Az évad fantasztikusan jól sikerült első pár része után kezdett gyanús lenni, hogy ezt a tempót hosszú távon nem fogják tudni hozni a készítők. Sajnos ez így is történt, az elmúlt két hétben eléggé leeresztett a sorozat, remélhetőleg azért a félévadzáróra újra felpörögnek majd az események. Egyébként újra visszatért az előző évadból ismerős egy rész - egy kis csoport története-struktúra. Ez alapból nem lenne baj, de ha ilyen légüres a végeredmény, akkor érdemes lenne megfontolni, hogy visszatérjenek a történetszálak közötti ugrálásra, ebből a két részből ugyanis még együttvéve sem jött volna ki 40 percnyi igazi tartalom.

Az ötödik rész a DC felé tartó csapat szerencsétlenkedését követi nyomon. Már rögtön a főcím előtt sikerül borulniuk egyet a busszal, az amúgy majdnem tök üres úton. Nem ez az első érthetetlen közúti baleset a történetben (második évad - Lori, bónusz meme alul), de itt legalább utólag kimagyarázzák a dolgot. Miután a leszbikus Tara sikeresen kiimádkozza az óriás csecsemő Eugene-t a felborult buszból, majd az igényesen leköp egy útszéli járkálómaradékot, a társaság úgy dönt, egy könyvtárban húzódnak meg éjszakára.

Innentől kezdve a folyamatos pofázást a nagy büdös semmiről csupán egy indokolatlan szexjelenet szakítja meg, némi kukkolással egybekötve (pfuj). Azért egyetlen említésre méltó dolog szóba jön, valójában Eugene szándékosan idézte elő a balesetet a busszal, de ezt Tara elintézi egy "ejnye-bejnye, többet ne forduljon elő"-vel, mert végül is csak majdnem meghaltak, kár egy ilyen apróságot nagyon felfújni. Az egyetlen értékelhető zombis jelenet ismét jópofa lett, ezúttal egy tűzoltóautó vizes tömlője segítségével iktatnak ki egy rakat járkálót.

Az eddigiek alapján ez a rész bizony elég gyenge lenne, két dolog azonban mégis felhúzza egy amolyan közepes, se nem jó, se nem rossz-szintre. Először is, az egyik eddig teljesen sablon mellékszereplő, nevezetesen Abraham végre kap egy kis háttértörténetet, amit a főcselekmény közé beszúrt rövid flashbackek sorozatával oldanak meg. Erre szükség is van, hiszen enélkül nehezebben tudnánk megérteni azt az érzelmi és mentális zűrzavart, ami a karaktert jellemzi, főleg a végkifejletnél, amely amúgy igazán bravúrosra sikerült.

Egy rövid, verekedésbe torkolló veszekedés után ugyanis Eugene-ből kibukik, hogy valójában nem tudós, csupán ezzel a mesével vette rá a többieket arra, hogy bébiszitteljék Washingtonig. Abrahamnek itt gurul el a gyógyszere, gyakorlatilag félholtra püföli Eugene-t, majd feltehetőleg idegösszeomlást kap. Itt egyébként gyönyörűen csatlakozik be a visszapillantások utolsó mozzanata, ahol Abraham és Eugene első találkozását láthatjuk.  Bár, mint néző, szerintem mindenki számított rá, hogy ez a világmegváltó szál hamar elbukik, a szereplők lába alól mégis sikerült újra kihúzni a talajt, így érdekes lesz látni, ezek után mihez kezdenek magukkal.

A hatodik részt viszont sajnos már semmi sem tudja megmenteni attól, hogy unalomba fulladjon. Itt a hangsúlyt egyértelműen a drámára akarták helyezni, amiben amúgy nagy potenciál lehetett volna, hiszen a két főszereplő ezúttal Daryl és Carol, akik amúgy is érdekes "párost" alkotnak. Ám ahelyett, hogy értelmes, jól kidolgozott, esetleg megható, de legalább is jelentőségteljes párbeszédekkel kápráztatnának el minket, gyakorlatilag csak elbeszélnek egymás mellett. Azt viszont jó sokszor, hosszasan, miközben különböző épületekben bámulnak kifele az ablakon. Carol persze lelkizni szeretne, amiben Daryl nem igazán partner, ez egyébként érthető is, hiszen nagyon messze áll a karakterétől, de akkor miért kellett ezt ennyire erőltetni? Egy kínos beszélgetés még elmegy, de a harmadik-negyedik már igazán felesleges volt.

Magát a cselekményt tekintve a rész összeköti a harmadik és a negyedik végét, azonban sok mindent nem ad hozzá a történethez. Sőt, van benne néhány, már-már bosszantó sületlenség. A mentőből hogyhogy nem szúrják ki az őket teljesen feltűnésmentesen követő másik kocsit? Carol és Daryl hogy a francba ússza meg a legalább 10 méteres zuhanást az orral előrefele bukó autóval egyetlen karcolás nélkül? Ha Noah teljesen gyökérként viselkedett velük, akkor miért muszáj rajta segíteniük mégis? Megannyi nyugtalanító kérdés... Nem is részletezném tovább, ez a két rész egyszerűen nem hozza az eddigi színvonalat, bár tény, hogy magasan volt a léc.