The Calm Before

Lori és Shane Atlanta külterületén, az autópálya mellett ülnek.

- Fázol? – kérdezi Shane, majd ráteríti Lori hátára a kabátját.
- Nem igazán, de köszönöm. Tudod, egy darabig… amíg szexeltünk, elfelejtettem minden szörnyűséget. Köszönöm.
- Számomra is ilyen volt... Különleges volt.

Lori aggódik, hogy biztonságos-e számukra a kinti táborozás, Shane pedig megnyugtatja őt, hogy a Kormány a nagyvárosokkal kezdi majd az emberek kimentését. Lorinak bűntudata van, hogy férjét hátrahagyta, de tudja, hogy ott a kórházban biztonságban van.

- Amikor Rick felébred, rendben lesz, és hazatér… El fogod mondani, hogy mi történt köztünk? – kérdezi tőle Shane.

• Nem tudom…

A börtönben Lori és Rick beszélgetnek. Épp Atlanta került szóba, és Lori elmélázott a gondolaiban. Felemeli fejét férje öléből, majd hírtelen rúg egyet a baba. Már a terhesség utolsó fázisában van, és érzi, hogy hamarosan szülni fog. Rick azonnal rájön, hogy a rengeteg önfejű tevékenysége miatt elfelejtette a bölcsőt megcsinálni. Lori megnyugtatja, hogy minden rendben lesz, egyelőre a következő napra gondoljanak. Jó éjt kívánnak egymásnak, Lori elfordul, de nem tud elaludni… Atlanta jár az eszében.

A börtöngyengélkedőben Alice rendszerezi az orvosi készleteket, amikor Carol nyit be hozzá. Még nem mutatkoztak be, és Carol csak be szeretett volna köszönni. Woodburyben az emberek olyan sokan voltak, hogy Alice megszokta, hogy nem ismer mindenkit, így nem is gondolt arra, hogy megismerkedjen a többiekkel itt. Carol elmondja, hogy senki sem vette magára a dolgot, csak be szeretett volna mutatkozni, mert Alice kedves embernek tűnik.

- Jól ki fogunk jönni egymással, biztos vagyok benne.

Patricia és Billy a börtön elözönléséről társalognak. Patriciához senki sem szól, amióta Dexter és Thomas gondot okoztak a csapatnak. Most, hogy Otis meghalt, teljesen egyedül van. Bántja, hogy senki sem hívta meg őt Maggie és Glenn esküvőjére, de Billy megnyugtatja, hogy senki nem lett meghívva, ez nem egy hatalmas felhajtás. Rövidesen le is mennek az étkezőbe, ahol mindenki összegyűlt a szertartásra. Hershel a legvallásosabb tagként vállalja a pap szerepét, és összeadja a fiatal párt.

Másnap a csapat egy kosárlabdameccset játszik az udvaron. A lányok játszanak a fiúk ellen: Andrea, Maggie és Alice az egyik csapat, Glenn, Tyreese és Billy a másik. A meccs elég egyoldalú, a csajok szinte feltörlik a padlót a fiúkkal. A pálya szélén a nézőtéren mindenki más szurkol, illetve pár fontos dolgot beszélnek át. Carol meséli Lorinak, hogy Andrea talált új anyagokat és ruhákat, amivel tud majd dolgozni, készít nyárra rövid ruhákat, és télre varr pár kabátot. Ahogy a meccs kezd egyre csúnyábban alakulni a férfiak számára, Carl fordul hátra apjához.

- Apa, te miért nem játszol? Simán szétrúgnád a valagukat. – Ránéz apja kezére, majd elszégyellve lesüti a szemét. – Oh… elfelejtettem, bocsánat.
- Semmi baj, fiam – nyugtatja Rick. – Tudom, még szokatlan, de ne érezd emiatt kényelmetlenül magad! Ez csak egy nagy bibi.

Később komolyabb tennivalók akadnak a csapat számára. Dale, Tyreese és Rick a fegyverraktárban társalognak. A lőszer és a generátort működtető üzemanyagkészlet nagyon gyorsan fogy, és pótolniuk kell. Dale szerint Woodbury ellen nincsenek felkészülve, abba kell hagyni a kerítés mögötti játszadozást, és lépni kell. Fegyvereket és lőszert kell szerezni. A Woodbury közelében lévő katonai támaszpont nagy segítség lehetne, el kell venni onnan mindent, ami ott maradt. Azonnal meg is kezdik az intézkedéseket, felszerelést és ételt pakolnak a lakókocsiba, hogy több napra is felkészüljenek. Andrea a lövésztehetsége miatt feltétlenül menni szeretne, Dale pedig vállalja, hogy vigyáz a gyerekekre. Maggie ragaszkodik ahhoz, hogy Glenn-nel tartson, főleg most, hogy megházasodtak. Tyreese rákérdez Michonne-nál, hogy biztosan velük szeretne tartani, azok után, amik történtek vele. A nő mindenképp menni akar, és biztosítja Tyreese-t, hogy nem kell aggódnia. Rövidesen mindenki bepakol, és nekiindulnak az útnak.

Este, amikor mindenki aludni készül, Rick rágódik az ágy szélén ülve, a karját nézve.

- Ez olyan szar… mármint a nyílvánvalón kívül. Hasztalannak érzem magam, semmit nem tudok csinálni. A többiek az életüket kockáztatják, hogy nekünk jót tegyenek. Ott kellene lennem.
- Jössz lefeküdni? – kérdi Lori az ágyon fekve, fal felé fordulva.
- Azonnal, de még először befejezem a kötözést.
- Rick, én…
- Igen, mi az, drágám? Baj van?
- Beszélnünk kell Shane-ről.
- Shane-ről? Miért akarsz róla beszélni? – szólal meg Rick pár néma másodperc múlva.
- Tudom, hogy nem akarod ezt hallani és kimondani sem könnyű…

• Akkor ne mondj semmit! Csak fordulj meg és aludjunk. Nem kell ez hallanom. Akár lefeküdtél Shane-nel, akár nem, tudom, hogy valami történt, ami miatt megőrült. Te, Carl és ez a baba van nekem ezen a világon. Nem kell tökéletesnek lenned, tudom, mit tettél és azt is, hogy miért tetted. Most már megértem. Csak egyszerűen nem akarom hallani. Képtelen vagyok.

Hajnalban az úton a lakókocsiban Andreát Tyreese lábszaga ébreszti fel. Axel kiváltképp örül ennek, mert most ő tud hunyni egyet. Ahogy Anrea átveszi az őrködést, Tyreese is kilép a lakókocsiból, és elnézést kér a kellemetlen ébresztésért. Rövidesen egy járkáló tűnik fel a látóhatáron. Problémát nem okoz, mert messze van, de Tyreese gyakorlásképp kézbe veszi Andrea távcsöves puskáját. Lő egyet, de vállon találja az élőhalottat. A lövés még mindig nem megy neki, megkéri Andreát, hogy ha visszaérnek, akkor tanítsa őt. Andrea beleegyezik, majd elveszi a puskát, és gond nélkül szétloccsantja a császkáló fejét. Axel nyúzottan lép ki a lakókocsiból.

*- Köszi, az ébresztést, tényleg. Húsz perc alvás több, mint elég.

• Ó, basszus. A lövés. Bocsánat, a többiek is felkeltek?*

Hamarosan indulniuk kell, és szükségük van Michonne és Glenn irányítására. Közelebb kell menniük Woodburyhez, ha meg akarják találni a telepet. Rövidesen el is érkeznek Woodbury határáig, de azon gondolkodnak, hogy először körbe kellene járni az egész várost, felmérni a terepet. Amíg a többiek terveznek, Axel kimegy könnyíteni magán. Nem erőlteti meg magát a megfelelő hely keresésével, közvetlenül a lakókocsi mellett nekikezd a vizelésnek. Senki nem is gondolná, hogy mindannyiuk megköszöni ezt neki pár pillanat múlva. A csorgatás közben furcsa csilingelő hang üti meg a fülüket: Axel pont egy közúti táblára végezte a dolgát, ami azt írja, hogy a katonai telep négy mérföldre van tőlük.

A börtönben eközben Hershel a kertet gondozza. Patricia megy oda hozzá, csodálkozva a kert szépségén. Eddig nem foglalkozott vele, és meglepte, hogy mennyi termény van már szedhető, ehető állapotban. Hershel mérgesen szól hozzá:

- Nem figyelted a kertem? Mégis mivel pazaroltad az idődet? Ohh, bocsánat – vált gyorsan hangnemet *–, Otis… elvesztetted Otist. Bocsáss meg, hogy bunkó voltam! Tudom, hogy hiányzik.

• Hiányzik? Igen. De Shawn, Lacey, Rachel és Susie is hiányzik. Még az a szakállas is hiányzik… mi is volt a neve? Allen! Dexter és Andrew is hiányzik. Mindenki, akit elvesztettünk.*

A csapat megérkezik a katonai telepre, és szétszóródnak, hogy többfelé közbe tudjanak nézni. Glenn rövidesen egy platós katonai teherautóval állít a többiek elé, amivel sokkal több dolgot el tudnak vinni, és nem kell a lakókocsiban nyomorogni. Talált egy kis benzinkutat is, amivel a katonák a saját járműveiket töltötték fel, már csak kannákat kell találniuk, hogy a börtönbe is tudjanak vinni belőle. Axel csalódottan jön ki a fegyverraktárból, alig talált valamit: csupán pár gránát és puska maradt ott. Mindenesetre ami ott van, azt felpakolják a teherautóra. Az udvaron találnak egy tankot is, de egyik sem tudja, hogyan kell vezetni. Ez egy kissé aggasztja Andreát, és felveti azt, hogy fel kellene robbantaniuk a telep benzinkútját. Woodbury onnan szerzi az üzemanyagot és nagymértékben javítana a börtön esélyein, ha megszüntetnék a támadók készleteit. Nem kell sok győzködés a többiek számára, meg is teszik, és elhajtanak. Út közben Maggie-nek jut eszébe, hogy most, hogy Woodbury az égő teleppel foglalkozik, van alkalmuk a városszéli bevásárlóközpontot átnézni. Ahogy a bevásárlókocsikat megtöltik, Maggie és Andrea bölcsőt keresnek a kisbabának. Tyreese-nek kezd rossz érzése lenni, sok időt töltöttek már a „bevásárlással”, és sürgetni kezdi a csapatot. Ahogy kifelé indulnának, hirtelen egy fegyveres csapat jelenik meg. A sötét beltér miatt nem vették őket észre, de Glenn nem akarja kockáztatni a csapat épségét, egyedül kimegy, hogy beszéljen a fegyveresekkel. Ahogy kilép, rögtön ráfogják a puskákat.

*- Hé, srácok! Remélem nem baj, hogy készleteket szerzünk itt. Nem akarunk senkit sem bántani. Csak összepakolunk és már itt sem vagyunk.

• Mit szeretnél?* – szólal meg az egyik fegyveres – Láttuk a robbanást. Felrobbantottátok a telepet, nem igaz? Azt hitted, nem ismerlek fel, te gyáva kis féreg? Nem kellett volna visszajönnöd!

Ahogy befejezi a mondatot, egyből lő egyet, mellkason találva Glennt. Egy második lövés dördül, de a golyó már a fegyveres torkát szakítja szét. Maggie odasiet Glennhez, Andrea ás Tyreese pedig szegezik a fegyverüket a többi tagra. Egyikük a teherautó mögül lesből céloz Andreára, de ahogy kiugrik onnan, Michonne levágja mindkét kezét, lefejezni, majd hasba szúrja a mögötte lapuló embert. Andrea az egyetlen megmaradt idegent arra utasítja, hogy adja meg magát. A pániktól és a dühtől az idegen felemeli puskáját, majd a következő pillanatban kap az agyába egy golyót.

- Mondtam neki, hogy ne mozduljon igaz? – kérdezi összezavarodva Andrea *– Ugye, mondtam neki? Nem akartam megölni… egyiküket sem. Meg kellett ölnöm őket, vagy ők tették volna velünk.

• Nyugalom, kislány, nem tettél semmi rosszat –* szól hozzá Tyreese nyugodt hangon*. – Hallasz engem, Andrea? Helyesen cselekedtél.*

Ahogy Maggie a karjaiban fogja Glennt, mindenki a legrosszabbra gondol. De halkan megszólal Glenn.

*- Nem… Nem kapok levegőt…

• Nem csoda, te kis buta* – mondja Maggie megkönnyebbült mosollyal, könnyeit törölgetve. – Meghaltál, emlékszel?

A lövést felfogta a páncél, de nagymértékben roncsolódott. Gyorsan leveszik róla a mellvértet, és megnézik a sérülést. Lehetséges, hogy megrepedt pár bordája, és nehezen lélegzik, így gyorsan el kell vinniük, hogy Alice megvizsgálhassa. Ám nem ez az egy ok, ami miatt el kell tűnniük: a robbanás után az elhangzott puskalövések biztosan felkeltették sok ember figyelmét.

A börtön udvarán Hershel, Billy és Rick gondozzák a kertet, amikor Lori megjelenik az ajtóban, a hasát fogva. Jön a baba. Rick gyorsan odafut, és segít neki, Hershel pedig a gyengélkedőig kíséri őket, az ajtókat nyitva nekik. Odaérve Alice gyorsan készíti a szükséges eszközöket, de az egyetlen gond, hogy hamarosan sötétedik. Ha fényt akarnak, akkor a generátorra kell hagyatkozni, így azt folyamatosan működtetni kell. Rick szól, hogy máris indul, de Lori visszatartja, hogy most ott van rá szüksége. Hershel ért valamennyire az orvosláshoz, így Alicenek tud majd segíteni, így Billy vállalja a generátor működtetését, és abban a pillanatban kirohan. Dale-t szólítja meg nagy sietségében, hogy segítsen a generátorral. Ahogy a generátorszobába érnek, látják, hogy a kannák üresek, így gyorsan ki kell menniük, hogy megtöltsék őket. Az a szerencséjük, hogy a kerítésen kívül is kevés a járkáló, és nem gyűltek össze a kapunál. A nagy sietségben Dale-t elkapja egy élőhalott, de Billy leüti róla, majd fejbe lövi. Gyorsan nekikezdenek az autók tankjának kiszívásához, de nem tudják, melyiknél hagyták abba legutóbb. Ahogy autóról autóra mennek, egy pillanatra nem figyelnek, és Dale-t megharapja az egyik, kocsi alatt megbúvó élőhalott. Ahogy Dale elesik, beüti a fejét a kocsi szélébe, és elejti a zseblámpáját. A sötétségben Billy pánikba esik, és elfut a helyszínről.

Ahogy visszarohan a kapuhoz, elesik, majd lámpafényt világít rá: Andreáék megérkeztek. Billy könnyek között mondja el, hogy mi történt, majd valami megragadja a bokáját.

- Vigyetek be! – szólal meg Dale a földön kúszva.

Benn a börtönben megkezdődött a szülés. Rick örömteli hangon bíztatja a feleségét, Alice pedig Hershel asszisztálásával vezetik a szülést. Ahogy kibújik a baba, Alice szólal meg:

- Rendben, meg is vagyunk. – Egyszer csak elnémul. – Lori, a gyermeked… - folytatja lassan – egy kislány.

Ám az öröm elég röviden elillan, mert Andreáék rontanak be, a sebesült Dale-t cipelve. A fertőzés elterjedése előtt még le kell vágni a lábát. Korábban, Allen esetében nem maga a lábának levágása, hanem a seb elfertőződése végzett vele. Most, hogy itt van Alice, ő segíthet abban, hogy ne történjen meg újra a tragédia. Hershel elköti Dale lábát, Rick pedig kézbe veszi a sebészfűrészt, és levágja a sérült lábat. A sebet Alice gyorsan letakarja, törlőkendőkkel és egyéb ruhákkal elállítja a vérzést. Rick véresen megy vissza felesége mellé.

- Ez a világ…. Ez a kibaszott világ…

Nap közben a csapat megkezdi a teherautó lepakolását. Mindenki aggódik Dale miatt, aki az eset óta alszik, Alice és Andrea gondoskodik róla. Eközben Rick és Carl a bölcsőt szerelik a kicsinek.

- Mikor láthatom? – kérdezi apjától Carl.
- Nyugodtan hívhatod a nevén, Judithként – mondja mosolyogva Rick *– Úgy gondoljuk, hogy tökéletes név lesz számára.

• Judith… tetszik. Szóval mikor láthatom őt?
• Majd ha ő és anyád felébrednek. Pont akkor aludtak el, amikor te kikeltél az ágyból. Ide tudnád adni azt a rudat? Azt hiszem, az tartja össze az oldalfalakat –* mutat a földre Rick.
  *- Nem vagy biztos benne? Miért nem olvasod el az utasításokat?
• Ha nem dúlna bennem az izgalom és a hülyeség, akkor elolvasnám, de mi abban a móka? Egyébként is jó magunktól ráébredni a hasonlóra, nem?*

Szóba kerül, hogy előző este Carol vigyázott Carlra, és Rick megkérdezi, milyen volt. Carl azt mondja, jól eljátszott Sophiával, de nagyon szomorú, hogy Carol éjszakánként sírva alszik el.

A gyengélkedőben Dale lassan felébred, Alice pedig kettesben hagyja Andreát és őt. Dale megfogja Andrea karját, és próbálja megnyugtatni, hogy minden rendben van, de Andrea ráordít.

- MI A FRÁSZ BAJ VAN VELED? Egy vénember vagy, az istenért! Lassú és gyenge vagy! Mégis mit gondoltál? Nem vagy hős, nincs mit bizonyítanod. Csak egy hasztalan, szánalmas vénember vagy! – Miközben a hangja elhalkul a sírástól, Dale magához öleli.
- Tudom, hogy féltél. Sajnálom, hogy ilyesmit tettem. Szeretlek!

Miután Lori felkelt, Carl vidáman látogatja meg kishúgát. Megígéri, hogy vigyázni fog a kicsire, bármi áron. Szerencsésnek tartja Judithot. Ő úgy fogja megélni a dolgokat, mintha minden normális lenne, nem fogja tudni, hogy milyen volt korábban. Erre a két szülő nem tud semmit sem válaszolni.

Telnek a napok, és egyre nagyobb hőség kerekedik. Andrea naptára szerint nyár közepe van, és sokan a melegtől már aludni sem bírnak. Dale az ágy szélén ül, Andrea pedig látja, hogy valami gond van. Dale minden éjszaka álmodik, és álmaiban mindig jó dolgok történnek. Ott megvan mindkét lába és minden normális, majd felkel, lenéz és meglátja a valóságot. Ám Andrea reményei szerint jobb kedvre derítheti szerelmét azzal, hogy mankókat készít számára. Dale viccesen megemlíti, hogy ez is az élet egyik apró öröme: végre tud állva pisilni.

A fürdőben Rick borotválkozik, Glenn pedig sajnálattal nézi a műveletet. Szerinte Rick nagyon keményen nézett ki borostásan, és nagyon szokatlan lesz most sima arccal.

*- Na és Glenn, milyen a házas élet?

• Oltári jó. Sőt, ez a legkirályabb dolog, ami valaha történt velem. Boldog vagyok. Egyszerűen jó.
• Adj neki időt! –* mondja neki mosollyal az arcán Rick.

Kint az udvaron megkezdik a csapatos lőgyakorlatot, a két tanár Rick és Andrea. Hershel már régen lőtt, és szeretne ismét gyakorolni. Mindenkinek jól megy a lövészet, kivéve Tyreese-t, akinek Andrea viccesen azt tanácsolja, hogy próbálja meg a célpont felé dobni a puskát, lehet, hogy az segít majd. Dale battyog közelebb a többiekhez, és belehuppan egy kerti székbe. Rick megy oda hozzá, hogy segítsen neki. Dale furának tartja a helyzetüket. Elvesztette egyik lábát, méghozzá azért, mert a kényelmes börtönélet elfeledtette vele a kinn ólálkodó veszélyt. Majdnem el is felejtette, hogy milyen érzés folyton az életért küzdeni. Most nézőpont kérdése, hogy mérges legyen, mert elvesztette a lábát, és majdnem meghalt, vagy hálás legyen, amiért csak egy lábát vesztette el, és nem halt meg. Összességében örül: Glenn felépült egy puskalövéstől, született a csapatban egy kisbaba, rengeteg lőszert és készletet szereztek az elmúlt időben, és ő az első, aki túlélt egy fertőző harapást. Most már csak az a kérdés, hogy meddig tart az öröm. Miközben ezeket a szavakat mondja, Rick észreveszi, hogy Dale Andreát bámulja, miközben Tyreese-zal nevetgél.

- Dale, ugyan már. Az a nő imád téged. Nem kell semmi miatt aggódnod. – A szavai hallatán Dale csak lehajtja a fejét. – Jól van, öreg. Kergesd magad őrületbe, de tudnod kell, hogy tévedsz.

A lőgyakorlat után Rick meglátogatja a pihenő Lorit és kislányát. Mindketten örülnek, hogy Carl kezd önállósodni, és a legutóbbi élőhalottinvázió után már nem fél. Ugyan Rick hívhatta volna őt is gyakorolni, de inkább hagyja, hogy még gyerekként töltse a napjait. Mostanság Carol vigyáz rá, és Lori vidáman említi, hogy vele ebédeltek, vele reggeliztek, és nagyon jó volt.

- A legjobb, ha elfelejtjük a sok furcsaságot, amit csinált. Nem ítélhetjük meg azért, ahogy feldolgozza az őt ért traumákat. Amit magával tett, vagy azt, hogy kikezdett mindkettőnkkel, akármennyire is kényelmetlen számunkra, el kell neki nézni.

Reggel Alice keresi fel Andreát. Egyrészt a nyárra való tekintettel a hosszúnadrágjának levágta a szárát, de szeretne normális rövidnadrágokat. Andrea örömmel segít de az utóbbi időben elvette az idejét, hogy a börtönt felkészítsék a védelemre. A másik dolog, amit Alice szeretne, az egy szívesség, de ahhoz ki kell menni a kerítésen kívülre. Alice pont jól időzített, mert Andrea ki szeretne vinni pár embert gyakorolni, így a legjobb lövészekkel elindul a kerítés mellett. Jó pár járkálót megölnek, szándékosan megvárják, míg körbeveszik őket, hogy kissé komolyabb környezetben gyakoroljanak. A legutolsó élőhalottat Maggie célozza be, de Andrea félrelöki a puskát, hogy azt ne lőjék le. Kis idővel később Glenn értesíti Ricket a történekről, aki dühösen rohan oda Alice-hez.

- Nem vagy olyan régóta velünk, hogy ilyen őrültséget csinálj. Higgy nekem, ez mindig rosszul sül el! – A pisztolyáért nyúl és elindul kifelé a börtönből. – Most véget vetek ennek.

Ahogy kilép az udvarra, egy lekötözött járkálót lát. Alice elé rohan, és megpróbálja lebeszélni róla, hogy lelője az élőholtat. Azért kérte meg Andreát erre, hogy tanulmányozni tudja a holtakat. Rendkívül zavarja, hogy senki sem kérdezi a „miért”-et többé. Nem tudja senki, hogy miként történt mindez a világgal, és a válasz ott van a szemük előtt. Ha csak azt ki tudják deríteni, hogy mivel tudnák könnyebben megölni őket, nagy előrelépést jelentene. Arról nem is beszélve, hogy egy gyógymódot is találhatnak a problémára, hogy halál után ne változzanak át. Rick nem nagy kedvvel, de elfogadja Alice tevékenységeit, de csak akkor, ha a két kerítés közé, biztonságosabb helyre viszik át a szörnyet.

A kosárlabdapályán Lori és Carol ülnek, míg körülöttük Carl és Sophia kergetőznek. Kissé aggódnak Alice húzása miatt, de amíg meg van kötve, addig nincs probléma. Carol megemlíti, hogy nem szeret egyedül lenni, anno Sophia apjához is ezért ment hozzá. Lori elmondja neki, hogy nincs egyedül. Nem kell minden szembejövő emberre rávetnie magát, ha magányos, hiszen barátok veszik körül. Ha pedig párt szeretne, akkor türelmesnek kell lennie, nem ők az egyetlen élő emberek a világon.

*- Jó ember vagy Carol, Sajnálom, hogy olyan gonosz voltam veled korábban. Jó barát vagy.

• Ha bármi történne velem, vigyáznál Sophiára?
• Carol, ilyesmire ne is gondolj…
• De, ugye vigyáznál rá?
• Igen, természetesen, úgy gondoskodnék róla, mint a saját gyermekeimről.
• Szóval –* vált témát Carol *–, van ötleted az esti filmre?
• A „Kémek, mint mi”-t szemeltem ki, de Rick a „Szellemírtókat” akarja nézni. Attól félek, hogy tól félelmetes lenne a gyerekek számára. Bár lehet, megőrültem, de félek, hogy a történtek után a film megijesztheti a fiamat.
• Őrült vagy –* mondja mosolyogva Carol, miközben felkel a földről. *– Tudnál figyelni Sophiára pár percig?
• Persze, hová mész?
• Rávetem magam a legközelebbi emberre –* válaszol nevetve *– Lori, köszönöm.
• Ő, szívesen, de mit köszönsz?
• Nem is tudom… csak köszönöm. –* Majd elsétál.

Glenn sétál oda Dale-hez. Amikor kinn volt, megtalálta a sapkáját, és most vissza akarja adni neki. Eközben Carol Billy szobáján kopogtat.

*- Billy, hány éves vagy?

• Tizenkilenc. Legalábbis három hét múlva annyi leszek.
• Ó, emlékszem, milyenek voltak a fiúk tizenkilenc évesen –* súgja oda Billy fülébe, megmarkolja a gatyáját, és megcsókolja.

Kinn az udvaron Dale Andrea és Tyreese kosárlabdáznak, majd Hershel meglátja, hogy Carol kisétál a börtönből, elmegy a kert mellett, egyenesen a kikötözött élőhalotthoz. Carol megszólítja a hörgő hullát.

- Valószínűleg nem fogod szeretni itt. Először kedves embernek tűnnek, de nagyon elítélőek. Egy hiba, és neked véged a szemükben. Megpróbáltam megölni magam, de azóta csak azt látom a szemükben. Nem engedik, hogy elfelejtsem. Még a legjobb barátnőm is ilyen. Kedves akar lenni, de ő is csak azért beszél velem, mert úgy érzi, ezt kell tennie. Mindenki úgy gondolja, hogy őrült vagyok. Nincs kivel beszélnem, szóval úgy gondoltam, bemutatkozom. Carol vagyok. – Mosolyogni kezd. - Azt hiszem, ezen túl veled fogok majd beszélgetni, te nem ítélsz el engem. Ez egy barátságban nagyon fontos. Remélem, kedvelsz engem. – Minden mondattal egyre közelebb lép az élőhalotthoz. – Ó, látom, te tényleg kedvelsz engem… – mondja Carol mosollyal az arcán, miközben az élőhalott a torkába harap.

Ahogy mindenki odafut, Andrea lelövi a kikötözött járkálót. Ahogy Tyreese a karjaiba fogja, Carol csak annyit kér, hogy hagyják őt meghalni. Hershel elmondja, hogy látta Carolt, de nem gondolta volna, hogy ez fog történni. Carol azonnal átváltozik, és megtámadja Tyreese-t, de Andrea még időben lelövi. Allen mellett helyezik el, a temetés alatt a zuhogó esőben mindenki szótlanul áll a sír fölött.

Később, ahogy Hershel és családja beszélik át a történteket, Billy nem tudja elhinni, hogy Carol meglátogatta őt, szexeltek és utána ezt tette. A szomszédos cellában Carl próbálja nyugtatni Sophiát, aki sokkos állapotban bámul maga elé. Lori megkéri Carlt, hogy hagyja békén őt, időre van szüksége.

Az eset után két héttel még mindig sokat gondolnak Carolra. Miközben Andrea az őrtoronyban egy lőállást dolgoz ki, Tyreese viszi fel neki a szükséges dolgokat. Tyreese rákérdez, hogy miként élte meg hogy meg kellett ölnie Carolt. Andrea elmondja, hogy a húgával is meg kellett tennie, így inkább szükségesként gondol rá. Az viszont jobban zavarja, hogy Carol miért ölette meg magát. Ő is megkérdezi, hogy Tyreese hogy van. A válasz az, hogy nem jól. Még középiskolában volt egy barátnője, aki pár hónappal a szakításuk után megölte magát. Nehezen viseli, de az öngyilkosság inkább idegesíti őt, mint elszomorítja. Mérges Carolra, amiért ezt tette magával.

A pakolás után Tyreese visszakíséri Andreát a cellájába, ahol Dale az ágy szélén ül. Megkéri Tyreese-t, hogy hadd beszélgessen négyszemközt Andreával. Ahogy Tyreese elmegy, meg is szólal:

*- Nyugodtan lefeküdhetsz Tyreese-zal, ha szeretnél.

• Micsoda? –* kérdi döbbenten Andrea.
  *- Nem kell együtt lennünk, ha nem szeretnéd. Egy nő a te korodban… Tudom, hogy nem tudlak téged úgy kielégíteni, ahogy szeretnéd. De ha szeretnél vele szexelni, akkor nem állok az utadba.
• Ó, te, hagyd abba! –* öleli át Andrea*. – Te egy csodálatos, jóképű és férfias öregúr vagy, és én pont így szeretlek! Tyreese csak egy barát, ígérem.*

Másnap Rick és Tyreese tárgyalnak a helyzetükről. Tyreese szerint nem kell aggódni a támadás miatt. Már két hónap eltelt azóta, hogy visszatértek Woodyburyből, valószínűleg már nem jön támadás. Rick mindenre fel szeretne készülni, és nem akarja, hogy a figyelmetlenségből bajuk legyen. Ezért az utóbbi időben nem is ölték meg a kerítés menti császkálókat: ha valaki érkezik a börtönhöz, először rajtuk verekedje át magát.

Ahogy az ikrek, Ben és Billy játszadoznak, Lori felügyeli őket. Carl próbálja Sophiát játszani hívni, de ő még mindig szótlan. Carl egy puszit ad az arcára, és azt mondja Sophiának, hogy ha játszani szeretne, akkor bármikor szólhat. Patricia sétál oda, hogy segítsen Lorinak a gyerekőrzésben, aki szívesen fogadja a felajánlást. Eközben Dale a műlábával igyekszik boldogulni, Tyreese és Michonne kosárlabdáznak, Maggie és Glenn pedig az elmúlt időkben gyerekkel próbálkoztak, és boldogan sétálgatnak az udvaron, miközben a terveiket szövik. A kertnél Billy és Axel szedik be a terményeket, miközben Hershel és Rick beszélgetnek. Nagyon jó termésük van, de ideje, hogy előre gondoljanak a télre. Nincs módjuk félretenni vagy tartósítani az ételeket, erre megoldást kell találniuk. Ahogy erről beszélgetnek, Hershelnek elakad a szava.

A kerítésen túl autók, teherautók és egy tank zúg át a réten. A tank tetején a félkarú Kormányzó vezénykiáltása hallatszik:

- ÖLJÉTEK MEG MIND!

Ezzel ér véget a hetedik fejezet.

Wow… ez aztán befejezés. Érdekesen vezeti fel ezt a történést a kötet. Rengeteg karakterdráma történik a börtönön belül, de mindvégig tudjuk, hogy ott lóg a levegőben a veszély. Az is érdekes, hogy szinte mindegyik karakter egy érzelmi hullámvasúton utazik. Rick tudja, hogy felesége lefeküdt Shane-nel, majd megszületik a kisbaba. Glenn és Maggie megházasodnak, majd Glennt mellkason lövik. Dale-t megharapják, de túléli, illetve a féltékenységéről is kiderül, hogy alaptalan. Ha szimplán Patriciára gondolunk, eleinte senki sem beszél vele, majd végül Lori örömmel látja a társaságát. De egyértelműen a legkomolyabb dolog az, ami Carollal történik: épp amikor az olvasó már úgy gondolja, hogy lelkileg felépült a vele történtek miatt, teljesen kiszámíthatatlanná válik. Ezt a vihar előtti csendet maga a kötet címe is sugallja, sosem tudja az olvasó, hogy mikor csap be a villám és hova. Külön érdekes azt látni, hogy a sok halál és szenvedés után is történhet olyan emberközeli esemény, mint egy házasság vagy egy születés. Ennek tetejébe az elmúlt kötetek legjobb cliffhangerével végződik ez a kötet, és el sem tudom képzelni, hogy anno milyen lehetett egy fél évet várni a folytatásra. Ez a hat füzet a kiszámíthatatlansága és a kicsinek tűnő, de mégis hatalmas eseményei miatt megérdemli a maximális pontszámot.

10/10

Külön érdekesség, hogy a kötet publikálása előtt három nappal hunyt el Kirkman egyik barátja, akinek egy külön üzenetet írt az utolsó füzet Letter Hacks szekciója helyett. Egy megérintő üzenet, semmi mesterkélt szöveg, csak egy rövid és visszafogott, őszinte búcsúzás. Nagyon érdekes, hogy a gondolataiba merült író még hibát is vétett gépelés közben, és kétszer írta a „type” szót.

Borítóképek:

Különbségek a sorozattal szemben:

Korábban már írtuk, hogy a sorozat szerint Herhselt harapják meg a bokáján, amiért amputálni kell a lábát, de ő nem hal bele a sérüléseibe. Így tehát ő az, aki Dale sorsát viseli magán, és fél lábbal, mankóval járkál a börtön udvarán. (3x04)

A sorozatban sokkal rosszabb körülmények között születik meg a kisbaba. Nincs gyengélkedő, nincs orvos sem, Maggie vezeti le a szülést, és császármetszést kell végeznie. A vérveszteség miatt Lori belehal a szülésbe, és Carlnak kell végleg végeznie édesanyjával. (3x04)

Alicehez hasonlóan a sorozatban Milton doki volt, aki kísérletezett az élőholtakkal. Családi képekkel és személyes, életrajzi adatokkal igyekezett emberi reakciót, emlékezést kiváltani az átváltozott emberekből. (3x07)

A Kormányzó ugyanúgy tankkal és terepjárókkal jelent meg a börtön kapujában, viszont korántsem volt vérszomjas. (4x08)

A következő kötetben egy hatalmas harcról olvashatunk, amiben a Kormányzó könyörtelenül lecsap a börtön lakóira.