Máris kezdődik a hanyatlás? A nagyszerű nyitóepizód után joggal vártuk, hogy tartani tudják a színvonalat a WB készítői, ám a kezdeti meglepetést hamar felváltotta a totális üresség. Döbbenet, hogy már a második részben egy filler epizódot köszönthetünk (filler: felesleges, „kitöltő” rész, amelynek nincs vagy jelentéktelen a hatása a történésekre, csupán az évad számának megléte vagy csak időhúzás a célja), az maga a teljes pofátlanság. Spoileres kibeszélő következik.

A tartalom röviden: mivel a kölykök még időben elszöktek az éj leple alatt Elizabeth mészárlása elől, sorra járják a New Yorkig vezető autóutak és kisvárosok sokaságát. Miután Iris sikeresen elintézte az első járkálóját, a kis csapat egy fára épített házikóban talál menedéket éjszakára, majd másnap folytatják útjukat egy zombikkal teli veszélyes buszdepón keresztül. Közben a keresésükre indult Huck és Felix követik nyomaikat, fél nap késéssel lemaradva mögöttük.
Dióhéjban ennyi lenne az epizód összefoglalása, azonban több más olyan fejlemény történik, amelyek bár nem befolyásolják a fő sztorivonalat, mégis elősegítik a szereplők közelebbi megismerését. Az iskolarendőr Felix gyerekkori traumájával indul az epizód, a félénk srác apukája elutasítóan fogadja fia coming outját, és kitagadja a családból. A meleg Felix így kénytelen utcákon kóborolni, ennek tetejébe pont beüt a krach, az Égszakadás Éjjele. A srác megrémülve hazasiet, de hiába próbálja visszakönyörögni magát apjához, a házból nem érkezik válasz. A megkeserlett fiú 10 évvel később, immár felnőttként a gyerekek keresése közben visszatér szülei házához, és végez az időközben kóborlóvá változott apjával.

Hope szintén sorstársa Felixnek (csak ő nem a saját neméhez vonzódik, legalábbis egyelőre nincs szó róla), anyukája halála óta nem bír nyugodtan aludni. Elősegíti a problémát, hogy azt a nyakláncot hordja magánál, amelyet az anyukája életét kiontó nő viselt, akit viszont maga Hope lőtt agyon azon az éjjelen. A múlt elengedése a mai napig nagy teher számára, az állandóan visszatérő rémálmai és emlékei egy antiszocialista, befelé forduló és lázadó tinédzserré tették meg Hope-ot, aki éjszakánként insomniával küzdve, alvás helyett zombikat mészárol vagy piát kotyvaszt a suli kémiatermében. Ennek a letargikus állapot leküzdésében tesz jót a csapatszellem, Hope a barátai segítségével remélhetőleg sikerül megbékélnie tettével és szülei hiányát kissé csökkenti az előttük álló út nehézségeinek leküzdése. A társai jelenléte és az egymásra való utalás jelentősen növeli a bizalmat és segít elhárítani a rájuk leselkedő veszélyeket, amit az őket követő zombi likvidálásánál is bebizonyít, ezzel erősítve a biztonságot és összetartást közöttük.

Az epizód nem titkoltan a kicsiny csoport tagjai közti egyenlőséget, az egymásra utalást, az összhangot és bizalmat építi fel, amelyeket remekül dob fel az elképesztően szép látványvilág. A kihalt utcák nyugtalanságot sugárzó kinézete és hangulata rendkívül nyomasztó atmoszférát eredményez, a srácokra mindenhol rájuk leselkedő zombik állandó életveszélyre figyelmezteti őket, a buszdepón átverekedés rendkívül összetartást követel meg tőlük. Mindezek kivitelezése valami impozánsra sikerült, gyönyörű képsorokat kapunk premier plánban: a kietlen utcák párjukat ritkítóan szépek, a ködbe és hamuba burkolózott roncstelep mintha egy-az-egyben Silent Hill városát idézné, a maszkok teljesen rendben vannak, különösen igaz ez Miss Mohafejre, Darázsfészekre vagy Mr. Tekegolyóra, és a színészek játékára sincs panaszunk… vagyis ez csak a gyerekek részéről igaz.

Bizonyára ismeritek a Resident Evil játékokat, és azokban Chris és Claire Redfield karaktereit. Mint tudjuk, ők ugye azért nem jöhetnek össze, mert testvérek. Nos, ugyanezt meglépték a World Beyondban is, csupán annyi különbséggel, hogy a két felnőtt itt nem rokonok. Felix ugyanis meleg, így teljesen hidegen hagyja Huck lénye, ami ezzel elveszti az egész varázst kettejük között. Könyörgöm, ha már erőltetik a PC és a női-férfi egyenjogúság jegyében a vegyes párosokat (ugye a gyerekek között is egyenlő arányban vannak a nemek), akkor legyen már köztük valamiféle kémia, mint pl. Mulder és Scully, Castle és Beckett vagy épp Patrick Jane és Lisbon esetében. Itt semmi ilyen nincs, és ugye érthető okokból nem is lehet. Mielőtt valaki félreérti, a lényeg nem a nemi hovatartozáson van, mert ugye manapság ez már minden sorozatban jelen van és lesz, hanem a két ember közötti kapocson. A WB-ben ennek a két karakternek teljesen hidegen hagy a közös céljuk, mivel a köztük lévő köteléken semmi hangsúly nincs, a két idegen muszájból van egymás társaságában, amely így teljesen érdektelenné teszi az egész sorozatban betöltött szerepüket, mivel ennyi erővel Elizabeth a helikopterekkel is kerestethetné az elszökött fiatalokat.

Ez az epizód nem görgeti tovább semmivel sem az eseményeket, csupán megmutat és kibővít néhány emberi tulajdonságot, amelyhez teremt néhány rázósabb helyzetet a feszültség miatt, ráadásul van ez a két felesleges karakter, ami nettó időhúzásnak tudható be. Nagyon nem csodálkoznánk, ha a WB már most, a második rész után elvesztené a rajongóközönsége javarészét, és ez a látottak alapján teljességgel érthető lenne is. Mi még kitartunk, mert kíváncsiak vagyunk, milyen puskaport tartogatnak a későbbi epizódokra, de reméljük, nem fullad dögunalomba a sorozat, mint azt a TWD tette évadokon keresztül.