Aki sok filmet néz ebben a műfajban, könnyen lehet, hogy az arca rángatózni kezd, ha meglátja a found footage jelzést. A sok idegtépően klisészerű és/vagy ötlettelen, unalmas film után, ami ebben a kategóriában található, félve szánja rá magát az ember egy újabb, ilyen jellegű alkotás megtekintésére.

A V/H/S című filmet öt rendező hozta létre, a történet több, egymástól teljesen különálló részből áll. Sehol nem kapunk semmilyen "based on actual events..." vagy egyéb parasztvakító szöveget, senki nem ismerteti minimális módon sem a történet lényegét, előzményét, vagy bármi olyat, amit filmeknél általában kaphatunk.

Az esemény fő szála gyanánt - ha lehet ilyet mondani - pár fiatal srác életébe csöppenünk bele. A fiatalok néha törnek-zúznak, lányok felsőjét meglepetésszerűen lehúzzák az utcán itt-ott, mindent videóra véve, persze. Egy meg nem nevezett személy pénzt ajánl nekik, ha elhoznak egy házból egy VHS kazettát. Megtalálják a házat, ahol nem egy kazetta, hanem több száz is van, valamint egy lejátszó is. A fiúk tanácstalanok, elkezdenek kutakodni, mivel fogalmuk nincs, hogy melyik szalagra van szüksége a megbízónak, eközben pedig találomra elkezdik lejátszani a kazettákat. Ez az eseménysor, amit a sztori fő nyomvonalának nevezhetünk, az ABCs of Death-ben is társrendező Adam Wingard nevéhez köthető.

Innentől a házban a videón lejátszott sztorik következnek:

Amateur Night (rendezte: David Bruckner)

A felvételen szereplő három srác elhatározza, hogy egy Google-szemüveg-szerű, kamerás eszközzel felszerelve elmennek egy buliba, ahol remélhetőleg sikerül pár lányt felszedni, szobára vinni, az ott készülő felvételekből pedig pénzt csinálni. A buliba sikeresen el is jutnak, találnak is két lányt, akik jó célpontnak tűnnek. Mind az öten ezután az előre kibérelt motelszobába mennek, ahol kiderül, hogy nem mindenki az, akinek elsőre látszott.

Second Honeymoon (rendezte: Ti West)

Az öt sztori közül talán a leghomályosabb hátterű. Egy fiatal, frissen házasodott pár nászútját követhetjük nyomon. A történet elején egy jósgép által megjósolt jövőt látunk, ami teljesen értelmetlennek tűnik, a végére kiderül azonban, a maga torz módján igazat mond a jövendőmondó gép.

Tuesday the 17th (rendezte: Glenn McQuaid)

Egy csapat kiránduló fiatal sorsát mutatja be, akiket az egyik lány egy tóhoz és az amelett lévő erdőbe vezet, eredeti ötlet szerint kempingezni, enni-inni-betépni. Egy idő után sejthető, hogy a dolgok nem a tervezett módon fognak alakulni.

The sick thing that happened to Emily, when she was younger (rendezte: Joe Swanberg)

Emily videóchateléseit mutatja be, amiben orvostanhallgató barátjával beszélget. Elpanaszolja neki, hogy furcsa púpokat talál a karján, valamint hogy furcsa jelenségeket tapasztal a lakásában, ugyanis úgy tűnik, mintha egy kisfiú időnként felbukkanna és szaladgálna a szobában. Ha egyet kellene kiválasztani, ez lenne a legjobban tetsző történet, de ez persze csak személyes vélemény.

10/31/98 (rendezte: Radio Silence Productions)

Egy Halloween-estét mutat be, ahol egy házibulira igyekvő társaság egy teljesen más házba téved véletlenül, ahol korántsem olyan izgalmakban lesz részük, mint azt tervezték. Hamisítatlan, klasszikus horrorsztori, Halloween idején megnézni különösen hangulatos.

A V/H/S egy olyan újfajta megközelítést tár elénk, amelyet eddig máshol nem nagyon lehetett tapasztalni. Különálló, valahol mégis összekapcsolódó történetek, amelyek közül egyiket sem tudnék gyengének minősíteni, max a jó-jobb-legjobb jelzők kellő elhelyezésén tudtam volna vitatkozni. Sehol nem vontatott, mégsem egy klisékre építő szaladgáló-belező-jump scare-es horror, így garantált szórakozást jelent közel két órán át. Miután pedig megnézi az ember, elkezdhet agyalni, keresni az összefüggéseket és az egész hátterét, mivel telis-tele van kérdőjellel a befejezés, ennek ellenére nem hagy hiányérzetet maga után.

Értékelés: 9/10

IMDb | mafab