A VFW egy bár neve, ami menedéket, otthont nyújt a frontról visszaérkező katonáknak. Fred és barátai itt tengetik mindennapjaikat, sztorizgatnak a régi időkről és próbálnak nem tudomást venni az újról. Ebbe a nyugodt világba robban bele egy fiatal lány, akit jópár dühödt állat követ. Az események véres fordulatot vesznek és a veteránok ismét egy háború kellős közepén találják magukat. A jó katona pedig addig harcol, amíg lélegzik.

Nem tudtam semmit erről a filmről, a férjem erősködött, hogy nézzük meg, mert olyan a plakátja, mint a közös nagy kedvencünknek a Hobo with a Shotgunnak. Őszintén megmondom nem sok kedvem volt a sztorit hallva a filmhez, egészen addig amíg meg nem láttam a szereplőket. Stephen Lang, William Sadler, Fred Williamson, Martin Kove és David Patrick Kelly egy filmben? Ez csak jó lehet!-gondoltam. Nem is tévedtem, ahol ilyen veteránok fordulnak meg, ott bizony szem nem marad szárazon. Mármint a vértől, mert ahogyan a másik emlegetett filmben, úgy ebben is dől a vér rendesen.

Pazarul megkomponált akciójeleneteket kapunk, az összetákolt fegyverekről és jó dumákról nem is beszélve. Nagyon találékonyak ezek az öregek, de nem vének az már biztos. Ugyanakkor az is tetszett, hogy nem csak agyatlan hentelést kapunk, hanem pontosan úgy, ahogyan a Hoboban, itt is van mondanivaló. Joe Begos rendező a generációk közötti szakadékról és a hazatérő katonák kirekesztettségéről beszél. Arról, hogy önhibájukon kívül keverednek bele életveszélyes helyzetekbe, de ők nem hátrálnak meg, hanem harcolnak. Harcolnak egymásért és másokért. A rendező igazán tiszteletteljesen beszél a katonákról és arról a hősies magatartásról, amit jellemzi őket. Nem ítélkezik felettük, hanem igyekszik megmutatni, hogy milyen emberek a katonák és milyen sorsuk van akkor, amikor nem harcolnak.

Maga a világ, amit egyébként bemutat nekünk egy nagyon kegyetlen világ, amiben megint elszabadult a pokol. Egy újfajta droggal tartják sakkban az embereket, akik bármire képesek az adagjukért. A film több pontján éreztem azt, hogy egy zombihorrorban vagyunk. Ezek a drogosok pontosan olyanok voltak, mint a zombik, csak ők az anyagért és nem agyakért gyilkoltak. A képi világ és a műfaj az exploitation és grindhouse filmeket idézi, ugyanakkor sajnos nem sikerült annyira jóra az összkép, mint a Hobo esetében. Ez leginkább amiatt van, hogy Begos nem engedett annyira az őrületnek, mint Jason Eisener, pedig az alkotás elbírta volna a durvulást. A másik gyenge pontja a filmnek az a főgonosza. Boz elég béna és Travis Hammer egyáltalán nem volt karizmatikus. Persze nehéz dolog, ha olyan ellenfeleid vannak, mint Lang vagy Williamson, de azért jobban is megerőltethette volna magát.

Igaz, a VFW nem lett olyan pazar, mint a Hobo with a Shotgun, viszont nagyon jó témát választottak és működött a nosztalgiafaktor is. Leginkább a veteránok, a szövegük és a hentelések miatt olyan szórakoztató a film. Ha pedig erre figyelünk, akkor baromi jó kikapcsolódást nyújt a szűk másfél órában. Agykikapcsolásnak tökéletes és aki imádja a régi akciófilmeket, amikben tényleg nagyon kemények voltak a pasik, olyannyira, hogy bárkinek letépték az arcát és a kezébe adták: akkor ez a film neked való.

Pontszámom: 7,5/10

IMDb | mafab