Remélem, múlt heti cikkem az Ismeretlen hívás legendájáról tetszett Nektek, és vevők vagytok a hasonló témájú írásokra. E heti legendámat egyben szerettem volna bemutatni, de nyolc film tartozik alá, így inkább három különálló részre osztanám. Cikkem e heti, első részében a legendáról, a keletkezéséről, két sorozatgyilkosról és a hozzájuk kapcsolódó három filmről szeretnék beszámolni.

A kampó, az egyik legrégibb, legrémisztőbb és egyben a kedvenc városi legendám, melyet vérfagyasztó gyilkosságsorozat ihletett és több megoldatlan, rejtélyes szál köthető hozzá.

„A Szerelmesek Sétányán sokaknak beakasztanak.” A kampó legendája egészen az 50-es évek közepéig tehető vissza, már akkor szóbeszéd tárgya volt, de 1960-ban tett szert világhírnévre, mikor a Dear Abby című magazinban közölték.

Így szól: a Szerelmesek Sétányán, elvonultan egy fiatal pár szerelmeskedik autójuk hátsó ülésén. Mikor már kezdenek bemelegedni a rádióban figyelmeztetést adnak le, egy igen veszélyes gyilkos miatt, aki nemrég szökött meg a helyi elmegyógyintézetből és keze helyén egy kampó van. A lány rémületében rögtön indulni akar, és fiúja ennek eleget is tesz. Mikor az autóból kiszállnak, a fiú megpillantja, az ajtóba akad, kiszakadt kampót.

Mint minden városi legenda, ez is mögöttes tartalommal bír, egy tanmese, ahogy az ismeretlen hívás, a bébiszitter felelősségére hívja fel a figyelmet, ez a szexszel járó veszélyekről szól.

Sajnos, mint több írásomban is hangsúlyoztam, a valóság sokkal rémisztőbb tud lenni bármilyen horror történetnél. A kampóval sincs ez másként, Amerika egyik legkegyetlenebb megoldatlan gyilkosság sorozata húzódik a hátterében.

Texarkana városkáját 1946-ban örökre megbélyegezte egy maszkos gyilkos, aki nem csak a város saját legendáját, hanem a filmipart is megihlette és a túlélők, érintettek nemzedékről nemzedékre tovább mesélték történetét, melytől a város még mindig retteg.

1946. március 24-én, egy esős vasárnap reggel, Richard Griffin gépjárművét megtalálták a Szerelmesek Sétányán parkolni. A kocsiban a 29 éves Griffin és barátnője, a 17 éves Polly Ann Moore holttestére bukkantak. Mindkettőjüket hátulról lőtték le, de a helyszínen talált bizonyítékok alapján, a lányt először megerőszakolták a kocsin kívül, majd a holttestét visszahelyezték az autóba. Mivel még nem ismerték a sorozatgyilkos fogalmát – csak a 70-es években alkották meg magát a fogalmat, a köznyelve pedig Ted Bundy által került be – nem gondolták bonyolultabbnak a duplagyilkosságot.

Február 22-én, félholdkor szintén történt egy támadás, melyet szerencsére túlélt a pár mindkét tagja. Ők voltak az egyetlenek, akik látták a gyilkosukat és nekik köszönhetően tudták összekötni a későbbi támadásokat. A két túlélő beszámolója sokkal vérfagyasztóbb volt, mint bármilyen eddigi. A gyilkos kesztyűben és maszkban volt, egy zsákot vett a fejére, csak a szemeknek és a szájának vágott ki rést. A 19 éves Mary Jane Larey-t, Jimmy Hollist barátnőjét megerőszakolta a fegyvere csövével. Ez az undorító húzás ihlette a legendában a kampót, mint egy idegen fém tárgyat, mely behatol a kocsiba, a biztonsági zónába.

Április 14-én a gyilkos újra lecsapott, és megölte, a 15 éves Betty Jo Booker-t, zenekari szaxofonost és gyermekkori barátját, a 16 éves Paul Martint, kinek a kezét is átlőtte.

Május 3-án került sor az utolsó gyilkosságokra, az áldozatok, Virgil és Katie Stark. A házaspárt szintén lelőtték, a nőt arcon is.

Mikor az újságokban megjelentek a hírek, először még nem volt neve a sorozatgyilkosnak, de a későbbi támadásoknál már megkapta a Fantom nevet, az akkor vetített The Phantom Speaks horror után. Mivel a gyilkosságoknak közük volt a holdállásokhoz, megkapták a Holdfény gyilkosságok nevet. A fő gyanúsított, Youel Swinney volt, autó tolvaj, kinek saját felesége, Peggy vallott ellene, de vallomását nem írta alá. Swinney-t a börtönévek után szanatóriumba zárták, büntetése letöltése alatt megszűntek a gyilkosságok és a fantom eltűnt. Swinney öregkori nyilatkozatában azt mondta, felesége aljasul hazudott, nem ő volt a gyilkos és már csak azért is reméli, hogy elkapják az igazit, hogy bizonyíthassa ártatlanságát.

Texarkana városkája így megkapta saját városi legendáját. Filmet készítettek az esetből 1976-ban, A város, amely rettegett a naplementétől címmel. Sajnos a film szinte megszerezhetetlen jó minőségben, magyar felirat pedig nincs hozzá, angolt sem sikerült találnom. A rendező, Charles B. Pierce dokumentarista stílusban forgatta az egész filmjét, mely tekinthető az egyik első slashernek, megelőzve a Halloween-t és a Péntek 13-at. Utóbbit egyébként szintén a Fantom gyilkos ihlette, hisz Jason a második részben még egy zsákot hord a fején. A horror, bár szinte végig megfelel a valóságnak, kivéve a neveket, egy lényeges pontban eltér. Betty Jo Booker itt harsonán játszik, hogy még megrázóbb hala lehessen, pedig eredetileg sem lehetett könnyednek nevezni. A jelenet kultikussá vált – a Fantom vadászkést erősít a harsonára, és „zenélés” közben szúrja halálra a lányt – sokan gondolták a film hatására igaznak ezt a jelenetet, elfeledve a valódi eseményt. Így születnek a városi legendák, összemosva a valóságot a fikcióval. 1976. óta minden évben levetítik a város autós mozijában a filmet, a Spring Lake parkban, ahol a gyilkosságok ideje alatt a Szerelmesek Sétánya is volt. A hatóságok és több vallási szervezet is állandóan jelzi; nem jó ötlet így éltetni a Fantomot, lehet, hogy egy copycat újra elkezd majd gyilkolni a film hatására.

2014-ben érkezett is egy elképesztően jó remake, melyben valaki újra felölti a zsák-maszkot és folytatja a Fantom hagyatékát. Direkt nem írtam bele a top listámba ezt a filmet, mert mások még nem látták, és erre a filmre bizony figyelmet kell szentelni, mert kimondom: minden idők legjobb felújítását láthattam. A rendező ismerős lehet kedvenc sorozatunkból, az AHS-ből, ő nem más, mint Alfonso Gomez-Rejon, kinek a sorozat legjobb részeit köszönhetjük. Aki ismeri az AHS-t láthatta már, a rendezőúr nagyon érdekes kamera-beállításokat használ, teljesen szürreálissá tudja varázsolni a hangulatot. Most sem volt ez másként, szabályosan nem hittem el, hogy ilyen gyönyörű, és különleges képi világot valaki vászonra tud vinni, főleg egy horrornál, ami még csak nem is a legismertebb slasher. A színészi játék szintén kifogástalan, bele tudjuk élni magunkat a főszereplő helyzetébe. Veronica Cartwright mellett, kedvenc Spaldingunk is, Denis O’Hare feltűnik. Ami pedig számomra még elképesztő, az a fajta tisztelet, amit a film, a város, a régi film és a legenda iránt tanúsít. Konkrétan párhuzamosan láthatjuk a régi filmet és az újat, különböző vágásokkal egybemosva, illetve a megtörtént eseményeket. Komolyan, így kell felújítani egy filmet, adják oda Rejonnak a Suspiriát is, könyörgöm.

Visszatérve a Fantom gyilkosra, sokan tartják azt az elméletet, amiben én is hiszek és felkaptam rá a fejem; lehetséges, hogy a texarkanai gyilkosságok, a Zodiákus első szárnypróbálgatásai voltak.

Az elmélet alátámasztásaként felsorolnék pár hasonlóságot:

- mindkét gyilkos követte az áldozatát

- mindkét gyilkos nagyon hasonló öltözetet viselt, hasonló maszkkal, katonai csizmával, majdnem azonos mérettel, a Zodiákus első fantomképén szinte ugyan úgy fest, ahogy a texarkanai Fantom

- hasonló fegyvereket használtak, pisztolyt, és néha kést

- a testeket a helyszínen hagyták

- a gyilkosságok mindig éjszaka, általában hétvégeken történtek, és mindkét esetben összeköthetőek voltak a holdjárással, csak teliholdkor gyilkolt

- a Zodiákus, az egyik sajtónak szánt levelében Vörös Fantomnak nevezi magát

Mindkét eset megoldatlan maradt, de akár igaz lehet ez a teória is, hisz akár egy költözés során is abba maradhattak Texarkana-ban a gyilkosságok, s kezdődhettek máshol.

A Zodiákusról David Fincher forgatott egy eszelős jó thrillert, most nem bonyolódnék bele, nagyon izgalmas, figyelemlekötő, és teljesen megfelel a megtörtént esetnek.

Remélem elnyerte tetszéseteket az írásom, jövő héten jelentkezem a második részével, melyben már nagyobb teret kap a kampó is.

A kampó az egyik legrégibb, legrémisztőbb és egyben a kedvenc városi legendám, melyet vérfagyasztó gyilkosságsorozat ihletett és több megoldatlan, rejtélyes szál köthető hozzá. „A Szerelmesek sétányán sokaknak beakasztanak.” A kampó legendája egészen az 50-es évek közepére tehető vissza, már akkor szóbeszéd tárgya volt, de 1960-ban tett szert világhírnévre, mikor a Dear Abby című magazinban közölték.

Így szól: a Szerelmesek sétányán, félrevonulva egy fiatal pár szerelmeskedik autójuk hátsó ülésén. Mikor már kezdenek bemelegedni, a rádióban figyelmeztetést adnak le, egy igen veszélyes gyilkos miatt, aki nemrég szökött meg a helyi elmegyógyintézetből, és keze helyén egy kampó van. A lány rémületében rögtön indulni akar, és fiúja ennek eleget is tesz. Mikor az autóból kiszállnak, a fiú megpillantja az ajtóba akadt, kiszakadt kampót. Mint minden városi legenda, ez is mögöttes tartalommal bír, egy tanmese; ahogy az Ismeretlen hívás a bébiszitter felelősségére hívja fel a figyelmet, ez a szexszel járó veszélyekről szól.

Sajnos, mint több írásomban is hangsúlyoztam, a valóság sokkal rémisztőbb tud lenni bármilyen horrortörténetnél. A kampóval sincs ez másként, Amerika egyik legkegyetlenebb megoldatlan gyilkosságsorozata húzódik a hátterében.

Texarkana városkáját 1946-ban örökre megbélyegezte egy maszkos gyilkos, aki nem csak a város saját legendáját, hanem a filmipart is megihlette, és a túlélők, érintettek nemzedékről nemzedékre tovább mesélték történetét, melytől a város még mindig retteg.

1946. március 24-én, egy esős vasárnap reggel, Richard Griffin gépjárművét megtalálták a Szerelmesek sétányán leparkolva. A kocsiban a 29 éves Griffin és barátnője, a 17 éves Polly Ann Moore holttestére bukkantak. Mindkettőjüket hátulról lőtték le, de a helyszínen talált bizonyítékok alapján a lányt először megerőszakolták a kocsin kívül, majd a holttestét visszahelyezték az autóba. Mivel még nem ismerték a sorozatgyilkos fogalmát – csak a 70-es években alkották meg magát a fogalmat, a köznyelvbe pedig Ted Bundy által került be –, nem gondolták bonyolultabbnak a duplagyilkosságot.

Február 22-én, félholdkor szintén történt egy támadás, melyet szerencsére túlélt a pár mindkét tagja. Ők voltak az egyetlenek, akik látták a gyilkosukat, és nekik köszönhetően tudták összekötni a későbbi támadásokat. A két túlélő beszámolója sokkal vérfagyasztóbb volt, mint bármilyen eddigi. A gyilkos kesztyűben és maszkban volt, egy zsákot vett a fejére, csak a szemeknek és a szájának vágott ki rést. A 19 éves Mary Jane Larey-t, Jimmy Hollist barátnőjét megerőszakolta a fegyvere csövével. Ez az undorító húzás ihlette a legendában a kampót, mint egy idegen fémtárgyat, mely behatol a kocsiba, a biztonsági zónába.

Április 14-én a gyilkos újra lecsapott, és megölte a 15 éves Betty Jo Bookert, zenekari szaxofonost, és gyermekkori barátját, a 16 éves Paul Martint, kinek a kezét is átlőtte.

Május 3-án került sor az utolsó gyilkosságokra, az áldozatok Virgil és Katie Stark. A házaspárt szintén lelőtték, a nőt arcon is.

Mikor az újságokban megjelentek a hírek, először még nem volt neve a sorozatgyilkosnak, de a későbbi támadásoknál már megkapta a Fantom nevet, az akkor vetített The Phantom Speaks horror után. Mivel a gyilkosságoknak közük volt a holdállásokhoz, megkapták a Holdfény gyilkosságok nevet. A fő gyanúsított Youel Swinney volt, autótolvaj, kinek saját felesége, Peggy vallott ellene, de vallomását nem írta alá. Swinney-t a börtönévek után szanatóriumba zárták, büntetése letöltése alatt megszűntek a gyilkosságok és a fantom eltűnt. Swinney öregkori nyilatkozatában azt mondta, felesége aljasul hazudott, nem ő volt a gyilkos, és már csak azért is reméli, hogy elkapják az igazit, hogy bizonyíthassa ártatlanságát.

Texarkana városkája így megkapta saját városi legendáját. Filmet készítettek az esetből 1976-ban, A város, amely rettegett a naplementétől (The Town That Dreaded Sundown) címmel (IMDb | mafab). Sajnos a film szinte megszerezhetetlen jó minőségben, magyar felirat pedig nincs hozzá, angolt sem sikerült találnom. A rendező, Charles B. Pierce dokumentarista stílusban forgatta az egész filmjét, mely tekinthető az egyik első slashernek, megelőzve a Halloweent és a Péntek 13-at. Utóbbit egyébként szintén a Fantom gyilkos ihlette, hisz Jason Voorhees a második részben még egy zsákot hord a fején. A horror, bár szinte végig megfelel a valóságnak, kivéve a neveket, egy lényeges pontban eltér. Betty Jo Booker itt harsonán játszik, hogy még megrázóbb halála lehessen, pedig eredetileg sem lehetett könnyednek nevezni. A jelenet kultikussá vált - a Fantom vadászkést erősít a harsonára, és „zenélés” közben szúrja halálra a lányt - sokan gondolták a film hatására igaznak ezt a jelenetet, elfeledve a valódi eseményt. Így születnek a városi legendák, összemosva a valóságot a fikcióval. 1976 óta minden évben levetítik a város autósmozijában a filmet, a Spring Lake parkban, ahol a gyilkosságok ideje alatt a Szerelmesek sétánya is volt. A hatóságok és több vallási szervezet is állandóan jelzi: nem jó ötlet így éltetni a Fantomot, lehet, hogy egy copycat újra elkezd majd gyilkolni a film hatására.

2014-ben érkezett is egy elképesztően jó remake (magyar nevén Rettegés alkonyat után), melyben valaki újra felölti a zsákmaszkot és folytatja a Fantom hagyatékát. Direkt nem írtam bele a top listámba ezt a filmet, mert mások még nem látták, és erre a filmre bizony figyelmet kell szentelni, mert kimondom: minden idők legjobb felújítását láthattam. A rendező ismerős lehet kedvenc sorozatunkból, az AHS-ből, ő nem más, mint Alfonso Gomez-Rejon, kinek a sorozat legjobb részeit köszönhetjük. Aki ismeri az AHS-t, láthatta már, a rendező úr nagyon érdekes kamerabeállításokat használ, teljesen szürreálissá tudja varázsolni a hangulatot. Most sem volt ez másként, szabályosan nem hittem el, hogy ilyen gyönyörű és különleges képi világot valaki vászonra tud vinni, főleg egy horrornál, ami még csak nem is a legismertebb slasher. A színészi játék szintén kifogástalan, bele tudjuk élni magunkat a főszereplő helyzetébe. Veronica Cartwright mellett kedvenc Spaldingunk is, Denis O’Hare feltűnik. Ami pedig számomra még elképesztő, az az a fajta tisztelet, amit a film, a város, a régi film és a legenda iránt tanúsít. Konkrétan párhuzamosan láthatjuk a régi filmet és az újat, különböző vágásokkal egybemosva, illetve a megtörtént eseményeket. Komolyan, így kell felújítani egy filmet, adják oda Rejonnak a Suspiriát is, könyörgöm.

Szerintem: 10/10

IMDb | mafab

Visszatérve a Fantom gyilkosra, sokan tartják azt az elméletet, amiben én is hiszek és felkaptam rá a fejem: lehetséges, hogy a texarkanai gyilkosságok a Zodiákus első szárnypróbálgatásai voltak. Az elmélet alátámasztásaként felsorolnék pár hasonlóságot:

Mindkét gyilkos követte az áldozatát.
Mindkét gyilkos nagyon hasonló öltözetet viselt, hasonló maszkkal, katonai csizmával, majdnem azonos mérettel, a Zodiákus első fantomképén szinte ugyanúgy fest, ahogy a texarkanai Fantom.
Hasonló fegyvereket használtak, pisztolyt és néha kést.
A testeket a helyszínen hagyták.
A gyilkosságok mindig éjszaka, általában hétvégeken történtek, és mindkét esetben összeköthetőek voltak a holdjárással, csak teliholdkor gyilkolt.
A Zodiákus az egyik sajtónak szánt levelében Vörös Fantomnak nevezi magát

Mindkét eset megoldatlan maradt, de akár igaz lehet ez a teória is, hisz akár egy költözés során is abba maradhattak Texarkanában a gyilkosságok, s kezdődhettek máshol.

A Zodiákusról David Fincher forgatott egy eszelős jó thrillert, most nem bonyolódnék bele, nagyon izgalmas, figyelemlekötő, és teljesen megfelel a megtörtént esetnek.

Remélem elnyerte tetszéseteket az írásom, jövő héten jelentkezem a második részével, melyben már nagyobb teret kap a kampó is.