Az utóbbi időben nem sok szerencsém volt az újonnan készült slasherekkel. Egyik próbálkozás rosszabb volt, mint a másik, még a jól bevált klisékből sem sikerült összehozni valami nézhetőt. Ugyan utaltam rá, hogy a rajongó (talán) sohasem adja fel, de jócskán kellett várni, hogy jöjjön valami érdekes. Mostani alanyunk már azzal felkeltette a figyelmet, hogy Hollandiából érkezett, ráadásul a történet sem a szokásos "haragtartó, bosszúálló gyilkos" köré épült. Elég ennyi, hogy a rajongó kedvére tegyenek?

Egy fiatal lány a múltja elől menekülve Amszterdamban köt ki, ám hamarosan itt is igyekeznie kell, hogy ne kapja el a rendőrség. Jobb híján felpattan egy túrabuszra, a múlt azonban folyamatosan kísérti: hallucinációi vannak, többek közt zsarnok apját véli észrevenni az út közepén, egyenesen a busz előtt. Megállíttatja a járművet, természetesen nem találnak senkit, ám a busz ezután nem hajlandó elindulni. Egy óra járásra vannak a legutolsó falutól, térerő nincs, a sofőr estére sem tudja rendbehozni a motort, így várni kell, amíg segítség érkezik. Meglátnak a távolban egy malmot, ami azonban különös módon nincs rajta a turistatérképen. Odafelé menet egy kunyhó is az útjukba akad, ahol több száz éves iratok kerülnek elő a hely múltjával kapcsolatban: annak idején az egyik molnár a helybéliek csontjaiból őrölt lisztet, ám ez kitudódott, és bezárták a malomba, majd rágyújtották. Hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy a legenda még a jelenre is kihat, és nemcsak a fiatal lány kezd el különös dolgokat látni, és az is kiderül, hogy bár a társaság tagjai nem ismerik egymást, mégis van bennük valami közös...

Végre, ez a film jól sikerült. Köszönhető ez mindjárt a társaságnak - bár mindenkiről csak a szükséges minimumot tudjuk meg (sőt talán a nyolcfős létszámnak köszönhetően az egyik szereplő hátteréről meg is feledkeznek, bár sejthető), de ez pont elég ahhoz, hogy mindenkinek meglegyen a saját karaktere. A történetről hamar nyilvánvalóvá válik, hogy természetfeletti jelenségre épít, de a "misztikus" dolgoktól való ódzkodásom ellenére meglepve vettem észre magamon, hogy most nem volt semmilyen ellenérzésem ezzel kapcsolatban, egyből magával rántott a cselekmény. Ráadásul a megszokott helyszín, az erdő közepi kunyhó sem árasztja magából azt a sablonos hangulatot, bár most nem is egy egyszerű nyaralóról vagy víkendházról van szó. A gore-gazdag és változatos gyilkolászások közt a társaságot már az elején összekapcsoló (úgymond "boszorkányüldözésre" épülő) konfliktus erősödését követhetjük, ami szintén nem válik unalmassá.

Szóval szinte minden rendben van, apróságok ugyan akadnak, lásd a fent említett kis lyukat a szereplők bemutatásában, vagy éppen a főszereplő lány egy hangyányit idegesítő viselkedését, vagy említhetném még azt is, hogy az egyik csavarra a film közepén egy megérzés folytán ráhibáztam, de ezek felett még a lelkesedéstől hajtva szemet tudtam hunyni. Aztán a szemhunyásból pislogás és homlokráncolás lett, amikor elérkeztünk a lezáráshoz. Addigra ugyanis elfáradhattak a forgatókönyvírók, mert ugyan a természetfeletti világot tekintve kivitelezhető megoldással álltak elő, de előkészítetlennek és összecsapottnak hatott, ráadásul volt egy olyan érzésem, hogy (a későbbiek fényében) a tettes önmagát cáfolta meg az egyik reakciójával.

Ez utóbbit a pontozás során sajnos már mindenképpen figyelembe kellett vennem, de ennek ellenére a Rémmalom Hollandiában The Windmill Massacre végre ismét felszította bennem a rajongás tüzét, köszönhetően annak, hogy nem egy run-of-the-mill átlagos slasherről van szó. Úgyhogy még a hibái ellenére is érdemes megnézni, mert a történet és a cselekmény összességében érdekes, a karakterek és a színészek jók (Patrick Baladi személyében még ismerőst is találunk), és az élmény még második megtekintés után is megvolt.

6/10

IMDb | mafab