Clarence Worley elég egyhangúan és magányosan tengeti életét. Születésnapján ismét egyedül megy moziba (mint minden évben), hogy kung-fu filmeket nézzen. Ezúttal azonban egy csodálatos lány, Alabama csatlakozik hozzá. Clarence teljesen belezúg a csajba, akiről azonban kiderül, hogy callgirl és a főnöke fizetett azért, hogy a férfival legyen. Az eredmény azonban egy hatalmas nagy szerelem lesz és ahogyan az lenni szokott, ezt követően jönnek csak a bonyodalmak, amit egy fatális bőröndcsere indít útjára.

Quentin Tarantino még Roger Averyvel karöltve ötlötte ki a Tiszta románc forgatókönyvét 1987-ben a nagy videótékás éveikben. Open Road címmel futott akkor még a sztori és több mint 500 oldalas volt az első vázlat. Nyilván ezzel nem lehet mit kezdeni, főleg nem kezdő filmeseknek, ezért Tarantino kettévette a történetet. Így született a Tiszta románc és a Született gyilkosok szkriptje. Tarantino nagyon meg akarta rendezni a mind a két filmet, de jól tudjuk, hogy ez végül nem sikerült neki. Így eladta a forgatókönyveket. A Született gyilkosokból Oliver Stone csinált egy filmet (amit Tarantino mind a mai napig utál), míg a Tiszta románcot hosszadalmas kilincselést követően Tony Scott készítette el. Eredetileg Scott a Kutyaszorítóbant is meg akarta csinálni, annyira tetszett neki annak a szkriptje is, de Tarantino ezt már nem engedte (az volt ugyanis a terve, hogy ha jól sikerül a bemutatkozása, kap pénzt is, akkor el tudja majd készíteni a saját filmjét). Így Scott választott és a Tiszta románc mellett döntött. Milyen jól tette!

A film egyfajta road movie és persze szerelmeslevél a videótékások felé. Clarence karakterét Tarantino saját magáról és a többi tékás ismerőséről formálta meg. Ráadásul a Mentor, Elvis is azért került bele, mert az édesanyja hatalmas rajongó volt és gyerekként Tarantino gyakran fantáziált arról, hogy a Királlyal beszélget. Alabama pedig Pam Grier 1971-es Women in Cages című filmben játszott karakteréről kapta a nevét. Tony Scott azoknak a rendezőknek a táborát erősíti, akiknek nagyon egyedi a stílusa és szerencsére ez a karakter passzolt Tarantino világához, ezért is lehet az, hogy igazán dögös-pörgős filmet sikerült készítenie.

A párbeszédekre nyilván nem lehet panasz, Tarantino nagyon odatette magát, mert tudta, hogy egy kezdőt csak akkor méltatnak figyelemre, ha valami nagyon jót tesz le az asztalra. A Tiszta románc pedig tényleg nagyon ott van. A karakterek is kiválóak, elég csak Drexl Spiveyre gondolnunk, aki egy fehér fazon ugyan, de azt hiszi magáról, hogy fekete. Oldman nem olvasta a forgatókönyvet, de ezzel a mondattal megvették, egyből beszállt és annyira komolyan vette a szerepét, hogy berasztáztatta a haját és megcsináltatta a fogait. Ráadásul fekete utcakölykökkel készült a szerepére, akikkel ellenőriztette a szövegét, hogy kellően hiteles legyen. Clarence és Alabama párosát Christian Slater és Patricia Arquette keltette életre és kifejezetten erős párost alkottak. Nagyon megvolt közöttük a kémia, hitelesek és nagyon szerethetők voltak együtt. Ez pedig nagyon fontos volt, hiszen értük kellett izgulnunk és akarnunk kellett a sikerüket. Mi pedig imádtuk ezt a két hősszerelmest és nagyon féltettük őket.

Dennis Hopper és Christopher Walken párbeszéde pedig elvitte a showt. Az a jelenet önmagában zseniális. Nem lehet betelni vele. Persze rásütötték anno is, hogy rasszista... remélem ma nem fedezik fel, mert a végén még kivágják, pedig a filmtörténet egyik legpazarabb jelenetét hozták össze, ami tele volt feszültséggel. A humor is nagyon a helyén volt, elég csak a kanapén fetrengő, totál betépett Brad Pittre gondolnunk, Floyd szerepében, de Gary Oldman is igencsak hozzátett ehhez az élményhez. Mint ahogyan Val Kilmer is nagyon menő Elvis volt, megérte az a több mint 7 óra, amit a sminkben töltött.

Tony Scott egyébként sokat változtatott a forgatókönyvön, leginkább annak felépítésén (ez néha meg is érződik). A karakterekhez, párbeszédekhez nem nagyon nyúlt és meghagyta a jellegzetes stílust és füstösebb, videótékásabb képi világot, de a kronológián és a film végén változtatott. Tarantino szokásához híven összekeverte az időrendet, de Scott szerint érthetőbb volt úgy, ha sorrendben mennek a jelenetek. Különösen azért, mert így a karaktereket jobban megszeretik a nézők (igaz) és az akciójelenetek is sokkal izgalmasabbak lesznek így (ez is igaz). A kicsit operaszerű végkifejlet pedig tényleg nagyon a helyén van és ennek a filmnek nem is lehet más véget elképzelni. Tarantino is lenyilatkozta, hogy a Tiszta románc vérbeli Scott mozi és ahhoz ilyen befejezés dukált. Ha van is hiányosság, az néha csak a dinamikában fedezhető fel, ami nyilván a két zseni összeakadásából származik, de ez olyan apró mértékű hiba, hogy kár szót vesztegetni rá.

Én nagyon szeretem ezt a filmet, szerintem az egyik legszebb, legromantikusabb szerelmes film, amit a pasik és a csajok együtt tudnak élvezni. Van benne ártatlanság, naivitás, egy kis felnövéstörténet, klasszikus road moviekat és kung fu filmeket idéző jelenetek és két szerelmes, akik fura módon találtak egymásra, hogy aztán felforgassák a világot. A sajátjukat mindenképpen. Scott ráérzett már ekkor is arra, miben rejlik Tarantino ereje és mit kell neki hozzátennie ahhoz, hogy ez egy felejthetetlen film legyen. És az is lett.

"Többször kérdeztem Clarence-től, hogy miért zuhan szét a világunk és miért tűnik olyan szemétnek minden. Azt válaszolta: "Az élet már csak ilyen, de ne felejtsd el, lehet másmilyen is."

IMDb | mafab