A zombik a horrorfilmek megkerülhetetlen alakjai. Már George A. Romero előtt is megjelentek a vásznon, elég csak a Lugosi Béla főszereplésével készült Fehér zombi című filmre gondolnunk 1932-ből. Társadalmi ellentétek, az emberi természet sötét oldala, a fogyasztói társadalom kritikája, vírusoktól, járványoktól, az ismeretlentől és a haláltól való félelem, valamint az emberi kegyetlenkedés mind-mind megjelennek a zombi zsánerben és mindig azt a témát emelik ki, ami éppen az adott korszakot foglalkoztatja, feszíti. Persze olyan is van, hogy egyszerűen csak a túlélés a lényeg, amit egy izgalmas és feszült goreparádéba csomagolnak. Igazság szerint az e zsánerbe tartozó gyengébb alkotások is roppant szórakoztatóak tudnak lenni. Ráadásul a valaha volt leghosszabb horror-dráma sorozatot, a The Walking Dead-et is ennek az alműfajnak köszönhetjük, ami megannyi spinoffot termelt már ki. Szerkesztőségünk most összeszedte, hogy miket tart a zsáner legjobb alkotásainak. Nyilván mindannyiunknak megvannak a maga kedvencei és volt, ami nem került fel, hiszen ilyenkor összeadunk, kivonunk, osztunk és szorzunk, de végül megint összeállt egy olyan lista, amit mindannyain a magunkénak érzünk. Jöjjön tehát a CreepyShake által összerakott top15 zombihorror.

15. The Girl with All the Gifts – Kiéhezettek (2016)
Az utóbbi évek egyik legjobb zombifilmjében egy gomba okozza a fertőzést, amitől az emberek húsra éhező vadállatokká válnak. De nem mindenki, vannak köztük különleges, emberi mivoltukat megőrző kiéhezettek is. Ez a megalkuvás nélküli, realista brit darab egy olyan szokatlan, meglepő és bátor gyomrost visz be a történet végén, hogy azután minden függetlenfilm- és horrorrajongó megnyalja mind a tíz ujjcsonkját. (lizardking)

14. Resident Evil - A Kaptár (2002)
Ez a darab valószínűleg a jelentős nosztalgiafaktor miatt kerülhetett fel a listámra. Emlékszem egykoron mennyire vártam a film érkezését, hiszen valami hasonlóan sokkoló élményre számítottam, mint amilyet a kilencvenes években tapasztalhattam meg a játékok előtt töltött órák alatt. Sajnos nem azt kaptam, amit vártam, mégis jó szívvel veszem elő néha ezt a középszerű, de mégis látványos alkotást. (Gaerity)

13. No profanar el sueño de los muertos / Let Sleeping Corpses Lie / Az agrár zombik támadása (1974)
Tudni kell rólam, hogy én sosem tartottam a zombikat igazán ijesztő lényeknek. Sok filmet és történetet kedvelek és szeretek, amikben szerepelnek, de úgy istenigazából sosem tudtak félelmet kiváltani belőlem. Ez a film viszont elérte, hogy tényleg képes legyek ijesztőnek találni a zombikat, sőt, egyenesen féljek is tőlük. Amikor már elkészült az Élőhalottak éjszakája, de még nem szilárdult meg teljesen az abban bemutatott zombi típus, jött ez az olasz-spanyol koprodukció, és bemutatott egy kicsivel másabb zombi képet, ami érezhetően merített Romero filmjéből, de így is egy saját, alternatív utat keresett. Szó sincs itt zombi-apokalipszisről, az élőhalottak terrorja csak egy elszigetelt kis vidéki települést érint, ezáltal ismét csak inkább egy klasszikusabb, atmoszférikusabb horror történetet prezentálva, amiben a zombik jóval állatiasabbak, nyersebbek és kegyetlenebbek, ám mintha még is fel lennének ruházva valamiféle elementáris, gonosz intelligenciával. A megjelenítésükre több ponton jobban illene még a kísérteties megjelölés, ami a film egészére is igaz. Egy egyedi és zsigeri borzalommal rendelkező zombifilm ez, ami nálam magasan kivívta a tiszteletet és a megbecsülést. (Murdock)

12. Braindead / Dead Alive – Hullajó (1992)
    Egy afrikai „patkánymajom” a probléma generátora ebben az új-zélandi kultfilmben, ami A Gyűrűk Ura- és A hobbit-filmek rendezőjének, Peter Jacksonnak egy korai agymenése, és ami az egyik legvéresebb és leggusztustalanabb horrorvígjáték, ami csak létezik. A komolyan vehetetlen, fergetegesen vicces jelenetek akkora mennyiségű gore-ral vannak nyakon öntve, hogy az még közel 30 évvel később is elismerésre méltó. Nehezen hiszem, hogy vannak olyan horror fanok, akik még nem látták ezt a zseniális trükkökkel teli trasht. Ha mégis akadnának ilyenek, akkor nyugodtan érezzük kötelezőnek! Aki pedig látta, az biztosan soha nem felejti el a fűnyírós jelenetet. (lizardking)

11. Re-Animator - Az újraélesztő (1985)
H.P. Lovecraft biztosan nem így képzelte volna el a novellájából készült adaptációt, de ez nagyon sok horrorrajongót nem zavar. Így ugyanis elkészülhetett ez a kult-horrorvígjáték, a Jeffrey Combs által frenetikusan alakított, kísérletező kedvű orvos, Herbert West és társa kálváriájáról. Fantasztikus effektek, vér és bél, beteg fekete humor és esszenciális 80-as évek hangulat. És persze a felejthetetlen jelenet, amikor egy levágott fej orálisan szeretné kielégíteni a műtőasztalon sikító, meztelen lányt… (lizardking)

10. Train to Busan - Vonat Busanba (2016)
Ez a dél-koreai akcióhorror egy valódi gyöngyszem. A gyors felvezetés után rögtön a történések közepén találjuk magunkat és egy olyan túlélésért folytatott, kétségbeesett küzdelemnek lehetünk a tanúi, amit az alkotás nyugati testvérei is joggal irigyelhetnek meg. Rendkívül szórakoztató utazás. Egy eszeveszett rohanás egy vágóhíd legbelsőbb vermeibe. (Gaerity)

9. Dellamorte Dellamore – Cemetery Man (1994)
Bár, ha nagyon szigorúan akarom nézni, a zombik itt csak mellékes vonalként szolgálnak, ám még is jelentős szerepet töltve be ezzel a főszereplő, Francesco Dellamorte kicsit sem hétköznapi életében. A Dellamorte Dellamore talán az utolsó igazán ikonikus olasz horrorfilm, még az aranykor végnapjaiból, és ezzel együtt vitán felül a filmtörténet egyik legegyedibb és legkülönlegesebb darabja. Hiba lenne csak zombi-horrorként bekategorizálni, hiszen ebben a filmben tökéletes mértani elegyet alkot a horror, a dráma, a fekete komédia, a szerelmi történet, és a művészfilm zsánere, ezzel egy jóval nehezebben beazonosítható, de egyben jóval kimagaslóbb műfaji kavalkádot megalkotva. Egy igazi pszichológiai utazás ez a film, minden komoly művészi kísérletével, és groteszk őrültségével együtt, és így teremt meg számunkra egy valóban egyedi és semmihez sem fogható filmélményt. (Murdock)

8. Dead Snow - Náci zombik (2009)
   Emlékszem, fogalmam sem volt, hogy Tommy Wirkola filmje mi fán terem. Egyszerűen csak jópofának tűnt a borítója. Már a kezdésével megvett ez a norvég horrormóka, ami hihetetlenül ötletes és baromi jó poénokkal operál, miközben csak úgy ömlik a vér. A mítosz, amiből kiindul az is nagyon izgalmas, a karakterek frenetikusak és az aprítást meg imádtam. A környezet pedig ad egy plusz töltetet az egésznek. Ráadásul egyáltalán nem azok maradnak a végére, akiket vártunk volna. Én imádom ezt a filmet, a második részével együtt. Bármikor és bármennyiszer meg tudom nézni és ugyanúgy szórakozom rajta, mint amikor először láttam. (eN.Dé.)

7. [Rec] (2007)
A 2000-es évek második felében a spanyoloktól érkezett az élőhalott-koncepció legfrissebb vadhajtása; amikor is az alzsánert az akkoriban útjára induló found footage-láz fertőzte meg. Ez a pörgős darab, melyben egy riporternő és az operatőre néhány tűzoltó társaságában egy lezárt épületben ragad cikkünk tárgyaival, nem igen hagy időt a szusszanásra, sikere pedig végigsöpört a világon. Készült belőle egy állítólag az eredeti feszültségét meg sem közelítő, szinte kockáról kockára a spanyol változattal megegyező, amerikai remake, de azt nemigen szokás ajánlani. Ellenben a sokak által nem kedvelt második rész már szintén megér egy misét, ha kicsit nyitottak tudunk lenni. (lizardking)

6. The Return of the Living Dead / Az élőhalottak visszatérnek (1985)
Hiába a Hullajó!, és hiába a Haláli hullák hajnala, azt kell mondanom, hogy az én kedvenc zombis horror-vígjátékom örökre ez az 1985-ös gyöngyszem lesz. Ez köszönhető többek között a feszes, eseménydús és őrülten vicces cselekménynek, a masszív nyolcvanas évek atmoszférának, valamint a zombik egyedi ábrázolásának. Ugyanis ebben a filmben gyermekkorom rajzfilmvilágának sztereotíp zombijai elevenednek meg, akik, még ha nehézkesen is, de tudnak beszélni, és mániákusan csak emberi agyakat akarnak enni, semmi mást. Számtalan ikonikus pillanat és idézhető szöveg fémjelzi ezt az alkotást, amit sokadik nézésre sem tudok megunni. (Murdock)

5. Shaun of the Dead - Haláli hullák hajnala (2004)
   Egy másik horrorvígjáték, ami úgy használja fel a zsáner kultfilmjeit, hogy nem teszi őket nevetségessé. Ez egy tisztelgés és szerelmeslevél a zombi zsáner felé, ami ráadásul önálló alkotásként is tud működni. Nem kell ismernünk hozzá a műfaj filmjeit ahhoz, hogy jól szórakozzunk. A karakterek parádésak, mint ahogyan a színészek is. Annyira emberi szereplőket kapunk, hogy tökéletesen lehet velük azonosulni. Ráadásul Edgar Wright nem csak a nagy elődökről emlékezik meg, hanem saját társadalma felé is görbe tükröt tart. Abszolút megérdemli, hogy a legnagyobbakkal együtt emlegessük. (eN.Dé.)

4. Dawn of the Dead - Holtak hajnala (1978/2004)
   Romero mester trilógiájának második darabja, ami méltán vált a horror műfaj egyik mérföldkövévé. A modern zombikép megteremtése után Romero tovább szőtte ezt a mítoszt, és ezzel együtt hatalmas görbe tükröt állított a fogyasztói társadalomnak, és ez a kritika sajnos a mai napig aktuális. Továbbá itt csatlakozott hozzá a zseniális Tom Savini, akinek maszkmesteri munkái (és egy kisebb szerepben való feltűnése) sokat hozzáadott a végeredményhez. (Murdock)

Zack Snyder véleményem szerint sikeresen újrázta Romero klasszikusát. Úgy sikerült modernizálnia az eredeti ’78-as mozit, hogy értékeit is sikerült megőriznie. Modernebb és kegyetlenebb az eredetinél, pont olyan, amilyennek lennie kellett az ezredforduló után. Az lejjebb látható intro pedig egyszerűen zseniális, Johnny Cash „The Man Comes Around” című dala tökéletes felvezetésnek bizonyult a filmhez. (Gaerity)

3. 28 days later - 28 nappal később (2002)
   Danny Boyle formabontó zombifilmje, tényleges zombik nélkül. A kórral kapcsolatba került fertőzöttek extrémen agresszív egyedekké változnak, kérdések és irgalom nélküli vadállatokká. Egy tökéletes vízió, olyan, ami biztosan sokáig a nézőkkel marad. London képei pedig annyira lenyűgözőek, hogy arra talán nincsenek is szavak. Ha valaki még nem tette, mindenképp nézze meg. Alapmű. (Gaerity)

2. Zombi 2 (1979)
   Lucio Fulci. Talán elég lenne ennyit írnom, hogy tudjuk, miért olyan zseniális ez a film és miért érdemli meg, hogy a lista dobogós helyét foglalja el. Fulci beemelte a Fehér zombi világát is a filmjébe, miközben folytatta a Romero által meghatározott irányt úgy, hogy mindent belepakolt, amiért annyira szeretük a filmjeit. Realisztikus, mégis teljesen elrugaszkodott. Borzalmas képeket kapunk, amiket egészen közelről nézhetünk végig. A karakterek nem is nagyon lényegesek, a rendező a zombikra fókuszál. Ez a kis karibi sziget maga a földi zombiparadicsom, amit jobb ha elkerülünk. (eN.Dé.)

1. Night of the Living Dead - Az élőhalottak éjszakája (1968)
   Összesített listánk első helyezettje nem is lehetne más, mint George A. Romero kultfilmje, mely azzá tette a zombi műfajt, amit napjainkban ismerünk és szeretünk. Félelmetes, rengeteg tabut áthág a rendező, miközben végig arról beszél, hogy az emberek sokkal rosszabbak, mint bármelyik zombi. Ez nem pusztán egy B-film, amiben beleket tépkednek és majszolnak, hanem tényleg árnyalja ezt a zsánert és megmutatja, hogy rajta keresztül mennyi mindenről tudunk beszélni. Elemi félelmekről, társadalmi tabukról és feszültségekről, halálról és túlélésről, valamint az emberi természet legsötétebb oldaláról. Ez a zombifilmek alfája és omegája. (eN.Dé.)