Felmerülhet a kérdés, hogy mi értelme van két héttel a sorozat vége után cikket írni a Trónok Harca utolsó évadáról? Önmagában persze semmi. Az elmúlt egy hónapban minden erről szólt, a befejezést még az is tudja, akit az egész sorozat hidegen hagy. Ezalatt az időszak alatt a rajongók habzó szájjal szapulták hol egymást, hol a sorozat készítőit hol a színészeket, az évad újraforgatásáról szóló petíció pedig több mint másfél millió aláírásnál jár és Kit Harrington, így a végére még idegösszeroppanást is kapott... Talán ez a két hét elég volt ahhoz, hogy lenyugodjanak a kedélyek, hogy nyugodtabban meg lehessen ítélni az évadot, meg az egész parádét, ami követte.

Egy sorozat elkészítésében két dolog a legnehezebb: az érdeklődés fenntartása és a befejezés. Általánosságban ki lehet jelenteni, hogy egy átlagos széria 2-3 évad után elfárad, utána pedig nagyon nehéz fenntartani a megszokott minőséget. Ebben az esetben ez persze nem volt probléma, hiszen David Benioff és D.B. Weiss elég termetes alapanyagból dolgozott. Azonban hiába a több ezer oldal, egyszer bizony az is elfogy. Személy szerint nem olvastam a könyveket viszont azért érdemes megemlíteni, hogy teljesen más úgy készíteni egy sorozatot, hogy van egy rettentő alaposan kidolgozott történet, rengeteg mellékszállal, meglepő fordulatokkal, amiből valójában csak szűrni kell a tartalmat, mint az, hogyha az alkotóknak nincs semmi a kezében, csupán hatalmas rajongói elvárások és záros határidő, fogyó kassza és türelem.

Ezzel nem szeretnék senkit sem mentegetni, az egyértelmű, hogy lehetett volna egy, a sorozathoz méltó befejező évadot készíteni. Csupán érzékeltetni szeretném, hogy az éremnek két oldala van. George R.R. Martin azért addig írhatja, finomíthatja a lezáró köteteit ameddig akarja és ennek nyilván egy rendesen kidolgozott mű lesz az eredménye. A rendezők/producerek ezt azonban nem tehetik meg. Hozzáteszem, aki azt hitte, hogy a Benioff-Weiss páros képes lesz megközelíteni azt az írói magasságot, mint az egész Trónok Harca univerzum atyja, az nem is tudom, hogy mit gondolt... (Viszont azt nem lehetett tudni, hogy meddig kellene várniuk, hogy végre elkészüljön a sorozat alapját képező regényfolyam folytatása és bele kellett vágniuk, hiszen míg a könyvben a szereplők időtállóak, addig a sorozat színészei öregednek, más munkáikat nem tudják elvállalni stb.stb. - eN.Dé.)

A másik probléma a befejezés. Most tegye mindenki a szívére a kezét és számolja össze hány olyan szériát követett végig, aminek úgy érezte, hogy tényleg odaillő fináléja volt? Na ugye... Valójában az a sorozatok átka, hogy akár egy évtized után, de valahogy le kell zárni a történetet (ugyan sokan kételkedtek benne, de még az Odaátot is utolérte a vég...). Személy szerint egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan befejezést láttam, amivel elégedett voltam. Természetesen itt a személyes preferenciák is közrejátszanak, hiszen mint minden művészeti ágban, az egyes alkotások itt is mindenkinek más-mást jelentenek. A GoT-ot is sokan a fantasy világ miatt, sokan az intrika miatt, mások pedig a szexjelenetek és a vérengzés miatt kedvelték. Nincs ezzel semmi probléma, azonban a készítők beleestek abba a csapdába, hogy igyekeztek egy semleges befejezéssel mindenkinek megfelelni. Ez pedig a sorozat védjegyévé vált meglepő fordulatoktól vette el a lehetőséget.

Még emlékszem arra az időre amikor az első pár rész után a többség unalmasnak titulálta a szériát, és konkrétan győzködni kellett az embereket, hogy csak essenek túl a bevezető részeken és utána majd leesik az álluk. Ehhez képest az évek alatt a világ egyik, ha nem a legnézettebb sorozatává vált. Természetesen az elején, kevésbé ismert színészekkel, a meglévő könyveket követve nem volt különösebb kockázat megölni a főbb karaktereket. Azonban amikor az egész világ egyszerre várja a lezárást, akkor azért már más a helyzet...

Az évad történései ugyan logikailag alá lettek támasztva, de a kevés idő, a még kevesebb epizód, a hiányzó alapanyag és a rajongói elvárásoknak való megfelelési kényszer az összkép szétesését eredményezte. Vegyük akár Bran, akár Daenerys esetét. Az előbbi karakter 8 évadon keresztül mellőzve volt, a háromszemű holló története egyáltalán nem volt fajsúlyos, a befejezésen pedig éppen ezért a „mentsük, ami menthető” felfogás érződött. Daenerys megőrülésére „utaló jelek” pedig valóban voltak korábban is. Azonban mivel ezek nem voltak egy egységes ívre ráfűzve, ezért kissé karakteridegennek érződött. Ebből is látszik, hogy a készítők nem arra készültek, hogy maguk írják meg a befejezést...Továbbá hány évadon keresztül hallgattuk, hogy „Winter is Coming”? Most 6 részük volt arra, hogy leszámoljanak a kvázi főgonoszként nyilvántartott Éjkirállyal (akivel a harc még valójában el sem kezdődött), Cersei-el (akivel meg pláne) és emellett meg elvarrjanak több tucat szálat. Ez nyilvánvalóan lehetetlen volt, legalábbis a sorozat megszokott lassan építkező ritmusában. Ettől függetlenül az meglehetősen röhejes, hogy a tél egy rész alatt megérkezett és azzal a lendülettel tovább is állt. Bár a harmadik epizód egyértelműen az évad csúcspontja volt. Összességében ki lehet jelenteni, hogy a Trónok Harca befejező évada a sorozat kvalitásaihoz viszonyítva meglehetősen közepes és váltakozó minőségű lett.

Viszont ebből nem kéne, hogy ekkora sárdobálás következzen... Az tiszta sor, hogy manapság már mindenki kritikusnak képzeli magát, csak éppen nem tudják, hogy a kritika miben különbözik a véleménytől. Vannak azért a kritikáknak olyan objektív elemei, amik mentén végig lehet vinni a gondolatmenetet, még ha az is igaz, hogy a szerző látásmódja, ízlésvilága adja meg a végeredményt. Erősen kétlem, hogy bárki csak arra kíváncsi egy cikk elolvasásánál, hogy az adott filmben egymáshoz viszonyítva, milyen arányban váltakoznak a különböző plánok, vagy milyen a vágás üteme. Viszont mi itt a szerkesztőségben mindig arra törekszünk, hogy az alkotásokról egy objektívebb képet közöljünk, a saját, személyes megítélésünkön keresztül (mert bárki bármit mondd ez nem tisztán objektív műfaj). Azonban az, hogy a kommentekben vagy twitteren két mondatban leírja valaki, hogy ez szar, az nem kritika. Véleménynek is csak hellyel-közzel nevezném.

A közönség reakciója természetesen mindig is kulcsfontosságú marad és a csalódottság is megérthető egy bizonyos fokig. De egyáltalán nem mindegy, hogy a véleménynyilvánítás milyen formában történik. Nem hiszem, hogy egy epizód megítélésénél az ottfelejtett kávéspoharak, vizespalackok a mérvadók (ehhez hasonló bakik mindenhol előfordulnak). Az, hogy sokan panaszkodtak a Long Night esetében a túl sötét képre, az természetesen lehet helytálló, de a végén már röhejesen túl lett reagálva. Másfél millió ember pedig képes azt hinni, hogy azért, mert nekik nem tetszett a lezárás, a kedvükért majd újraforgatják a világ egyik legdrágább sorozatát? Akármennyire is fontos a közönség véleménye azért a világ nem körülöttünk forog. Egy könyvet sem küld vissza senki az írónak azzal, hogy írja már át a végét mert neki nem tetszett. (Illetve lehet éppen más eszközökhöz folyamodni, de azért a legtöbb ember nem szeretné egy szobába zárva tartani a kedvenc íróját, hogy aztán szétverje a lábát... Legalábbis remélem. XD - eN.Dé.) Ezt persze meg lehet próbálni, de elárulom nem lesz túl sikeres és be lehet kapcsolódni a sárdobálásba, lehet akár kétszer olyan hangosan szarozni valamit, vagy petíciókat gyártani, de az sem fog célt érni. Hogy miért? Mert egyedül az értelmesen kifejtett építő jellegű kritikát hajlandó megfogadni bármelyik művész vagy tartalomgyártó. Minden más lepereg róluk, mert véleménye ugyan mindenkinek van, de nem mindenki kíváncsi rá (közösségi média nyújtotta lehetőségek ide vagy oda).

Ezzel a cikkel nem az volt a célom, hogy különösebb kritikát fogalmazzak meg az utolsó évadról, hiszen azt már számos platformon, igen kimerítően megtették. Nem is akartam mentegetni a szerzőpárost sem. Csupán arra szeretnék rávilágítani, hogy a realitást szem előtt tartva érdemes néha elgondolkodni és nem felülni a hype vagy éppen a negatív hullámra, amikor megítélünk egy sorozatot, filmet vagy igazából bármit... Lehet, hogy a Trónok Harca utolsó évada nem hozta azt minőséget, amit a többség elvárt, de egy valami biztos: nem érdemelte meg azt az alázást, amit a rajongóktól kapott.

U.i.: Tegnap robbant a hír, hogy petíció indul azért, hogy kitegyék a David Benioff és D.B. Weiss szerzőpárost a Star Warsból. Igazán értetlenül állok a jelenség előtt, hiszen habár kétségtelen tény, hogy a GoT utolsó évada erősen hullámzó teljesítményt mutatott (jó-jobb-elmegy-rossz-rosszabb), ettől még nem nagyon értem, miért kellene bárkit megfosztani az alkotás lehetőségétől is. (Mondjuk azt nem értem, miért nem merül fel senkiben, hogy miért csak hat részt készítettek és miért nem hagyták meg 10-12 részben lezárni a sztorit... Nyilván már súlyosan bele kellett nyúlni a pénztárcába, azt pedig tudjuk, hogy ilyenkor szokták a kreativitást kicsinálni.) A kreativitás halálához vezető úton járnak már a készítők, mert állandó megfelelési kényszer van és egyszerűen ez rányomja a bélyegét az egyedi hangokra, elgondolásokra. Most a hisztériának már egy olyan fokát láthatjuk, ahol a józan észt nyomokban se nagyon lehet megtalálni. Ha minden alkotótól megvonnánk a jogot egy félresikerült alkotása után, hogy mást csináljon, akkor azt hiszem előbb-utóbb kifogynánk a filmekből, sorozatokból. Mert még a kedvenceink is megbotlanak néha, mint ahogyan mi is... Szóval egy klasszikussal élve, szúszáááá emberek, szúszáááá és engedjük el ezt az ideget, mert rengeteg olyan alkotó és alkotás születik/született, amivel érdemes foglalkozni. :) (eN.Dé.)