Úgy tűnik a Trónok harca új évadával kapcsolatban, hogy szembe megyek az árral. Míg az előző részek szinte mindenki egyöntetű tetszését elnyerték, én nem tudtam elmenni a hibák és felesleges időkitolt részletek mellett, míg az e heti, friss epizód szerintem az évad eddigi legjobbja volt, mellékvágányok nélkül.

Úgy tűnik a Trónok harca új évadával kapcsolatban, hogy szembe megyek az árral. Míg az előző részek szinte mindenki egyöntetű tetszését elnyerték, én nem tudtam elmenni a hibák és felesleges időkitolt részletek mellett, míg az e heti, friss epizód szerintem az évad eddigi legjobbja volt, mellékvágányok nélkül.

Miután szétzúzta az Égikertből Királyvár felé tartó Lannister sereget és felperzselte a felhalmozott élelmiszertartalékokat, Daenerys kellően látványos jelenetben válaszút elé állítja a megmaradt katonákat a Tarly házat. Itt kell kitérnem arra, hogy előző epizódismertetőkben szinte már engem is zavart, hogy a Sárkánykirálynő folyamatosan a főhajtást várja el mindenkitől és nevének hangoztatásával próbál tiszteletet kovácsolni. Tévedtem. Hét éven keresztül (gondolom a Trónok harca idősíkjában még több idő) követhettük végig, hogy egy kivégzésre ítélt lányból, akit eladtak, szinte rabszolgaként egy barbárnak hogyan vált teljesen autonóm, erős, szikla szilárd uralkodónővé. Végigkövettük, hogyan egyesítette a barbár népeket, hogyan szabadította fel a rabszolgákat, láthattuk, hogy őt a szíve vezérli, de a hatalmát jóra akarja felhasználni, olyan dolgokat ért el, amilyeneket előtte senki más, mitikus lényeket támasztott fel. Mindezek után a minimum, hogy végre, ennyi szenvedés után elismerjék, hogy kivívja nőként a teljes körű tiszteletet és engedelmességet, hogy elismerjék vezetőnek egy olyan világban, ahol minden nőnek meg kell harcolnia az életbemaradásért. Abszolút nem volt túlzás a válaszút elé állítatása ellenségeinek, ő nem lesz olyan, mint az apja, de a hódításhoz szükség van erődemonstrációra, hisz már épp elégszer bizonyította be, hogy ő nem ártatlanok vérében akar behajózni Királyvárba.

Ebben a részben pedig azt is maradéktalanul bizonyította, hogy bár az érzelmei is szerepet játszanak döntéseiben, mégis, amikor neki kell választania, akkor a józan esze kerül fölénybe. Rá kellett jönnie, hogy a Tél valóban itt van és a Vastrón sem ér annyit, hogy végül a hamuval/hóval belepett trónterembe kelljen belépnie, ahogyan azt már egy látomásában megélte, pár évaddal korábban.

Havas Jon önzetlensége és megfontolt stratégiája, valamint talány a bontakozó gyengéd érzelmek is arra sarkallták a Targaryen királynőt, hogy félretegye elsődleges célját és rábírja Cerceit, hogy szövetkezzenek a nagyobb veszély érdekében, amihez készek a Falon túlról, Jon vezetésével bizonyítékot is szerezni. Persze a déli királynőt sem kell félteni, talán a Tórnok harca női közül ő szenvedett a legtöbbet, főleg önhibájából, de kőkeménnyé vált az évek során és remek stratégává, akinek semmi sem kerüli el a figyelmét. Alig várom, hogy kialakuljon a Trónok harca triumvirátusa az Éjkirály ellen, hogy utána eldönthessék, mi legyen a Hét Királyság sorsa.

A fan service természetesen ebben az epizódban sem nyughatott, újra találkozhattunk Gendryvel, aki szolgálatait ajánlja fel Észak királyának, hogy a Falon túlra tartson. Jorah Mormont végre ismét találkozhatott múzsájával, akinek újra kész a szolgálatába állni és segíteni Havas uraságot. Kialakulóban van tehát egy északi föderáció, és a cél is letisztulni látszik, melyhez most már Daenerys is csatlakozik: az Éjkirályt le kell győzni, a holtakat meg kell állítani. A következő epizód bizonyos, hogy a hét évad közül a legvérfagyasztóbb lesz, főleg, ha szemtanúi leszünk a Fény urának, halottak ellen bevethető erejére is, köszönhetően Berric Dondarion csatlakozásának.

Azt sem hittem volna, hogy Samnek valaha is lesz fontos szerepe a cselekményben, de Mormont meggyógyításán túl végre a sarkára állt, hogy tudásával Deresnek induljon, ahová úgy tűnik áthelyeződött Királyvárból az intrika. Számomra se Joffrey, se Ramsay nem volt annyira ellenszenves, mint Kisujj, akinek az esetében tényleg részről részre várom, hogy valaki szétkaszabolja. Soha egy percre sem áll le a játszmázással, és most, a legnagyobb veszélyben tényleg igazán megfizethetné azt a rengeteg szenvedést, amit az évek alatt okozott. Ehhez nem lenne rossz, ha Bran is kinyitná a száját és beavatná a testvéreit is, bár úgy tűnik, a finálé közeledtével ő is mozgósítja a hatalmát. Derest pillanatnyilag átszövi az intrika és nem egyértelmű, hogy ki melyik oldalon áll, mi Sansa és Kisujj igazi terve, az ottani cselekményszál rendkívül izgalmas és úgy tűnik jövő héten fog a feszültség csúcsra járni.

Végre teljes mértékig élveztem az epizódot, amiből már tényleg érződik, hogy szépen lassan minden szálat elvarrnak, a párbeszédek okosan vannak megírva, a stratégia átrendeződések pedig rendkívül feszült és izgalmas pillanatokat ígérnek a végjátszmára.Úgy tűnik a Trónok harca új évadával kapcsolatban, hogy szembe megyek az árral. Míg az előző részek szinte mindenki egyöntetű tetszését elnyerték, én nem tudtam elmenni a hibák és felesleges időkitolt részletek mellett, míg az e heti, friss epizód szerintem az évad eddigi legjobbja volt, mellékvágányok nélkül.

Miután szétzúzta az Égikertből Királyvár felé tartó Lannister sereget és felperzselte a felhalmozott élelmiszertartalékokat, Daenerys kellően látványos jelenetben válaszút elé állítja a megmaradt katonákat a Tarly házat. Itt kell kitérnem arra, hogy előző epizódismertetőkben szinte már engem is zavart, hogy a Sárkánykirálynő folyamatosan a főhajtást várja el mindenkitől és nevének hangoztatásával próbál tiszteletet kovácsolni. Tévedtem. Hét éven keresztül (gondolom a Trónok harca idősíkjában még több idő) követhettük végig, hogy egy kivégzésre ítélt lányból, akit eladtak, szinte rabszolgaként egy barbárnak, hogyan vált teljesen autonóm, erős, szikla szilárd uralkodónővé. Végigkövettük, hogyan egyesítette a barbár népeket, hogyan szabadította fel a rabszolgákat, láthattuk, hogy őt a szíve vezérli, de a hatalmát jóra akarja felhasználni, olyan dolgokat ért el, amilyeneket előtte senki más, mitikus lényeket támasztott fel. Mindezek után a minimum, hogy végre, ennyi szenvedés után elismerjék, hogy kivívja nőként a teljes körű tiszteletet és engedelmességet, hogy elismerjék vezetőnek egy olyan világban, ahol minden nőnek meg kell harcolnia az életbenmaradásért. Abszolút nem volt túlzás a válaszút elé állítatása ellenségeinek, ő nem lesz olyan, mint az apja, de a hódításhoz szükség van erődemonstrációra, hisz már épp elégszer bizonyította be, hogy ő nem ártatlanok vérében akar behajózni Királyvárba.

{spoiler}

Ebben a részben pedig azt is maradéktalanul bizonyította, hogy bár az érzelmei is szerepet játszanak döntéseiben, mégis, amikor neki kell választania, akkor a józan esze kerül fölénybe. Rá kellett jönnie, hogy a Tél valóban itt van és a Vastrón sem ér annyit, hogy végül a hamuval/hóval belepett trónterembe kelljen belépnie, ahogyan azt már egy látomásában megélte, pár évaddal korábban.

Havas Jon önzetlensége és megfontolt stratégiája, valamint talán a bontakozó gyengéd érzelmek is arra sarkallták a Targaryen királynőt, hogy félretegye elsődleges célját és rábírja Cerceit, hogy szövetkezzenek a nagyobb veszély érdekében, amihez készek a Falon túlról, Jon vezetésével bizonyítékot is szerezni. Persze a déli királynőt sem kell félteni, talán a Tórnok harca női közül ő szenvedett a legtöbbet, főleg önhibájából, de kőkeménnyé vált az évek során és remek stratégává, akinek semmi sem kerüli el a figyelmét. Alig várom, hogy kialakuljon a Trónok harca triumvirátusa az Éjkirály ellen, hogy utána eldönthessék, mi legyen a Hét Királyság sorsa. A fan service természetesen ebben az epizódban sem nyughatott, újra találkozhattunk Gendryvel, aki szolgálatait ajánlja fel Észak királyának, hogy a Falon túlra tartson. Jorah Mormont végre ismét találkozhatott múzsájával, akinek újra kész a szolgálatába állni és segíteni Havas uraságot. Kialakulóban van tehát egy északi föderáció, és a cél is letisztulni látszik, melyhez most már Daenerys is csatlakozik: az Éjkirályt le kell győzni, a holtakat meg kell állítani. A következő epizód bizonyos, hogy a hét évad közül a legvérfagyasztóbb lesz, főleg, ha szemtanúi leszünk a Fény urának, halottak ellen bevethető erejére is, köszönhetően Berric Dondarion csatlakozásának.

Azt sem hittem volna, hogy Samnek valaha is lesz fontos szerepe a cselekményben, de Mormont meggyógyításán túl végre a sarkára állt, hogy tudásával Deresnek induljon, ahová úgy tűnik áthelyeződött Királyvárból az intrika. Számomra se Joffrey, se Ramsay nem volt annyira ellenszenves, mint Kisujj, akinek az esetében tényleg részről részre várom, hogy valaki szétkaszabolja. Soha egy percre sem áll le a játszmázással és most, a legnagyobb veszélyben tényleg igazán megfizethetné azt a rengeteg szenvedést, amit az évek alatt okozott. Ehhez nem lenne rossz, ha Bran is kinyitná a száját és beavatná a testvéreit is, bár úgy tűnik, a finálé közeledtével ő is mozgósítja a hatalmát. Derest pillanatnyilag átszövi az intrika és nem egyértelmű, hogy ki melyik oldalon áll, mi Sansa és Kisujj igazi terve, az ottani cselekményszál rendkívül izgalmas és úgy tűnik jövő héten fog a feszültség csúcsra járni.

{/spoiler}

Végre teljes mértékig élveztem az epizódot, amiből már tényleg érződik, hogy szépen lassan minden szálat elvarrnak, a párbeszédek okosan vannak megírva, a stratégia átrendeződések pedig rendkívül feszült és izgalmas pillanatokat ígérnek a végjátszmára.