Azt már a sorozat indulásakor leszögezték a készítők, hogy a TWD franchise ezen spinoffjában sokkal kevesebb lesz a zombi, a felnőtt karakterek, a politikai áthallások, kevesebb, de fontosabbak lesznek az akciójelenetek, és mindezek háttérbe szorulnak a sztori fő irányvonala előtt. Inkább az apokalipszis során nevelkedett fiatalok, tinédzserek mindennapjait, lelki világát szeretnék megismertetni a nézőkkel. Ha ez a műsor nem az AMC-n futna, hanem egy sokkal fiatalabb korosztályt megszólaltató csatornán, mondjuk a CW-n vagy a Disney-n, akkor lehet, hogy fogékonyabb közönségre talált volna, de jelenleg egy olyan hálózaton van, amely hagyományosan egy idősebb közönséget céloz meg, mint akik a legújabb Walking Dead spinoff tizenéves hőseivel azonosulhatnak. Miközben a nézettségi adatok alapján a törzstáborát már megtalálta a sorozat (szinte nulla százalékos emelkedés, stagnáló 1 milliós nézőszámmal), nekünk ismét be kell érnünk egy újabb karakterépítéses töltelékepizóddal. Spoileres írásunk következik.

Az országúton bandukolva ismét felmerül Huckban, hogy nem-e kellene valahogy rávenni a gyerekeket, hogy mégis visszatérjenek Omahába. Felix hajlik a dologra, ám a közelgő vihar elől jobbnak látják menedéket keresni, ami egy elhagyatott középiskola képében hamarosan eléjül is tárul. Kettes csoportokra bontva ellátmány és vízgyűjtő edények keresésére indulnak, és a kicsiny felfedezőtúra során még jobban megismerhetjük a gyerekek hátterét.

Elton és Felix esetében utóbbi bullying ádozata lett, magyarul sokat inzultálták iskolatársai, az öltözőszekrénybe való bezárások következtében klausztrofóbiás lett, ezért a szorongó fiúnak igazi megváltás a jelenlegi baráti környezetbe kerülése. Hope Huckkal együtt keresgél, és a tininek egy-egy pillanatra bevillan az a délután, mikor apukájuk bejelentette, hogy a Hadsereg megbízásából el kell utaznia. Ezt az eseményt Hope kénytelen más szemszögből feldolgozni: egyrészt szereti apukáját, de csalódott is egyben, viszont muszáj megértenie, hogy Leonak mi volt a motivációja. Kihívásnak tekintette elhagyni a Közösséget, hogy a nagyobb jót szolgálja, miközben oktatói minőségében dolgozhat továbbra is, csak immár a Polgári Köztársaság berkein belül. A két lány teljes ellentéte egymásnak, Hope sokkal lelkisebb, erősebb érzelmi szállal kötődik édesapjához, míg testvére, Iris keményebben igyekszik apja szeretetéhez jutni.

Iris próbálja a vezető szerepét becsülettel végezni, de a Silassal való bandukolása közben megtudhatjuk, mennyi áldozattal jár ez a feladat, és mi minden hiányzik neki az életéből, amit talán soha nem fog megtapasztalni és átélni úgy, ahogyan egy normális világ átlagos diákja. Nem tud keringőzni a saját szalagavatóján, nem alkothat festményeket, nem gyakorolhatja és tárhatja művészetét a nagyközönség felé, mivel ebben az elcseszett, zombikkal teli és kontroll alatt tartott világban eszközök és megfelelő technika miatt teljességgel lehetetlen. Így csak maradnak az álmai, amiket a készítők a TWD világában még sohasem látott vizuális módon valósítottak meg, és ez teszi naggyá és egyedivé az egész epizódot, és vele együtt különlegessé a World Beyondot. Ez a technika pedig egy félig valóságos, félig animációs álomszerű effektezés, amelyet már láthattunk mozifilmekben: a legjobb példa a Keanu Reeves által fémjelzett Kamera által homályosan, de hogy máshonnan is példát említsek, az A-HA együttes klasszikus Take on me című száma is hasonló eljárással készült. Ez a formabontó eljárás nagyon szépen épül bele ebbe a családias hangulatú eseményfolyamba, sokat tesz hozzá a tinédzserek lelkében kavargó érzelmek és gondolataik bemutatásához. Bízunk benne, hogy fogunk még látni ilyen megoldást, tényleg nagyon sokat dob a sorozat megítélésén.

Ki is maradt ki? Ja igen, Silas. A nagy mamlasz ismét megmutatja a benne elfojtott érzelmek kiszabadulását, pozitív és negatív oldalról is. Irisszel való beszélgetésekor teljesen felszabadul a srác, felszabadulva keringőznek a lánnyal az üres tornateremben, és boldogan mutatja meg a walkmanjén hallgatott zenéit. Nagyon romantikus kapcsolatba kerülnek, és iszonyat erős az a jelenet, amikor Silas pár dobozos kólát talál, és Iris bevallja, még soha életében nem ivott szénsavas italt. Ezt a gyönyörű idillt csak a zombik császkálása szakítja meg, és visszazökkennek a valóságba. Az alagsorba kijutva megtörténik Silas brutálisabb oldalának megismerése: élete első zombijának megölése folytán előtör belőle az elfojtott dühe. Ránézve a franciakulcsra rádöbben, mekkora erő lakozik benne, és puszta kézzel esik neki az élőhalottnak, péppé verve annak ragyás képét. Ebben a hatalmas dühkitörésben megszűnik számára a világ, és még az őt leállítani akaró Eltont is akaratlanul ellöki magától. A kitombolt Silas lenyugvása után bevallja, hogy tisztában volt az erejével, és attól fél, hogy most ezek után máshogy fognak rá tekinteni. Fél attól is, hogy Iris azt fogja hinni, megölte az apját, de a lányt nem érdekli, még ha az történt is. Silas bocsánatot kér Eltontól, aki a közös kalandjuk folytatása előtt egy közös fotóval szerezné megörökíteni a csipet-csapat összetartozását, örök emlékké téve a pillanatot.

A fiatalok érzelmeibe ismét tekintettünk egy mélyebb bepillantást, azonban van még egy momentum, ami mellett nem mehetünk el: a sorozat történetében most először van stáblista utáni jelenet, ami nagyon fontos jelentőséggel bír. Egy oregoni labort láthatunk, amelyben a Polgári Köztársaság által végzett emberkísérleteket végzi egy Lyla nevű doktornő. Ebben a jelenetben derül ki, hogy mi történik a Polgári Köztársaság "A" -ként jelölt állítólagos túlélőivel. Az A-val megjelölt személyek életben vannak, de fertőzöttek, és a fertőzés tanulmányozására használják őket a járvány egy lehetséges gyógymódja céljából. Ezt támasztja alá és magyarázza meg a TWD ikonikus epizódjában történteket, mikor Jadis elviszi Ricket a hídrobbanás utána a helikopterrel, és most már azt is tudjuk, hová és mi célból. De ne feledjük, hogy Ricken kívül Negant és Gabrielt is egy kóborlóval akarta megharaptatni Jadis, így valószínűleg ők is Rick sorsára jutottak volna. Ezzel a pici egyperces jelenettel végre tényleg elkezdődik a három sorozat összeolvasztása, és várhatóan befut a Rick mozifilmekről is valami információ.

Részemről sokkal jobban sikerült az előzőeknél az epizód, érzelmesebb és mélyebb tartalommal bírt, volt egy kis gyilkolászás is, és az említett formabontó vizuális effektes jelenet, illetve az extra stáblista utáni képsorok külön dicséretet érdemelnek, emellett nagyon sokat nyomnak a végső értékelésben. Mondhatni felcsillant a remény, van kiút a középszerből.