Az Underworld franchise utolsó jó, sőt eddig a legjobb része az Evolúció volt, melyet egy teljesen érdektelen, főszereplő terén tökéletes melléfogású előzményfilm, majd egy agyatlan és már-már trash kaliberű szörnyfilm követett, tehát az ötödik, Vérözön című résztől nem vártam abszolút semmit, talán csak egy agyatlan, látványos kikapcsolódást. Szerencsére azért többet kaptam ennél, ami nagyon meglepett, és nagyon jót tett a franchise-nak, hogy egy női rendező kezébe került végre.

Az első két percben Selene (Kate Beckinsale) feleleveníti az elmúlt három rész eseményeit – az előzményfilmben ő nem volt benne, nem is tudta megmenteni –, elhelyezi magát térben és időben, menekülnie kell mind a likánok, mind a vámpírok elől, a hibrid lánya hollétéről ő maga sem tud semmit, hogy az ellenséges csapatok ne bukkanhassanak a nyomára, és szerelméről, Michael Crovinról sem tudja, hogy életben lehet-e még.

Miután a budapesti (nyugati) vámpírcovenből csak pár urna maradt, a vezető szerepet a keleti testvériség veszi át, élükön az egyik Vénnel, Semirával (Lara Pulver), aki kegyelmet ajánlana Selene-nek és bujdosó társának, Davidnek (Theo James) is, hogy a legendás halálosztó kiképezhessen egy új generációt, hogy az ő tudásával, tehetségével vegyék fel a harcot egy új likánhorda ellen, mely élére egy minden eddiginél erősebb és stratégiailag körmönfontabb vezér, Marius állt. Selene elfogadja az ajánlatot, de rá kell döbbennie, hogy ismét elárulhatják, és saját vére között sincs biztonságban, a keleti vámpírok is a vérének tudására szomjaznak, ahogy a farkasok is lánya nyomaira akarnak bukkanni, mivel a hibrid végre tudna pontot tenni az évszázadok óta tartó harca, és eldöntené, hogy melyik faj emelkedik fel. Selene kénytelen északra, az elfeledett, mítosznak tűnő vámpírtestvériséghez fordulni, hogy ő maga is megújuljon.

Több remek dolog is történt ebben a részben, ami ismét olyanná változtatta a franchise-t, ahogyan indult. Negyedik rész lévén visszanyúlt az első rész eseményeihez, de a stílusához is, szakított az előző epizód steril, laboratóriumi, nevetséges szörnyfilm-feelingjével, és ismét stílusos, sikkes akcióhorror kerekedett ki. A keleti coven újra visszahozta a gótikus, arisztokratikus vámpírvonalat, és David karakterével is kezdtek végre valamit. Ami viszont tényleg meglepett, hogy ezúttal nem csak Kate Beckinsale-nek kellett a hátán vinnie a másfél órás játékidőt, hanem nagyon érdekes új karaktereket sikerült bemutatni, köztük a személyes kedvencemet, Semirát, aki egy női Vén - Báthory Erzsébet inspirációja egyértelmű. A női szereplők tényleg rendkívül jól sikerültek ezúttal, és óriási szerepet kaptak, illetve Görög Zita karaktere, Amelia is megkapta a neki kijáró történetet.

Az északi és keleti testvériség behozatalával bővítették az Underworld mitológiáját, az akciózás és a látványvilág mellé történetet is kerekítettek, ami izgalmas és érdekes volt. A cselekmény túlnyomó része a vámpírokról szól, ez az epizód inkább rájuk fókuszált, ami szerintem abszolút nem volt baj, mert tudtak újat mutatni róluk. Összességében tényleg meglepett a Vérözön, mert egy izgalmas, látványos, mitológiabővítő, ármánykodós, vérfrissítő, sikkes vámpír-akcióhorror, amilyennek lennie kell, viszont úgy gondolom, ezután tényleg ideje mindenki kedvenc Selene-jének letennie a dobócsillagait.

8/10

IMDb | mafab