenki azonnal siet, hogy kinyissák a kaput. Dale beugrik a lakókocsiba, hogy gyorsabban kimentse a futót. Egy halom élőhalott letarolása után biztonságban beérkeznek a börtönbe. A páncélos alak térdelve, lihegve leveszi a sisakját: Tyreese az. Nem találta meg Rickéket, de megtalálta az autót és pár nyomot. A motort, amivel ment, összetörte, és futnia kellett visszafelé. Biztos benne, hogy Rick és a többiek még élnek, mert nem fogadja el azt, hogy nem látta a tetemüket. Mozgósítja a csapatot, és útnak indulnak, hogy kiderítsék, mi történt.

Woodburyben a Kormányzó és két embere épp elhagyják a gyengélkedőt.

*- Főnök, nem úgy tűnt, mint aki bevette.

• Ne félj, működött a dolog. Nem kellett semmit mondania. Láttad az arcát? Elkaptuk a tökénél fogva, és mindent tudunk. Egy börtönben… emberek, kerítés, ellátmány. Jobb, mint egy ilyen kisváros, oda kellene költöznünk. Tudjuk, hogy mit keresünk, már csak az a kérdés, merre van. Ha a kis ázsiai nem beszél, akkor körbekérdezzük a lakókat, biztosan ismeri valaki a környéket.*

Itt ér véget az ötödik kötet.

Ez a kötet elég lassan indul be, de nagyszerű karakterpillanatokat láthatunk és olvashatunk. Amikor Rick Allen sírjához beszél, tudjuk, hogy nem az első alkalommal történik meg ez. Gyötri a bűntudat, hogy nem tudott semmit sem tenni a barátja halála ellen. Carl karaktere is csupán egy mondattal fejlődik, amikor segíteni szeretne a kerítésnél a többieknek. Ismerjük már korábban, hogy embert is ölt, és jól kezeli a pisztolyt… Kemény kiskölök, az biztos, de az tény, hogy még csak gyerek. Michonne is sokat fejlődött, rendkívül szimpatikus a Rick iránti tisztelete, és még inkább a kitartása. A Kormányzó bemutatása pedig durván vérfagyasztóra sikerült. Egy nyugodt, kimért beszédű szadista őrült, akiért egyik pillanatban szimpátiát érzünk a kislánya miatt, majd azt látjuk, ahogy a levágott emberfejeket nézi kikapcsolódás gyanánt. Egyszerűen beteg. Egy kéz elvesztése örökké tartó traumát jelent, így nagyon felkeltette a kíváncsiságomat, hogy miként fog boldogulni ezután Rick. „Szerencse”, hogy az éppen gyógyuló jobb kezét vesztette el, és nem a mostanság használt balt. Technikai szempontból az egyetlen negatívum, hogy Tony Moore immár végleg felhagyott a The Walking Dead rajzolásával, ebben a kötetben már a borítóképeket sem ő rajzolta. Egy kissé összecsapottnak gondolom Adlard első borítóit, mert mindegyik ugyanazzal a témával foglalkozik: páncélos ember a zombik között. Ezt leszámítva nagyon jó lett ez a kötet, és megfelelő izgalmat és kíváncsiságot kelt a folytatásig.

9/10

Borítóképek:

Különbségek a sorozattal szemben:

A sorozatban nem tartott sokáig, hogy a csapat meglelje a rendőrfelszereléseket, hiszen az első pillanatban, amikor a börtönben összetűzésbe kerültek az élőholtakkal, találkoznak páncélos járkálókkal is. Miután a sisak alatt leszúrták őket, azután magukra vették a ruhát (3x01)

A lezuhant helikopter a sorozatban egy katonai gép volt, és az erdőben Michonne és Andrea talált rá a vándorlásuk közben. A helikopter roncsa mellett kapták őket el a Kormányzó emberei. Rick csak akkor kerül Woodburybe, amikor már a fosztogató körútjukon elfogott Glennt és Maggie-t mentik ki. A sorozatban a Kormányzó Maggie-t molesztálja, és Glennt veri meg. (3x03, 3x08)

A képregénnyel ellentétben a Kormányzó nem egy hosszú hajú redneck kinézetet kapott a sorozatban, hanem egy rövid hajú, jól fésült úriember képében jelenik meg. A harmadik évad megkezdése előtt terjengtek a pletykák, hogy Danny Trejo, John Hawkes vagy épp az Alkonyattól pirkadatig és Holtak hajnala filmekből ismert Tom Savini játssza majd a szerepet. Kinézetre mindhárom megfelelt volna, de a karakter megformálásában David Morrissey tündökölt helyettük. (3x03)

Ugyan Rick keze a helyén marad a sorozat folyamán, a harmadik évadban mégis találkoztunk egy megcsonkított szereplővel. A Michael Rooker által játszott Merle Dixon visszatért, és az első évadban levágott kézfeje helyére egy pengét erősített. (3x03)

A következő kötet füzeteiben az elégtétel jegyében láthatunk majd megrázó képsorokat, ahol a bizalom és a brutalitás kapja majd a fő szerepet.