Eredet

A vámpírizmus, illetve a vámpírok eredetének keltezése sokkal régebbre nyúlik vissza az emberiség történelmében, mint azt sokan gondolnák. Mivel az idők során sok monda, hagyomány és legenda keveredett már össze, ezzel szinte végtelen variációt hozva létre, úgy gondolom, a legegyszerűbb, ha a legfőbb és legelterjedtebb történeti verziókat ismertetjük.

Lilith mint a vámpírizmus forrása

Lilith rengeteg ősi kultúrában felbukkan, bár különböző variációkkal a nevet illetően, de a karakter valószínűsíthetően ugyanaz. Lilith legkorábban a sumer illetve a héber mondakörben tűnik fel, előbbiben Lilitu, utóbbiban Lilit néven. Tevékenysége több helyen eltér a két történetben, azonban közös pontnak tekinthető a Teremtéstörténetben vállalt szerepe. Mindkét verzióban száműzik engedetlensége és lázadása miatt az Édenkertből. Felmerül a kérdés azonban, hogy miként kapcsolódik ez a vámpírok eredetéhez?

Több ősi írás szerint nem Éva, hanem Lilith volt az első nő, akit Isten teremtett Ádám mellé. Azonban engedetlensége miatt Lilithet száműzték az Édenből, ő pedig a pusztaságban vándorolt, ahol különböző, nem emberi lényekkel párosodott, létrehozva ezzel különféle teremtményeket, többek közt a vámpírokat is.

A Lilith-féle eredethez köthető még egy másik verzió, ami szerint a testvérét meggyilkoló Káin rátalált a sivatagban bolyongó Lilithre, aki magához vette és gonosz tudást adva neki, ördögi teremtményeket hoztak létre, köztük a vámpírokat is.

Iskarióti Júdás mint a vámpírizmus forrása

Iskarióti Júdás a tizenkét tanítvány egyike, aki végül harminc ezüstpénzért cserébe elárulta Jézust, kiszolgáltatva ezzel a főpapoknak. Mikor ráébredt tettének súlyára, Júdás visszaadta a pénzt a papoknak, magát pedig felakasztotta egy fára. Ezen a ponton kapcsolódik a vámpírlegendához a történet, mivel egyes verziók szerint Júdás hiába akasztotta fel magát, Isten azzal a büntetéssel sújtotta, hogy az idők végezetéig a Földön maradjon, rettegve a napfénytől, szomjúságtól gyötörve bolyongjon. Így lett ő az első vámpír, aki később különféle módokon kezdett sokasodni. Ettől az elképzeléstől eredeztethető a vámpírok fénytől való félelme, valamint az ezüsttől és a feszülettől való rettegés, mivel utóbbi kettő örök mementóként él tettéről emlékezetében.

A hagyományos értelemben vett vámpírizmushoz közelebb áll a Júdás-féle verzió, hiszen ha megfigyeljük, számos, a modern korban ismert jellemző onnan eredeztethető. Azonban kiemelendő, hogy a vámpírról mint lényről, Krisztus előtti időkből is bőven szólnak olyan kultúrák írásai, amelyek több ezer évvel Jézus születése előtt virágoztak. Megemlítendő még, hogy nem csupán a fent említett sumer-mezopotámiai, illetve héber mondavilágban fellelhető lényekről van szó, ezért összegzésképp álljon itt egy lista néhány példával, különböző népek, régiók vámpír megfelelőivel:

Ókori görög kultúra:

Strigák (Strix) - Szárnyas, madárszerű lények, akik emberi vért szívnak.
Empusák - Hecate teremtményei, vérszívó lények.
Lamia - Egy gyönyörű királynő, aki gyermekekkel táplálkozott.

India:

Vetalák - A szanszkrit mitológiában fellelhető lények, akik vérrel és hússal táplálkoznak.

Kelta mondakör:

Dearg-due legendája: A monda szerint egy gyönyörű fiatal lány egy erdőben megölte magát, miután egy házasságba kényszerítették. Később feltámadt, és vérszívó lényként támadta meg apját és férjét.
Droch-fhola: jelentése „rossz vér”.
Abhartach legendája: Egy gonosz lény, aki sírjából kikelve tartja rettegésben a körülötte élőket, elfogyasztva vérüket, hogy továbbra is élőhalott maradhasson. Megölni egy tiszafából készült karóval lehet, valamint fejjel lefelé kell eltemetni.

Összefoglalva tehát, a vámpírok, illetve az ahhoz hasonló lények már évezredek óta jelen vannak több kultúrában.

Dracula gróf és Bram Stoker

Ha manapság valaki találkozik a vámpír szóval, nagy valószínűséggel annak modern(ebb) kori interpretációja jut az eszébe. Ennek a vámpírképnek pedig nem más az ihletője, mint Vlad Tepes, ismertebb nevén Dracula. III. Vlad, havasalföldi fejedelem a XV. században élt, azokban az időkben, amikor Európa keleti és déli részét az Oszmán Birodalom ostromolta. Vlad neve a Drǎculea szóból származik, amely apja nevéből, Draculból jón. A Dracul románul ördögöt jelent, de ez inkább a mai, modern román nyelvre igaz, akkortájt ez a szó inkább sárkányt jelentett, ami összeegyeztethető a Sárkány Lovagrenddel. Vlad úgy gondolta, hogy a többszörös túlerővel és a rengeteg ellenséggel szemben egy módon veheti fel a versenyt, ha sikerül olyan félelmet generálni ellenfeleiben, amit aztán felhasználhat az ellenük folytatott harcban. Ennélfogva még abban a korban is kitűnt kegyetlenségével, amely legtöbbször a tömeges karóbahúzások (innek kapta a Tepes melléknevet, ami nyársbahúzót jelent), brutális büntetések (nyúzás, csonkítás) formájában nyilvánult meg. Ennek köszönhetően már éltében is szinte túlvilági misztérium lengte körül. Nevéhez rengeteg legenda kapcsolódott, egyik szerint Vlad beleszeretett Mátyás király húgába, aki ezt nem tolerálva megtiltotta kettejük kapcsolatát (Mátyás királynak természetesen nem volt bizonyított formában húga, ez a legenda afféle középkori össszeesküvés-elmélet volt, hasonló történeteket szép számmal találhatunk szinte minden nagyobb uralkodó élete körül). Emiatt Vlad vérátkot szórt az uralkodóra, bánatában és haragjában pedig lelkét a Sátánnak adta, ettől fogva pedig halhatatlanná vált. Egy másik elképzelés szerint Vlad halálára és kivégzésére valójában semmilyen bizonyíték nincs, bár Snagov szigetén található a sírja, ahova levágott fejét temették. Azonban a szigeten lévő kolostort is rejtélyek övezik, valamint az alatta húzódó barlangrendszerről is legendák szólnak, amelyek a mai napig fennmaradtak.

Bram Stoker Vlad Tepes alapján hozta létre Drakula gróf figuráját, ötvözve a titokzatos uralkodó és egy romantikus hős arculatát. Kevesen tudják, de Stoker jó viszonyban volt Vámbéry Ármin magyar keletkutatóval, valamint rajta keresztül hallott Vlad Tepes történetéről.

Vámpírok napjainkban

A rengeteg történet, legenda és monda fennmaradt a mai napig, némelyik megőrizte eredeti körvonalait, de rengeteg vadhajtás is keletkezett a témát illetően. A vámpírkultusz kiterjedt a film- és zeneiparra és turizmusra egyaránt. Ezek mellett még újabban a régészet is érdeklődést mutat a témakör iránt, mivel több európai országban, köztük Lengyelországban és Bulgáriában is találnak vámpírsírokat, amelyekben a szertartásoknak megfelelően (karóval átszúrva, lefejezve) elhantolt csontvázakat találnak. Ezek közt akadnak 6-700 éves sírhelyek is, a legkésőbbi ismert vámpírtemetés pedig 1914-ben volt, Lengyelországban.