Ezúttal egy méltatlanul ismeretlen alkotást szeretnék bemutatni Nektek, mégpedig a Triangle személyében. Ebben a filmben hőseink egy kellemes kis jachttúrára indulnak az Atlanti-óceánon, mikor is zord viharba keverednek, melynek folytán kint ragadnak a nyílt vizen, mindennemű segítség nélkül, ráadásul egyiküknek nyoma is veszett a dühödt hullámok közt. A helyzet így is épp elég kellemetlen, azonban - csak hogy még egy lapáttal rátegyünk - a fő-fő szereplő Jess elméjével sincs minden rendben. Habár a csapat eddig kis figyelmet fordított rá, a nő igencsak zavartan viselkedett már az út megkezdése óta, és való igaz, ez most a legkisebb gond, mégis jegyezzük meg, hisz ki tudja... lehet, végül még fontos momentum lesz.

Embereink tehát tehetetlenül kapaszkodnak egykori járművük roncsaiba, lassan már belátva, hogy nincs menekvés, amikor hirtelen a semmiből feltűnik egy hatalmas hajó. Természetesen nem sokat gondolkodnak azon, hogy felszálljanak-e, rövid időn belül a fedélzeten találják magukat, csakhogy megmentőik nincsenek sehol, a hajó teljesen kihalt. Megkezdik hát bolyongásukat a hosszú és szerteszét ágazó folyosókon, emberre viszont ennek ellenére sem lelnek. A csapat végül is szétválik, és egy rövid ideig Jillt követhetjük, aki egy kis déjà vut érez az üres folyosókon sétálgatva. Arra ami történik, azonban nem számít.

Hamarost szembetalálkozik egyik csapattársával, aki cseppet sincs jól. Egyrészt ömlik belőle a vér, másrészt nem túl udvariasan markolászni kezdi Jill torkát azon egyszerű célból, hogy ne jusson túl sok levegő a tüdejébe. Hősnőnk persze kijut a vasmarkokból, ám nyilvánvalóvá válik mindenki számára, hogy a hajón valaki(k)nek nem igazán tetszik a kis csapat jelenléte. Embereink fogyni kezdenek, a megmaradtak pedig már nem tudják, ki az ellenség. Valaki a hajón, vagy valaki közülük? A gyanú árnyéka lassan Jillre borul, de a történetről több szót bűn lenne szólni, hisz nem csak egy megszokott thrillerrel van dolgunk. Habár az elkövetkező események szerves részei a cselekménynek, leírni őket mégis élményromboló lenne, így a tanácsom az, hogy többet ne is kutassatok a filmről, az elkövetkező részeket már személyesen kell megtapasztalni.

A színészek munkájára, azt hiszem, senki nem szólhat egy rossz szót sem, Jillt egyébként az a Melissa George játssza, akit korábban leszóltam még A sötétség 30 napjában nyújtott bamba ábrázataiért. Nos, ez a film a bizonyíték arra, hogy a hölgy egy tehetséges színésznő, csak meg kell, hogy emberelje magát, ugyanis a Triangle-ben kiemelkedően jól játszik, messze az övé a legjobb alakítás.

A film egészét az igényesség jellemzi, történeti, színészi és operatőri munka terén egyaránt. Körübelül 10 percenként kapjuk az újabb és újabb csavarokat, amik ahelyett, hogy összezavarnának, egyre jobban keltik fel a kíváncsiságunkat, gondolkodásra késztetnek. Momentumok, melyekről már azt hinnénk, hogy a készítők időközben megfeledkeztek, lehet, hogy csak az utolsó percben nyernek értelmet. A lezárás ezúttal kicsit zavarosra sikeredett, hagytak néhány lyukat, melyeket a mi fantáziánknak kell betöltenie. Ezt én személy szerint nem tartom hibának, nem kell mindent a néző szájába rágni, néha jobb, ha hagyjuk kiteljesedni.

Zárásképp én azt mondom, hogy a Háromszögben senki nem fog csalódni. A feszültséget végig fenntartja, a tempója feszes, ám nem összecsapott. A helyszín tökéletes, a jól megvilágított vagy éppen napfényes helyeken sem érezzük hőseinket, esetleg épp magunkat biztonságban. A Triangle tehát egy nem mindennapi, izgalmas és profi módon összerakott thriller, amit én csak ajánlani tudok.

Értékelés: 8/10

IMDb | mafab