Feltámadó halott, meg tojásokat tojó nyúl. Akárhogy is nézzük, mindkettő elég creepy már önmagában, hát még egyszerre. Szóval gyakorlatilag nem is kell hozzátenni semmit. Bár ha már előjött, azért jegyezzük meg, hogy a tojás elnevezés valahol helytelen, hiszen a tojás a folyamatra vonatkozik. A végeredmény akkor inkább lehetne tojat vagy tojadék. Esetleg tojomány. Mindenesetre a CreepyShake lingvisztikától függetlenül is kiemelten szívén viseli a jeles tradíciók ápolását, ezért most következzen néhány hagyományőrző alkotás!

**Night of the Lepus (1972)
**

Egy farmer birtokán hihetetlen mértékben elszaporodnak a nyulak, köszönhetően annak, hogy a populációjukat kordában tartó prérifarkasok eltűntek a környékről, mivel előzőleg azok túlszaporodását kellett megszüntetni. A gazda semmiképpen nem szeretné ciánnal szennyezni a környezetet, ezért két kutató segítségét veszi igénybe. Ők azt találják ki, hogy születésszabályozással csökkentik a létszámot. Hamar rájönnek, hogy a megfelelő hormonterápia kifejlesztése hónapokba telne, így ehelyett egy eddig nem alkalmazott szérumot fecskendeznek be az egyik állatba. A kutatók kislánya azonban pont azt a nyuszit nézte ki magának, így egy óvatlan pillanatban elcseréli az egyik egészséges nyúllal. Az események folytán azonban a kezelt állat elszabadul, és hamarosan óriási, mutáns, vérszomjas horda tartja rettegésben a környéket.

Sajnos az ijesztőnek szánt "szörnyfilm" nem éri el a kívánt hatást. A forgatókönyv még úgy-ahogy rendben van, de a színészeken egyszerűen nem lehet érzelmeket felfedezni. Pedig itt van Janet Leigh is, de utólag ő is azt mondta, igyekszik elfelejteni ezt az alkotást. Nem csodálom. A legfőbb probléma azonban magukkal a nyulakkal van. A mutáns ugrifülesek igazi állatok, melyek miniatűr díszletek között rohangálnak. És hiába mutatják közelről az összekecsapozott pofájukat, a legtöbb esetben csak azt látjuk, hogy rendes, cuki nyulacskák módjára ugrándoznak. Oké, nagyok, meg tényleg sokan vannak, de ez kevés, ettől nem igazán lehet félni. Az elhalálozásokat nyúlkosztümbe bújt színészekkel oldották meg, úgyhogy itt sem kell számítani látványos effektekre. A támadásokat megelőző feszültségkeltés is nagyon minimális sajnos. Mindent összevetve: nem nézhetetlen (az elején a humánus megoldásokon való ötletelés még ismeretterjesztőnek is megteszi, mondhatni az volt a legérdekesebb része az egésznek), de ezt kizárólag a B filmek megszállott rajongóinak-gyűjtőinek tudom ajánlani.

4/10

IMDb | mafab

(Ralome)

Flatliners - Egyenesen át (1990)

Öt orvostanhallgató a túlvilági, pontosabban a halál utáni életet kutatja, szinte megszállottan. Ahhoz, hogy igazolják feltevésüket, miszerint igenis van valami a túloldalon, társukat, Nelsont (Kiefer Sutherland) steril körülmények között eutanálják másfél percre, hogy utána visszahozzák. Nelson tényleg megjárta a túlvilágot, ami furcsa, ismerős emlékeket idézett benne, a sikernek köszönhetően pedig egymás után szeretnének részesülni az élményben társai is. Joe (William Baldwin), Dave (Kevin Bacon) és Rachel (Julia Roberts) egymást túllicitálva indulnak erre a különös útra, és egyre több időt töltenek a halál állapotában, csakhogy a túlvilágon látott hallucinációk, képzelgések velük tartanak az élők világába is, és képesek fizikai kapcsolatba lépni velük.

Érdekes alapkoncepcióval rendelkezik az Egyenesen át, ezt a témát azóta sem dolgozták fel így, talán egyeseket A Lazarus-hatás emlékeztethetett a történetre. Joel Schumacher még a gothami igazságosztó meggyalázása előtt nagy névnek számított, s bár én nem szeretem a széteffektezett, filterezett, videóklip-stílusú filmeket, ezúttal korrekt munkát tett le az asztalra, ahogyan a színészek is. Talán Bacon és Baldwin kilógnak a sorból, utóbbinak inkább a biodíszlet szerepe jutott, de Roberts és Sutherland magától értetődően hozzák a színvonalat. A film hangulata nyomasztó, a történet pedig nemcsak különleges, de fontos mondandóval is szolgál: a kimondott szónak, megtett cselekedetnek súlya van, nem múlik el, és a bocsánatot sem könnyű elnyerni.

7/10

IMDb | mafab

(Levente)**
**

Resurrection - Feltámadás (1999)

Egy nyomozót rendkívüli esethez szólítanak. Különös kegyetlenséggel megöltek egy férfit, ráadásul meg is csonkították: a gyilkos levágta a jobb karját. Azonban ez még mind semmi: az áldozat még élt a csonkítás közben, ráadásul a tettes magával vitte a levágott végtagot. A gyilkos emellett még rejtett utalásokat is hagyott maga után. Kisvártatva újabb férfiáldozatok bukkannak fel, akikkel hasonló módon végeztek, viszont mindig más-más testrészt vitt el a tettes. A nyomozás során kiderül, hogy további közös tulajdonságokkal is rendelkeznek a megölt férfiak, többek közt mindegyikük 33 éves volt. De mire kellhetnek a testrészek? Egyáltalán mi lehet az indíték?

Ha így elsőre, a szöveget olvasva nem ugrik be egy ismerős film, a Hetedik, másodszorra, azaz a film elején pár perc után mindenképpen be fog (bizarr gyilkosság, utalások, folyton esik az eső stb.). Egyértelmű, hogy a készítők jó sokszor megnézték a nagy "elődöt", és nagyon igyekeztek, hogy sikerüljön megugorni a lécet. A "nekifutás" szakaszával nem is volt probléma, ugyanis egy kiváló sztorit sikerült összehoznia a forgatókönyvírónak, a krimirajongók mind a tíz ujjukat megnyalhatják (tuti kis csavar is lesz benne, naná). Az "ugrás" azonban nem sikerült tökéletesre. Pedig a horrorrajongók is elismerően bólogathatnak, ugyanis bár thrillerről van szó, nem voltak annyira szemérmesek a cenzorok (egy jelenetet kivéve, ami megrövidült a vágószobában, de még így is maradt látnivaló). Viszont néhány dolog szerintem rontott az összképen: a tempó kissé talán túl gyors is (a 25. percben tudni fogjuk, hogy mit csinál a gyilkos), de ez még a legkevesebb. A gond ott van, hogy a szédítő sebesség jegyében teljesen felesleges akciójeleneteket is kapunk, illetve a feszültségkeltés részeként a kamera ide-oda suhan, meg torzítja a képet. Nagyon zavaró, és semmit sem tesz hozzá a hangulathoz, sőt. A családi szálat ugyancsak kihagytam volna, még a történtek ismeretében is. És amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy senkinek sem volt ez élete alakítása (a főszereplő Christopher Lambertet is beleértve). A tetőponton prezentált "kellék" meg mégis hogy néz már ki?

Szóval az ugrás után nagyon-nagyon sokáig rezeg a lég, de fent marad. Pedig ez egy 9 pontos alapanyag volt, azonban a fentiek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. De még így is ajánlom, mert ez egy jó film. Csak éppen lehetett volna zseniális is.

6/10

IMDb | mafab

(Ralome)

Bunnyman (2011)

Frappáns és stílszerű értékelés:

Nyuszi űz a fűben, szépen szaladgálva,
Nyuszi talán beteg vagy,
Hogy slasherben is benne vagy?
Nyuszi hopp, nyuszi hopp,
Máris engem elkapott!

Tárgyilagos értékelés:

A Nyúlember legendája ihlette horrorfilm. Sajnos a nyuszkó nem mindig elég ijesztő, és a film ritmusával is akadnak gondok. Amolyan "talán rá lehet nézni" típusú darab így húsvét alkalmából.

5/10

IMDb | mafab

(Lewis)

The Bunnyman Massacre (2014)

Joe és Bunnyman tovább folytatják a húskészlet feltöltését.

Nem viccelek, a "sztori" tényleg nem áll többől. Egyik áldozat a másik után, a köztes időben meg az őrült kannibál Joe elmebeteg személyiségének mélységeibe nyerhetünk bepillantást. Összességében nézve gyakorlatilag ez egy 100 perces vontatott katyvasz, hentelés egy nagy adag tébollyal fűszerezve, meg egy kis torture porn. De a legfurcsább és legmegmagyarázhatatlanabb az egészben, hogy olyan jól adagolja a jól sikerült elemeket, hogy azon gondolkoztam, hogyan magyarázzam meg magamnak, hogy sikerült felülírnia az "ez tuti valami nézhetetlen szar lesz" alapkoncepciómat. A fényképezés ugyanis kifejezetten jó, még ha színezést is használtak volna, meg nem álltak volna nappal szemben, mondhatni hibátlan lett volna. A helyszín is klassz, kiválóan passzol egy olyan tébolyodott elméhez, mint amilyen Joe-nak van. Ha már Joe, rá mint karakterre ugyancsak nem lehet panasz, eszméletlen, amiket szövegel, meg David Scott is kiválóan alakítja a figurát.

Hentelős (és sztorimentes) filmnél okvetlenül szükség van látványos gore-ra. Nos, meg is kapjuk, de legtöbbször rendkívül fantáziátlan (öntsük nyakon az áldozatot 3 liter művérrel), sőt rendkívül béna, lásd a láncfűrész használatát (gyakorlatilag látni, hogy a felspriccenő (majd hirtelen eltűnő) vér az csak grafika). Viszont a hordós jelenet az például önmagában is elég kemény. És akkor az áldozatokról még nem is beszéltem. Talán nem kellene agyatlan filmben észszerű viselkedést elvárni, de egy-két eset tényleg a slasherek legalját idézi. Ugyanaz a karakter képes egy brutálisan racionális morális döntés után akkorát bénázni, hogy arra szavak nincsenek. A legvégén történteket meg aztán tényleg tágra nyílt szemmel figyeltem, hogy ez most mi volt?

Továbbra is értetlenül állok saját magam előtt, hogy ezt nem kapcsoltam ki, és végignéztem. De valami mégis ott tartott a képernyő előtt. Pedig ez szigorúan véve egy bóvli. De bizonyos darabjait tekintve egy nézhető bóvli.

4/10

IMDb | mafab

(Ralome)

Donnie Darko (2001)

Donnie Darko egy átlagos kisvárosi tinédzser, idegesítő családdal és alvajárási problémákkal. A fiút egyik októberi éjszaka egy furcsa, nyúljelmezbe öltözött férfi elcsalja, majd közli vele, hogy 28 nap, 6 óra, 42 perc és 12 másodperc van hátra a világvégéig. Hála a furcsa teremtménynek, még azon az estén Donnie meg is menekül a haláltól, ugyanis mialatt ő alva jár, a szobájára esik egy repülőgép hajtóműve. Innentől meg is kezdődnek a válaszkeresések a miértekre. A zseniális film részletes kritikája itt olvasható!

**Perfume: The Story of a Murderer - Parfüm: Egy gyilkos története (2006)
**

Egy parfümkészítő szépen, módszeresen elkezdi összegyűjteni a tökéletes illat 13 összetevőjét, akkor is, ha az alany tiltakozik. A városkán úrrá lesz lassan a félelem a titokzatos sorozatgyilkos miatt, aki vörös hajú nőket vadászik le, és levágja a hajukat. A film egy érzékelhető tulajdonságra fog végig koncentrálni, a szagra, ami szinte hihetetlen, de vásznon is szinte átjön a narrátor leírásainak és az operatőri munkának köszönhetően. Hibátlan alkotás, részletes kritika itt olvasható!