Annyi szellemes, démonos alkotást láttunk már, hogy néha a könyökünkön jönnek ki ezek a filmek, azt meg nem kell túlságosan ragozzam, hogy többségük gyenge minőségű, mindenfajta kreativitást nélkülöző, gyorsfagyasztott élményt kínáló, túlburjánzó hülyeségekkel tarkított tucatdarab. De nem az Under the Shadow: az angol-jordán-katari koprodukcióban (plusz iráni származású rendezővel) készített kísértettörténet ugyan nem egy 100%-os rostos gyümölcslé (értsd: nyilván nem teljesen eredeti), de baromi jól van összerakva, és egy egészen frissnek ható, egyedi élményt kínál.

Teheránban vagyunk, az iráni iszlám forradalom után. Javából épül az új rendszer (tudjátok, a nagy szakállú Khomenei ajatollah, meg ilyenek), de közben az irak-iráni háború is zajlik. Egy társasásházban lakó család életébe nyerünk betekintést. A fiatal anya, Shideh egyedül marad hatéves kislányával, Dorsával - az apát elszólítja a haza. Shidehet sok minden nyomasztja: az elhúzódó, rájuk is egyre több veszélyt jelentő háború, anyja nemrégiben bekövetkezett halála, na meg az, hogy nem vették vissza az egyetemre - az új rendszer nem látja szívesen a nőket a felsőoktatásban, nem mellesleg a forradalom idején kétes politikai kapcsolatai voltak. A lányával sem valami kiegyensúlyozott a viszonya, szóval nem egyszerű az életük, ám ez még semmi: egy nap bomba csapódik a házba. Szerencsére nem robban fel, de jókora lyukat üt az egyik helységen. Shidehet és gyermekét furcsa érzés kapja el: mintha nemcsak a rakéta pottyant volna le az égből. Valami más is érkezett. Valami, ami sokkalta félelmetesebb, mint az a töltet. Hamarosan furcsa dolgok kezdenek történni...

Az Under the Shadow pontosan tudja, hogy az igazi horrort az élet írja: megelégszik azzal, hogy átélhető problémákat tár nézője elé. A nőt nemsokára víziók kezdik gyötörni. Kínzó látomások. Vajon visszatér férje? Vajon mi a helyes út, hagyják el ők is a várost, vagy maradjanak? Jó anya, fel tud nőni a feladathoz? A szellem mintha pontosan ismerné: csadort formál, amelyre a nő béklyóként tekint - nem akarja ezt a ruhadarabot viselni, nem akarja, hogy megfojtsák. Ő csak valahogy újra szeretné épiteni magát. A frusztrációk mindent beterítenek, éppen ezért az entitásnak nincs szüksége arra, hogy az arcunkba ugorjon (bár így is van két sokkeffekt - a film legfeleslegesebb mozzanatai). Egyszerűen minden pillanatban érezzük jelenlétét, még akkor is, mikor nem látjuk, és erre a kifejezetten ötletes operatőri munka is rátesz egy lapáttal.

A legjobb, hogy a film végig emberi marad, nem feledkezik meg a karaktereiről, üzenetét pedig mindenfajta sallang nélkül, következetesen viszi véghez. És ha már karakterek, akkor színészek: a kislány is remekül játszik, de a Shidehet megformáló Narges Rashidi, akinek nevét valószínűleg soha többet nem halljátok (és ez elég nagy baj), egészen elképesztő - minden rezdülése, minden tekintete arany. Rég nem láttam már ilyen zseniális alakítást. Köszönöm.

Borzongató és igencsak elgondolkodtató horror emberi kapcsolatokról, társadalomról, és arról, hogy a változás néha elkerülhetetlen, meg kell tanulnunk együtt élni vele. Az év legjobbja, ehhez kétség sem férhet.

9/10

IMDb | mafab