Nagyon hálás feladat a sorozat aktuális epizódjáról írnom, hiszen a téma, amit körbejár, nagyon foglalkoztat gyermekkorom óta. Ez pedig nem más, mint az okkultizmus, konkrétan a boszorkányság, amelynek világával tizenkét éves koromban ismerkedtem meg - akkor még csak felületesen. A '90-es évek elején, Magyarországon elég súlyos hisztéria alakult ki. Sokan meséltek várható emberáldozatok bemutatásáról és különféle szekták létezését is vizionálták az emberek. Ironikus, hogy én pont azokban az években tettem meg első lépéseimet az okkultizmus világa felé. Akkoriban az az elképzelés volt jellemző, hogy a horrorfilmek, a rock és legfőképp a metál zene egyenes úton vezet a kárhozatba. A boszorkányság, sőt a sátánizmus éjsötét, kegyetlen világába. Akkor sem értettem egyet ezzel az elképzeléssel és most sem gondolom így, bár az tény, hogy a fentiek iránt fogékony gyerekek, tinédzserek nagyobb valószínűséggel találkoznak okkult színezetű könyvekkel, filmekkel és zenékkel, mint az Én kicsi pónim, a Neveletlen Hercegnő, a Halálos Iramban összes és az elektronikus zenék tengelyén szocializálódott társaik. Sok olyan embert ismerek, akik egykor behatóan érdeklődtek a téma iránt és még sem lett belőlük ámokfutó tömeggyilkos, fanatikus szektatag vagy démonokkal kommunikáló, félőrült erdei remete. Kiegyensúlyozott kapcsolatban élnek, egyesekből azóta anyukák és apukák lettek. Ott élnek a panelházakban, a csendes kertvárosokban szerte a világban, hasznos és értékes tagjai a közösségnek. Kezdeti érdeklődésemet a titkos tanok iránt egy könyv keltette fel igazán, Yliaster Daleth Rejtett Erők című műve - ezt a könyvet több hasonló témájú követte, amik könyvtáram jelentős részét képezik mind a mai napig. Rajongásom és elkötelezettségem az okkultizmussal kapcsolatban addig fokozódott, hogy a 2000-es évek elején a kulturális antropológia felvételihez szükséges dolgozatomat is a boszorkányságról és annak hitvilágáról írtam. Ezt a kicsit hosszúra nyúlt bevezetőt egyrészt azért tartottam fontosnak, mivel az epizód témája megköveteli, másrészt azért, hogy érzékeltessem, ismereteim túlmutatnak a Google és a Wikipédia nyújtotta pár mondatos vagy akár több oldalas leírásokon.

Az aktuális résszel kapcsolatban az első, ami felkeltette a figyelmemet az a cím. Familiar. A magyar fordításból is jól látszik, hogy a fordításért felelős munkatárs nem vette a fáradtságot sem a rész megtekintésére, sem pedig a téma felszínes áttekintésére. Egy szótár vagy éppen internetes fordítóprogram segítségével talán nem hibázott volna ekkorát. Igaz ugyan, hogy a familiar szó, mint melléknév fordítható ismerősnek is, de ebben az esetben főnevet takar és a félretájékoztatás miatt így is kell rá tekintenünk. A szó jelentése így jelentősen módosul és válik az irreleváns ismerősből familiárissá. A szó jelentés A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona szerint a következő:

"Familiar (kísérő szellem): a középkori boszorkányságban általában állat alakjában megjelenő szellem vagy démon, aki a boszorkányt vagy a boszorkánymestert kísérte s mágikus erőkkel látta el. Néha a boszorkány a saját véréből egy cseppet belekevert a familiar ételébe; ezzel biztosította a pszichikus köteléket közte és az állat között."

Mint az a fentiekben jól látható, egy olyan entitásról van tehát szó, ami mágia segítségével kel életre és segíti - sőt akár védelmezi is - az ezoterikus tanok használóját. Az állat formája nagyon sok féle lehet, általában kutya vagy macska alakjában megjelenő familiárisokról szólnak feljegyzések, de előfordulnak az írásokban patkány, sőt béka - mint például a Salem című sorozatban - formájában manifesztálódott kísérők is. Miután sikerült tisztább képet alkotnunk az epizódban várható tartalomról lássuk a tényleges történetet.

Az epizód elején egy Connecticut állambeli kisváros játszóteréről eltűnik egy Andrew nevű kisfiú - megjelenésében, konkrétabban a sárga esőkabátjában kísértetiesen emlékezteti a nézőt Georgie Denbrough-ra Stephen King zseniális, AZ című könyvében és az abból készült filmekben szörnyű halálával az események lavináját beindító kisfiúra. Andrew egy, a televízióból ismert - meglehetősen groteszk - figura, Füligvigyor Úr után sétál be az erdőbe, ahol halálos támadás éri. Ennek az ügynek a kivizsgálására érkezik Mulder és Scully a városba. A helyi rendőrség valamiféle állat támadására gyanakszik, Scully - orvosként - viszont nem tudja kizárni a gyilkosság lehetőségét sem. A helyzetet súlyosbítja az a tény, hogy a gyermek az egyik helyi rendőr kisfia volt. Scully, mivel emberi elkövetőre gyanakszik, egy profilt is felállít, ennek köszönhetően pedig a nyomok egy pedofíliával vádolt helyi férfihoz vezetnek.

Mulder azonban szkeptikus a férfi bűnösségével kapcsolatban és a helyszín vizsgálata során a boszorkány praktikák gyakorlásának egyértelmű jelein kívül egy különös kutyára vagy farkasra emlékeztető lényt is látni vél. A pedofíliával vádolt férfit azonban - a tényleges bizonyítékok hiányának ellenér is - utoléri a nép és a bánattól félőrült apa haragja. Azonban újabb gyermek tűnik el, ezúttal a rendőrfőnök lánya, aki szintén egy gyermekműsorból kilépő figurát - Teletabi jellegű figuráról van szó, a műsort is látjuk, a megjelenése pedig rendkívül beteges - követve gyalogol be az erdő fái és egyúttal a halál karmai közé is. Miután egyre több boszorkányságra utaló jelet tapasztalnak ügynökeink ezért a nyomozásukat is ezen a szálon folytatják tovább, hogy később azzal szembesüljenek a városka lakóinak és a rejtett tanok gyakorlásának összefonódás több egyszeri különálló esetnél.

Ebben a részben olyan kérdéskörökkel foglalkozik a film - még ha néha csak érintőlegesen is -, mint a pedofília - az 1999 című creepypasta utalás egyértelmű, az önbíráskodás, a boszorkányüldözés, a házasságtörés, a bosszú és az elkövetett bűnökért járó büntetések. Tetteink következményei, amikkel gyakran nem akarunk vagy nem is tudunk szembenézni. A mágia azonban kétélű fegyver, olyan energia, amely nem csak adni képes, hanem elvenni is. Az idők kezdete óta része az emberiség hitvilágának és napjainkban az ősi szövegek is egyszerűbben elérhetőek. Az embert mindig is foglalkoztatta ennek a furcsa világnak a meghódítása, erőinek igába hajtása. Azonban energiáink (amiket általában emberi gyarlóságunk hív életre), amikkel a mágia világa felé fordulunk ismeretlen eredetű hatalmakkal lépnek szimbiózisba és ez - az epizód történéseihez hasonlóan - olyan következményekkel járhat és olyan erők elszabadulásához vezethet, amiket sem uralni sem irányítani nem tudunk…

Az előző részhez hasonlóan ez az epizód is nagyon jól sikerült. Egyértelműen ajánlom mindenkinek, akik fogékonyak a boszorkányság témája iránt és azoknak is, akik még nem. A 2015-be készült remek A boszorkány című filmmel együtt megtekintve pedig több információval lehetünk gazdagabbak, mint amivel a kedves magyar fordító valaha is rendelkezett. Témával kapcsolatos lelkesedésem miatt a pontszám nem is lehet kérdéses.

"A legtöbb gyerek nem sokáig hisz a tündérmesékben. Ahogy elérik a hat-hét éves kort, a sarokba vágják Hamupipőkét és a cipő fetisizmusát, a Három kismalacot és a deviáns építészeti megoldásaikat, Piroskát meg az állatkínzó vadászokat - elfelejtik őket, aztán továbblépnek. És lehet, hogy ennek így kell lennie. Ahhoz, hogy túlélj a mai világban, el kell felejtened a meséket, a hiú ábrándokat. Az egyetlen baj az, hogy ezek nem mindig hiú ábrándok. A mesék néhány eleme talán túlságosan is valóságos, túlzottan is igazi. Lehet, hogy nincs Piroska, de az biztos, hogy van Nagy Gonosz Farkas. Nincs Hófehérke, de Gonosz Mostohából van elég. Nincsenek nevetségesen szőke kistestvérek, de gyerekeket zabáló boszorkány... az igen. Ó, igen." - Rob Thurman

10/10