Nem voltak nagy elvárásaim, amikor leültem a sorozat új részét megtekinteni. A múlt heti ízelítő sem keltett nagy elvárásokat bennem és a nyitány is elbizonytalanított. Aztán vége lett és csak pislogtam, azon gondolkodva, hogy mit fogok írni erről az epizódról. Amikor a látottak leülepedtek bennem azon tűnődtem, hogy a készítők miért pont ezt a formáját választották a téma bemutatásának. A cél pedig az volt - véleményem szerint -, hogy úgy mutassanak be egy fontos kérdést, hogy közben tükröt is mutatnak a nézőknek. A kép, amit látunk pedig nevetésre késztet és elgondolkoztat - feltéve, ha nem fordulunk el már az első pillanatokban. A kérdés pedig, amire az epizód fókuszál: mitől leszünk azok, akik vagyunk?
A kezdő képsorokon egy fekete-fehér filmet látunk, olyat, ami a modern kori nézőt arra készteti, hogy a "Zs" kategória legvégére sorolja be az alkotás. Idegen lények beszivárgását vizionálja egy férfi egy kávézó pultjánál ülve. Beszélgetése a pultossal és a jelenet vége egyértelműen a '60-as évek Alkonyzóna részeit jutatja eszünkbe. Ezután csatlakozunk ismét ügynökeinkhez. Mulderrel egy férfi veszi fel a kapcsolatot, aki egy összeesküvés felgöngyölítésében kéri a segítségét. A férfit Reggie Valaminek hívják és egy világszintű problémát ismertet az ügynökkel, miszerint a kormány az emberek emlékeinek befolyásolásában asszisztál. Beszélgetésüket a Reggie-t üldöző férfiak feltűnése szakítja meg. Scully is találkozik a furcsa alakkal és a hallottak teljesen megdöbbentik, a különös az, hogy Reggie több dologra is máshogy emlékszik, egy névre, egy történelmi eseményre, ügynökeinket pedig becenevekkel illeti.
Mulder elméletei között szerepel annak lehetősége is, hogy a férfi párhuzamos dimenzióból érkezett, a különbségek pedig ebből eredhetnek. Egy érdekes jelenséggel is találkozhatunk a teóriáiban, az úgynevezett Mandela effektussal - aminek nevére a látszólag is zavart Valami Úr természetesen máshogy emlékszik. (A jelenség létezésére nincs tudomány bizonyíték, alapját pedig az interneten terjedő mém képezi. Lényege pedig a következő: Dél-Afrika korábbi elnöke, Nelson Mandela 2013-ban hunyt el Johannesburgban. A furcsaság pedig abban keresendő, hogy a ma élő emberek egy jelentős része nem így emlékszik a volt elnök halálára, szerintük Mandelát a '80-as években, börtönben érte a halál, vannak, akik még a temetésre is tisztán emlékeznek. Kétségtelenül rendkívüli a jelenség, de nem egyedülálló, vannak hasonló tapasztalatok a Star Wars filmekkel, a Monopoly klasszikus alakjával és egyéb - leginkább - pop-kulturális alkotásokkal kapcsolatban is. Izgalmas ugyanakkor ijesztő is belegondolni ennek okaiba, pedig a hétköznapjainkban is találkozunk hasonló dolgokkal. Emlékeinkben tisztán él a kép, hogy a kulcsunkat az asztalon hagytuk, mégis pár óra múlva a zsebünkben találunk rá, emlékszünk egy régi családi fotóra, de mikor újra elővesszük tapasztaljuk, hogy nem azt látjuk, ami emlékeinkben élt.) Az igazán érdekfeszítő pedig Reggie-vel kapcsolatban az, hogy azt állítja, hogy egy, a múltjában tapasztalt "harmadik típusú találkozásnak" köszönhetően ő hozta létre az X-aktákat, az emlékek manipulálásáért pedig egy orvos, Dr. Azok felelős közvetlenül. Az ügy megoldása pedig ügynökeink és a néző számára is rendkívül egyszerű fordulatot tartogat.
Ez egy szatirikus epizód, olyan pop-kulturális utalásokkal, mint a már említett Alkonyzóna vagy akár a Szellemirtók. Abszurd módon mutatja be, hogy mitől válunk emberekké, individuumoká. Fejlődésünk során átélt tapasztalataink, élményeink emlékekké válnak, alapokat képeznek személyiségünk felépítményéhez. Azonban akkor, ha ezek az alapok - vagy amiket annak tartunk - sérülnek meg kifordul a világunk. Nincs támpontunk, nincs kapaszkodónk, ami meggátolná, hogy összeroppanjunk. Ha megtudnánk a választ a kérdéseinkre, ha szembesülnénk a valóság igazi arcával, mit tennénk? Motivációink hajtanak minket, ha ezek megszűnnek, miért élnénk, miért vennénk fel a harcot a hétköznapokkal? Súlyos kérdések ezek, amelyekre mindannyian magunkban találhatjuk meg a választ.
Ez az epizód nem fogja elnyerni a tetszését mindenkinek, ha viszont megfelelő nyíltsággal közeledünk felé és a látottak után megállunk egy pillanatra tűnődni a múltunkon és az emlékeinken, akkor fog igazán megérinteni.
"Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is." - George Orwell
8/10