A horrorkedvelő játékosok számára az elmúlt időszak igencsak gyümölcsöző volt, hiszen többek között olyan játékokkal kedveskedtek nekik a készítők, mint a tavaly év végén megjelent The Evil Within, vagy a nagyszerű adaptáció, az Alien Isolation. Egy kisebb szünet után most egy újabb, igazán különleges címet vetettek oda az éhező horrorrajongók elé, mégpedig nem mást, mint az Until Dawnt. Jómagam nagyon vártam már a játékot, és igen magas elvárásaim voltak vele szemben. De lássuk, hogy mit is nyújtott a játék nekem.

A történet teljes mértékben klisékből épül fel. Egy fiatalokból álló baráti társaság tél közepén felmegy egyikük családjának hétvégi nyaralójába, ami egy Blackwood Pines nevezetű helyen található. Ám sajnos a jónak igérkező kiruccanás végzetes balesetbe torkollik, és ketten nyomtalanul eltűnnek közülük. Egy évvel később Josh, a két eltűnt lány testvére ismét elhívja hőseinket ugyanoda, egy megemlékező bulira. A csapat ismét összegyűl, ám valaki más is van fent a hegyen...

A játék az úgynevezett pillangóhatás elvére épül. A lényege annyi az elméletnek, hogy a világunk történéseiben minden kihatással van mindenre, s a lehető legkisebb, szinte lényegtelen esemény is akár egy világméretű katasztrófát is elindíthat. S hogy ez hogyan illeszkedik bele a játékba? Egyszerűen és nagyszerűen. Akiknek volt már szerencséje a Telltale Games által készített The Walking Dead-játékokhoz, azoknak ismerős lehet a szituáció. Minden egyes döntésünk kihatással van a későbbi történésekre, amik akár végzetesek is lehetnek. A történetet ezáltal (majdnem) szabadon alakíthatjuk, az adott szituációkat többféleképpen is megélhetjük, és így akár többféle végkimenetele is lehet a játéknak.

Vegyünk egy fiktív példát, mely nincs benne a játékban, de több, ehhez hasonló jelenetben lesz részünk. Találok egy pisztolyt, mit teszek? A: otthagyom, B: magammal viszem, C: odaadom a társamnak. Tegyük fel, hogy magammal viszem, tehát a B-t választom. Később szétválunk, és mivel nem adtam oda társamnak a pisztolyt, ő védtelen marad, ezért később elhalálozik, mert egy adott szituációban nem tud védekezni. Én haladok tovább, de rám támadnak, mit teszek? A: lövök a pisztollyal, de ezzel megkockáztatom, hogy nem találom el a célt, és odaveszek, B: várok a lövéssel, hátha megúszom, és később jó lesz még az a golyó. Az A-t választom, de a karakter nem találja el ellenfelét, aki így végez vele. Máris két főszereplő halálát okoztam, mert rosszul választottam. Persze ez, mint mondtam, csak egy fiktív példa, ennél sokkal összetettebb a játékmenet.

{spoiler}A játék elején találunk egy baseballütőt, ha azt felvesszük, megnézzük és odaadjuk társunknak, az leteszi egy oszlop mellé. Később ez, hogy oda tette le az ütőt, az életünket menti majd meg.{/spoiler}

Mindezt egyébiránt úgy kell elképzelni, mint egy interaktív horrorfilmet, melynek eseményeit mi magunk alakítjuk. Az irányítást sokszor kapjuk a kezünkbe, tehát senkinek sem kell megijednie, hogy egy unalmas filmnézés az egész, ahol itt-ott kell csak döntéseket hozni. Többször fogjuk minden egyes karaktert irányítani, ami nemcsak abból áll, hogy jussunk el A-ból B-be, hanem adott szituációkban kell döntéseket hoznunk, melyek sokszor időre mennek, és ez elég nagy feszültséget ad, hogy mit csináljunk éppen. Nem egyszer kapunk quick time részeket, amikor mindösszesen 2-3 másodpercünk lesz megnyomni a képernyőn felvillanó gombot, ilyenkor a PS4 irányítójából ketyegő hang hallható.

A kontrolleren elhelyezett touchpadnek is lesz szerepe. Pl. könyveket tudunk vele lapozni, öngyújtót meggyújtani stb. Emellett mivel a PS4 kontrollere mozgásérzékelővel is el van látva, így ezt a funkciót is többször kell majd használnunk, ami feldobja a játékot. Pl. lesznek részek, amikor mozdulatlannak kell lennünk, ilyenkor a játék egy ugyanolyan szimbólumot mutat, mint a kontroller hátulján található led, és azon belül kell tartanunk a benne lévő ikont. Nem könnyű részek ezek, hiszen a legkisebb, milliméteres mozgást is érzékeli a drága, ami akár veszélybe fordíthatja az adott szituációt. De nem csak ebben merül ki a mozgásérzékelés. Lámpánk fényét is az irányító mozgatásával szabályozzuk, hogy mit világítson meg, illetve a zárak, kapuk nyitását is a kontroller mozgatásával végezhetjük el. Persze nem kötelező ezen funkciót használni, mivel kikapcsolható, de az, aki így dönt, nagy élménytől fosztja meg magát. Ráadásként a játék sokszor komoly morális és érzelmi válaszút elé helyez minket, melyek esetében döntéshozatalra nemegyszer mindösszesen másodpercek adatnak meg.

A játék hangulata nagyon jól el lett kapva. Bár az alapsztori és a slasher klisés műfaja nem ad valami nagy bizakodásra okot, el kell mondanom, hogy az anyagban több van, mint ami elsőre látszik, és a készítők szépen mélyítették el a játékot, ahogy haladunk előre benne. A felvezetés nagyszerű lett! Régóta vágytam már egy ilyen szépen felépített, sejtelmes hangulatú bevezetésre, amit sajnos manapság egyre inkább hanyagolnak a horrorjátékokban, és inkább a "durr bele"-elvet alkalmazzák. Ezzel az a baj, hogy elveszi az alaphangulatot, melyet a bevezetőnek kellene megteremtenie. Szerencsére az Until Dawn alapozása tökéletes lett. A későbbi feszült hangulat is szépen van adagolva, sejtelmes és változatos helyszínekkel, melyeket néhol jumpscare-részekkel dobtak fel, hogy a játékos tényleg a gatyájába csináljon.

A játék kinézete gyönyörű. A karakterek arca, mimikája és úgy az egész megjelenése a játéknak nagyon szép, igazán szemet gyönyörködtető. Ám sajnos a néhol leeső fps, melytől itt-ott kicsit darabos lesz a mozgás vagy az átvezető videó, némileg rontja az összképet. Szerencsére ilyen esettel mindösszesen 3-4 alkalommal találkoztam, így nagy aggodalomra nincs okunk. A játék hosszúsága is kellemes, olyan 8-9 óra között van. Ennyi idő lesz nagyjából, míg eljön a hajnal, ugyanis a játék egyetlen éjszaka alatt játszódik, és minden egyes fejezet elején kiírja a játék, hogy mennyi idő van még hátra. Persze a játékidő a 8-9 óra sokszorosa is lehet, hiszen a game több végigjátszással is rendelkezik, az adott részek sokféleképpen átélhetők, illetve milliónyi gyűjtögethető tárgy kapott helyet a játékban. Ezek közül az úgynevezett totemek a legérdekesebbek, melyek mindig egy lehetséges jövőbeli, elhomályosodott képet mutatnak nekünk.

Összességében azt kell mondanom, hogy minden elvárásomat kielégítette a játék. A grafika, a felvezetés, a változók sokszínűsége, a hangulat és az interaktivitás engem megvett kilóra. Az a minimális technikai probléma, amit említettem, alig érezhető, de mégis jelen van. Így a végső pontozásnál nem adhattam meg a maximális pontot, melyet szerintem bátran megérdemelhetne a játék.

9.5/10

Alant pedig egy általam készített videó található a játékból, melyet óvatosan tessék megnézni, mert spoilert tartalmaz.