A slasher az egyik kedvenc zsánerem a horror műfaján belül. Leginkább azért, mert itt csúcsosodik ki igazán a halál és az élet párharca. A jó és a gonosz összecsapása. Ugyanakkor azt is szeretem benne, hogy sosem akar több lenni, annál ami. Nem akar a prédikátor szerepében tetszelegni, hanem felvállalja azt, hogy itt bizony hentelés lesz, sok sikollyal és vérrel. A Trick ezen a téren nagyon jól teljesít, kellemes slasher móka, ám mégsem tud a nagyok szintjére lépni.

A történet 2015 Halloween éjjelén veszi kezdetét. Pár fiatal bulizik és érdekes módját választják az üvegezésnek. Egy kést pörgetnek, Patrick azonban úgy dönt, hogy sokkal érdekesebb ezt az eszközt hentelésre használni, így elkezdi lekaszabolni a társait. Persze, elkapják, majd szitává lövik, de a teste eltűnik. Egy évvel később ismét lecsapnak Halloweenkor, majd megint és megint. Mike Denver nyomozó meg van róla győződve, hogy Trick tér vissza újra és újra, hogy rettegést hozzon a világra.

Igazság szerint nem volt ez egy rossz próbálkozás. Akik szeretik a vég nélküli kaszabolásokat, azok külön örülhetnek, mert a készítők aztán apait-anyait beleadtak. Megszámolni sem tudom, hogy hányszor csap le Trick. A cselekmény első 5 percétől fogva folyamatosan dől a vérnek és halmozzák a hullákat. Ilyen téren kifejezetten erősen teljesít a film. A karakterekkel nem foglalkoznak sokat, persze Trick mellett kapunk három főszereplőt is: az első mészárlás túlélője, Cheryl, Denver nyomozó és Jayne seriff körül forog a történet. Akik maguk sem tudják, hogyan csöppentek bele ebbe az egészbe, mint ahogyan abban sincs közöttük egyetértés, hogy valóban Trick tért-e vissza közéjük, vagy egészen másról van szó?

Ez a kérdés egyébként bennünk is végig ott motoszkál, elvégre Tricket leszúrták, lelőtték, kivágták egy ablakon... Szóval nem kímélték, de jól tudjuk Myers és Jason óta, hogy azért ez nem garancia arra, hogy a gyilkos meghal. Itt is ezzel játszanak a készítők és egyébként ezt nagyon jól csinálják. Jó irányba futtatják ki a történetet. Igazából akár eredetsztorinak is felfoghatjuk: a gyilkos és a rá vadászók születését láthatjuk. Ez pedig nekem kifejezetten tetszett. Mint ahogyan a maszkok is nagyon ütősek voltak. Jumpscare-t se nyomták fullba, pont akkor használták, amikor ennek helye volt a cselekményben.

Ám sajnos elmentek a lehetőségek mellett. Túl sok mindent hagytak a levegőben. Igazság szerint nem nagyon történik nyomozás, nem ismerjük meg rendesen a karaktereket sem, ez pedig kifejezetten zavaró. Erősnek erős lehetne a sztori, ha foglalkoznának azzal, hogy szépen felépítik. Különösen látva, hogy mi lett a vége. Na ott aztán tényleg lettek volna kérdéseim. Maga az egész elképzelés és a motiváció tök jó, csak éppen nem támasztották alá. Túl sokat foglalkoztak azzal, hogy hullát hullára halmozzanak, így már nem jutott idő arra, hogy kibontsák a lényeget. Ez mondjuk azért is érdekes, mert több mint másfél óra a játékidő, mégsem sikerült rendesen kihasználni ezt. A forgatókönyvírók sajnos nem végeztek jó munkát. Nem volt meg az összhang a történet, a gyilkos, a túlélő és a hentelés között. Persze jól tudom, hogy Patrick Lussier azért a kevésbé szofisztikált filmjeiről híres (Drive Angry, My Bloody Valentine, Drakula 2000) és persze a slasher sem egy elit zsáner, de ettől még kellene figyelni a karakterekre, hogy igazán élvezetes legyen. Tudjuk, hogy a rendező érzi ezt a műfajt, csak valahogy nem találja meg benne a saját útját. Az újítás megvolt, de a varázs elmaradt. Ettől még egy jó kis hentelős móka a film, mint ahogyan az összes többi filmje.

IMDb | mafab