Na, mondom én, hogy a végére csak beindulnak a dolgok. Amennyire bajban voltunk a toplista összerakásával még egy-két hónappal ezelőtt, most már egyre csak gyűlnek a jobbnál-jobb filmek. Csak győzzük őket megírni nektek. A mostani alkotás, amit a figyelmetekbe ajánlunk, a The Wretched, ami igazán jó és ötletes boszorkányos horror. Mindig örülük neki, amikor ezt a témát veszik elő, olyankor meg különösen repes a szívem, amikor jelenkorban játszódik a történet.

1985-ben indítunk, amikor egy bébiszitter igen durva dologra bukkan a pincében. Egy boszorkányra és persze jönnek a sikolyok. Majd ugrunk a jelenre és megismerhetjük Bent. A kissé balhés tinédzser, akinek nehéz megemészteni a szülei válását, éppen az apjához igyekszik, hogy vele töltse a nyarat. Nagyon hangulatos vízparti kisvárosban találjuk magunkat (nekem A cápa ugrott be elsőre róla). Ben hamarosan felfigyel arra, hogy furcsa dolgok történnek a szomszédjukban. Pontosabban a szomszédban lakó édesanyával történt valami. Hamarosan a rögeszméjévé válik a nő és igyekszik kideríteni, mi is történhetett a családdal.

Igazán jól megragadták ennek a témának a lényegét. Összehozták a Disturbia és a Stranger Things világát, de mégsem volt unalmas vagy klisés a megvalósítás. Nagyon okosan építkeztek, a feszültség végig jelen volt, nem ült le a történet dacára annak, hogy nem árultak zsákbamacskát. Ergó teljesen kihagyták azt a képletből, hogy mindez csupán Ben képzeletének játéka. Kész tények elé állítanak minket, de mégis tudnak meglepetéseket okozni. Van benne egy kifejezetten erős csavar, amit ha erre figyelnénk, kiszúrhatnánk, de annyira elterelik a figyelmünket, hogy tényleg sikerül nekik bevinni minket az erdőbe.

A karakterek szerethetőek, a konfliktusaik is érthetőek és persze jó sok megrázó élményben van részünk. Különös tekintettel a szomszéd családra. Engem ott komolyan szíven ütöttek. Volt az alkotókban spiritusz az már biztos. A természetfeletti részek kifejezetten erősek és végre nem volt nevetséges vagy a szemeket bántó a képi megvalósítás. A jumpscare jelenetek sem unalmasak, ki tudnak ugrasztani a székből. A fa és az ott játszódó részek hátborzongatóak voltak. Ráadásul amint felmerül bennünk egy kérdés a látottakkal kapcsolatban, egyből kapunk rá egy teljesen logikus választ.

Van azért egy-két jelenet, ami szerintem felesleges volt és jobban örültem volna, ha a természetfeletti vonal még erőteljesebben van jelen, de összességében nagyon jól vegyítették a coming of age zsánert a boszorkányos vonallal. Az is jó lett volna, ha egy kicsit tovább tart a játékidő és jobban rámennek a lélektani vonalra, úgy még hátborzongatóbb lehetett volna az összkép. Ám ezek tényleg nem bántóan nagy hibák. Viszont a legutolsó képsort nem tudom szó nélkül hagyni. Teljesen feleslegesnek éreztem. Nem értem, hogy mi ez a mánia, hogy igyekeznek nyitva hagyni egy kis ablakot a horrorok végén. Indokolatlan és értelmetlen. Ha happy endet akarnak, legyen az, ha meg nem, akkor durvuljanak be. Ne maszatolják el ilyen közelikkel a végét.

Ezeket a hibákat leszámítva, nekem nagyon kellemes meglepetés volt a The Wretched, kifejezetten jól szórakoztam rajta. Megborzongatták a lelkemet, rám tudták hozni a frászt, sőt még viszolyogtam is jó pár jelenettől. A banya visszataszító volt, a szereplők szerethetőek, a játékidő pedig feszes és végig fent tudták tartani a figyelmet és a feszültséget. Semmi kétség, ennek ott a helye az év végi toplistákon és persze jó szívvel tudom ajánlani minden horrorszeretőnek.

IMDb | mafab