David Dunn egy rendkívül szűkszavú biztonsági őr, akit körbeleng a megmagyarázhatatlan szomorúság és céltalanság. Egy napon a vonat, amivel utazik kisiklik és mindenki meghal, őt kivéve. Nemhogy nem hal meg, de egyetlen karcolás sem esett rajta. Ezt követően egy cetlit talál a szélvédőjén, amit egy bizonyos Elijah Price hagyott neki. A különös üzenet hozza össze a két férfit és hamarosan kiderül, hogy sokkal több van bennük és szorosabb kapcsolat van közöttük, mint elsőre gondolnánk.

A sebezhetetlen M. Night Shyamalan személyes kedvence, mint elmondta, ez a filmje áll hozzá a legközelebb, nem is csoda, hogy annyi év után végül ehhez a történetéhez tért vissza. Ez a film egy felnövéstörténetnek is felfogható, hiszen két férfi az élete értelmét és célját keresi benne. Éppen ezért az egész hangulatot egyfajta várakozás lengi körül. Sok minden nem történik ugyan benne, mégis lélegzet visszafojtva várjuk, hogy mit hoz ki a rendező ebből a történetből.

Mint tudjuk, nagyon sok filmrendező rajong az amerikai szubkultúra termékéért, vagyis a képregényekért. M. Night Shyamalan is hatalmas rajongója ezeknek és története eszmeiségének alapjait is innen vette. Miért vannak olyan nagy hatással ránk ezek a rajzolt sztorik? Honnan eredeztethetjük a képregényeket? Valóban kitalációk lennének a benne szereplő alakok és események? A jó volt előbb vagy a gonosz? Hogyan születik meg egy „szuperhős”? A sort pedig bőven lehetne még folytatni, mert a rendező igen sok kérdést körüljárt, filmjében pedig bemutatja az ő elméletét. Ami valljuk be igencsak elgondolkodtató és tetszetős. Annak ellenére, hogy hihetetlen, misztikus körítést kapnak a látottak, valahogy mégis van benne ráció.

A szereplőkre nem lehet panaszunk, hiszen a két főszereplőt Bruce Willis és Samuel L. Jackson alakítja és mind a ketten kiválóan játsszák a szerepüket. Előbbi tényleg egy végtelenül kiábrándult és szomorú Dunn-t mutat meg nekünk, aki csak van a világban, de se célja, se álmai, se öröme nincsen. A családja szétesőben és ő pedig csak tehetetlenül nézi ezt. Talán a váltás nem sikerült eléggé Willisnek, de így is sokkal mélyebb karaktert hozott, mint amit tőle megszoktunk. Samuel L. Jackson pedig mindennek az ellentéte. Az ő karakterére a végtelen akarat és küzdelem a jellemző. Price-nak olyan betegsége van, ami miatt nagyon könnyen törnek a csontjai, amit egy átlagember szinte észre sem vesz, az nála sokkal erőteljesebben jelentkezik. Mindennek ellenére rendíthetetlenül keresi a magyarázatot és az életének az értelmét. Nyughatatlan, kitaszított és meg nem értett figura ő.

A legnagyobb baj azzal van, hogy a kelleténél lassabb az ábrázolás, amitől itt-ott vontatottá válik a cselekmény. A kamerabeállásokkal is sokat játszanak, többször fordul elő, hogy közvetetten látunk egy jelenetet, aminek nagyon értelme nincsen a sztori szempontjából, persze érdekesnek érdekes. Dunn családi hátterének felvázolása is kicsit lassú, a gyerekének a szerepe meg igencsak elnagyolt, pedig fontos összetevő lenne az apa-fiú kapcsolat. Túlságosan nyújtja a rendező a dolgokat, a csattanó sem üt akkorát, de ezek még nem vonnak le  semmit a film tagadhatatlan érdemeiből. Látszik és érződik ugyanis a személyesség és ez nagyon szerethetővé teszi a filmet. A két szereplő között jó az összhang, szépen kiegészítik egymást és ez elég, hogy elvigye a hátán a filmet. M. Night Shyamalan nagyon érdekes kérdéseket feszeget, elgondolkodtató a koncepciója és pont ott ér véget a film, ahol más alkotások el szoktak kezdődni, ettől pedig csak még izgalmasabb az egész, hiszen rengeteg kérdés marad így nyitva. Mindenképpen többször nézős alkotás, különösen most a Széttörve és a készülő Glass miatt.

Pontszámom: 8/10.

IMDb | mafab