**V/H/S (2012)
**

A V/H/S első részét öt rendező hozta létre, a történet több, egymástól teljesen különálló részből áll. Sehol nem kapunk semmilyen "based on actual events..." vagy egyéb parasztvakító szöveget, senki nem ismerteti minimális módon sem a történet lényegét, előzményét, vagy bármi olyat, amit filmeknél általában kaphatunk.

Az esemény fő szála gyanánt - ha lehet ilyet mondani - pár fiatal srác életébe csöppenünk bele. A fiatalok néha törnek-zúznak, lányok felsőjét meglepetésszerűen lehúzzák az utcán itt-ott, mindent videóra véve, persze. Egy meg nem nevezett személy pénzt ajánl nekik, ha elhoznak egy házból egy VHS kazettát. Megtalálják a házat, ahol nem egy kazetta, hanem több száz is van, valamint egy lejátszó is. A fiúk tanácstalanok, elkezdenek kutakodni, mivel fogalmuk nincs, hogy melyik szalagra van szüksége a megbízónak, eközben pedig találomra elkezdik lejátszani a kazettákat. Ez az eseménysor, amit a sztori fő nyomvonalának nevezhetünk, az ABCs of Deathben is társrendező Adam Wingard nevéhez köthető.

Innentől a házban a videón lejátszott sztorik következnek:

Amateur Night (rendezte: David Bruckner)

A felvételen szereplő három srác elhatározza, hogy egy Google-szemüveg-szerű, kamerás eszközzel felszerelve elmennek egy buliba, ahol remélhetőleg sikerül pár lányt felszedni, szobára vinni, az ott készülő felvételekből pedig pénzt csinálni. A buliba sikeresen el is jutnak, találnak is két lányt, akik jó célpontnak tűnnek. Mind az öten ezután az előre kibérelt motelszobába mennek, ahol kiderül, hogy nem mindenki az, akinek elsőre látszott.

Second Honeymoon (rendezte: Ti West)

Az öt sztori közül talán a leghomályosabb hátterű. Egy fiatal, frissen házasodott pár nászútját követhetjük nyomon. A történet elején egy jósgép által megjósolt jövőt látunk, ami teljesen értelmetlennek tűnik, a végére kiderül azonban, a maga torz módján igazat mond a jövendőmondó gép.

Tuesday the 17th (rendezte: Glenn McQuaid)

Egy csapat kiránduló fiatal sorsát mutatja be, akiket az egyik lány egy tóhoz és az amelett lévő erdőbe vezet, eredeti ötlet szerint kempingezni, enni-inni-betépni. Egy idő után sejthető, hogy a dolgok nem a tervezett módon fognak alakulni.

The sick thing that happened to Emily, when she was younger (rendezte: Joe Swanberg)

Emily videóchateléseit mutatja be, amiben orvostanhallgató barátjával beszélget. Elpanaszolja neki, hogy furcsa púpokat talál a karján, valamint hogy furcsa jelenségeket tapasztal a lakásában, ugyanis úgy tűnik, mintha egy kisfiú időnként felbukkanna és szaladgálna a szobában. Ha egyet kellene kiválasztani, ez lenne a legjobban tetsző történet, de ez persze csak személyes vélemény.

10/31/98 (rendezte: Radio Silence Productions)

Egy Halloween-estét mutat be, ahol egy házibulira igyekvő társaság egy teljesen más házba téved véletlenül, ahol korántsem olyan izgalmakban lesz részük, mint azt tervezték. Hamisítatlan, klasszikus horrorsztori, Halloween idején megnézni különösen hangulatos.

A V/H/S egy olyan újfajta megközelítést tár elénk, amelyet eddig máshol nem nagyon lehetett tapasztalni. Különálló, valahol mégis összekapcsolódó történetek, amelyek közül egyiket sem tudnék gyengének minősíteni, max a jó-jobb-legjobb jelzők kellő elhelyezésén tudtam volna vitatkozni. Sehol nem vontatott, mégsem egy klisékre építő szaladgáló-belező-jump scare-es horror, így garantált szórakozást jelent közel két órán át. Miután pedig megnézi az ember, elkezdhet agyalni, keresni az összefüggéseket és az egész hátterét, mivel telis-tele van kérdőjellel a befejezés, ennek ellenére nem hagy hiányérzetet maga után.

**V/H/S/2 (2013)
**

A V/H/S sikerén felbuzdulva alig egy év múlva érkezett a folytatás, V/H/S 2 néven. Az alapkoncepció maradt ugyanaz, továbbra is több rendező művét gyúrták egybe, egy laza sztorivonalra felfűzve. Ezúttal a "fő" cselekményszál (ami Simon Barett munkája) mellett négy másik kisvideót kapunk, annyi különbséggel, hogy ezúttal több esetben nem egy hagyományos kézikamerás felvételt látunk, hanem szokatlanabb helyeken elhelyezett képrögzítők szemszögéből szemlélhetjük az eseményeket. A film elején megismerkedünk Larryvel, a magánnyomozóval, és barátnőjével, Ayeshával, akik egy eltűnt gyermekét kereső szülő megbízását teljesítik. Ennél többet nem is tudunk meg, az első rész titokzatos megbízójához hasonlóan itt is egy homályos hátterű felkérés indítja el az eseményeket. Larry és barátnője eljutnak az eltűnt srác lakásába, ahol egy lejátszót és egy rakás VHS kazettát találnak, amiket elkezdenek megnézni. Az így megtekinthető történetek az alábbiak:

Phase 1 Clinical Trials (rendezte: Adam Wingard)

Egy baleseti sérülésből kifolyólag a látását félig elvesztő férfi egy újfajta, kísérleti fázisban lévő, szemgödörbe ültethető kamerát kap. Ezen keresztül látjuk majd a történéseket, mivel a kis szerkezet folyamatosan rögzít. A kezdeti örömöt felváltja a kétségbeesés, mivel főhősünk lassan kezd rájönni, hogy a kamera segítségével eddig nem látott dolgokat is képes érzékelni.

A Ride in the Park (rendezte: Eduardo Sánchez és Gregg Hale)

Egy biciklis sisakra felszerelt kamera mutatja be a dolgokat, amint egy kerékpáros túrázó erdei útja során nem várt kalandokba keveredik, szintén a természetben tevékenykedő zombikkal. Az újszerű kamerabeállításnak köszönhetően így egy élőhalott "szemszögéből" figyelhetjük az eseményeket.

Safe Haven (rendezte: Gareth Huw Evans és Timo Tjahjanto)

Az összes kisfilm közül magasan a legelborultabb. Egy forgatócsoport egy indonéziai, elszigetelten élő szekta hétköznapjait szeretné lencsevégre kapni, azonban hamar kiderül, hogy a békésnek tűnő kis közösség kellemetlen meglepetéseket tartogat számukra. A rendezők nem fogták vissza magukat, így egyszerre kapunk démonidézést, mészárlást, tömeges öngyilkosságot és egyéb vidám dolgokat.

Slumber Party Alien Abduction (rendezte: Jason Eisener)**
**

Ezúttal a család kiskutyájára rögzített kiskamerán keresztül tárják elénk a dolgokat. Miután a szülők távoznak, a fiatalok rögtön házibulit csapnak a lakásban, de egy idő után szembesülnek azzal, hogy hívatlan vendégek is érkeztek. Pörgős, klasszikus ufós történet, kombinálva némi home invasionnel.

A V/H/S 2 esetében örömteli, hogy nem teljesült a folytatások körül lengő balszerencse, nem vesztette el sem az eredetiségét, sem a lendületét. A film végén, ha teljes, átfogó magyarázatot nem is, de egy kis információmorzsát kapunk az események hátteréről, bár senki ne reménykedjen szájbarágós indoklásokban. Az első részt nem körözi le, de nem is marad el mögötte, garantált szórakozást nyújt másfél órán keresztül.

**V/H/S: Viral (2014)
**

Az eddigiektől eltérően ezúttal kapunk egy valamivel jobban kifejtett fő történeti szálat. Nagyjából összefoglalva, egy pár videóit látjuk, amint szemtanúi lesznek a városban eluralkodó káosznak, amit egy rendőrségi üldözés okoz. A rendőrök egy mikrobuszt hajszolnak, ami körbe-körbe mászkál az utcákon, különböző képsorokat továbbítva telefonokra, TV-kre, aminek a hatására az előző részekből már ismert események következnek be a nézőkkel. A sugárzott „adásban” többek közt visszaköszönnek az előző két rész képsorai is.

Azonban a helyzet az, hogy ezen a téren a készítők valahogy két szék közül a padlóra estek. Eddig tökéletesen megfelelt a homályos háttértörténet, amit mindenki kiegészíthetett a maga fantáziája szerint. Ezt némileg megpróbálták megtartani, de hozzá akartak adni egy kis pluszt, aminek az eredménye a "se eleje, se vége"-sztori lett, egy teljesen érthetetlen lezárással. Ezt leszámítva ezúttal is megkapjuk a jól megszokott kis külön történeteket, amik a következők:

Dante the Great (rendezte: Gregg Bishop)

Egy kezdetben teljes mértékig sikertelen bűvész, Dante életében bekövetkező drasztikus változást kísérhetünk figyelemmel, egy dokumentumfilm keretein belül. Dante talál egy titokzatos köpenyt, aminek segítségével nem csupán világszintű hírnévre, de valódi természetfeletti képességekre is szert tesz, azonban ennek a hatalomnak ára van…

A legösszeszedettebb történet, kicsit talán meglovagolja a manapság nagyon népszerű illuzionista műsorok sikerét (Criss Angel, Dynamo stb.). Frappáns, ötletes, technikailag is jól kivitelezett.

Parallel Monsters (rendezte: Nacho Vigalondo)

Egy feltalálónak sikerül egy olyan szerkezetet építeni, amely képes egy párhuzamos világba kaput nyitni. Ennek segítségével találkozik a parallel dimenzióban lévő önmagával, és közös megegyezés alapján eltöltenek 15 percet a másik világában, de hamar kiderül, hogy az újonnan megismert hely, bár a legtöbb dologban hasonló, de pár egészen lényeges elemben drasztikus meglepetéseket tartogat.

Az alapötlet nagyon eredeti, a kivitelezés és a hangulat szintén. Véleményem szerint ez lehetett volna a legjobb rész, feltéve, ha nem viszik bele azt a plusz „meglepetésnek” szánt részt, ami egy picit ront az összképen. Persze ez csak magánvélemény, nyilván van, akik számára ettől lesz különleges.

Bonestorm (rendezte: Aaron Moorhead és Justin Benson)

Egy csapatnyi deszkás életébe csöppenünk bele, akik egy kisfilmet próbálnak forgatni, az ehhez szükséges hiányzó képsorokat pedig egy mexikói városban akarják felvenni. Meg is találják az ideálisnak vélt terepet, azonban hamar szembesülnek azzal, hogy az a legkevésbé sem felel meg a céljaiknak, ezenfelül pedig hamar olyan helyzetben találják magukat, ahol az életük a tét. Szintén nagyon jó ötletet dob fel a kisfilm, bár a második felében egészen szürreális fordulatokat vesz, ami persze már megint mindenki személyes ízlésvilágára van bízva.

Örömteli lenne, ha ilyen kreativitással rendelkező rendezők több szerepet kapnának a horrorfilmek terén, hiszen akkor talán kevesebb kliséhalmaz-alkotással kéne szembesülnünk. Azonban személyes vélemény, hogy ennyi volt ebben a témakörben, a trilógia így teljes, könnyen lehet, hogy egy esetleges negyedik rész már nem nyújtana újat, és a kezdeti kiváló alapkoncepcióból egy szenzáció- és pénzhajhász sorozat lenne (lásd: Fűrész).

Összegezve, a V/H/S 3 nem marad el az elődjeitől, akinek tetszett az előző két rész, szinte biztos, hogy fog kedvére valót találni ebben is.

Értékelés:

V/H/S - 9/10 IMDb | mafab

V/H/S/2 - 8/10 IMDb | mafab

V/H/S: Viral - 6.5/10 IMDb | mafab