A V/H/S eddigi két része azon kevés horrorfilmek közé tartozott manapság, amik a havonta érkező filmáradat korában tudták biztosítani és stabilan tartani a szinte mára kuriózummá vált színvonalat, eredeti szórakoztatást. A recept, hogy több rendező által egy laza sztorivonalra fűzzünk fel több kisfilmet, bejött. Nem lett belőle értelmezhetetlen káosz, annak ellenére, hogy konkrét háttértörténetet nem kaptunk, ez a fantáziánkra volt bízva. A harmadik rész így joggal indul magas elvárásokkal, de nézzük, mennyire sikerült ezeknek megfelelni.

Az eddigiektől eltérően ezúttal kapunk egy valamivel jobban kifejtett fő történeti szálat. Nagyjából összefoglalva, egy pár videóit látjuk, amint szemtanúi lesznek a városban eluralkodó káosznak, amit egy rendőrségi üldözés okoz. A rendőrök egy mikrobuszt hajszolnak, ami körbe-körbe mászkál az utcákon, különböző képsorokat továbbítva telefonokra, TV-kre, aminek a hatására az előző részekből már ismert események következnek be a nézőkkel. A sugárzott „adásban” többek közt visszaköszönnek az előző két rész képsorai is.

Azonban a helyzet az, hogy ezen a téren a készítők valahogy két szék közül a padlóra estek. Eddig tökéletesen megfelelt a homályos háttértörténet, amit mindenki kiegészíthetett a maga fantáziája szerint. Ezt némileg megpróbálták megtartani, de hozzá akartak adni egy kis pluszt, aminek az eredménye a "se eleje, se vége"-sztori lett, egy teljesen érthetetlen lezárással. Ezt leszámítva ezúttal is megkapjuk a jól megszokott kis külön történeteket, amik a következők:

Dante the Great (rendezte: Gregg Bishop)

Egy kezdetben teljes mértékig sikertelen bűvész, Dante életében bekövetkező drasztikus változást kísérhetünk figyelemmel, egy dokumentumfilm keretein belül. Dante talál egy titokzatos köpenyt, aminek segítségével nem csupán világszintű hírnévre, de valódi természetfeletti képességekre is szert tesz, azonban ennek a hatalomnak ára van…

A legösszeszedettebb történet, kicsit talán meglovagolja a manapság nagyon népszerű illuzionista műsorok sikerét (Criss Angel, Dynamo stb.). Frappáns, ötletes, technikailag is jól kivitelezett.

Parallel Monsters (rendezte: Nacho Vigalondo)

Egy feltalálónak sikerül egy olyan szerkezetet építeni, amely képes egy párhuzamos világba kaput nyitni. Ennek segítségével találkozik a parallel dimenzióban lévő önmagával, és közös megegyezés alapján eltöltenek 15 percet a másik világában, de hamar kiderül, hogy az újonnan megismert hely, bár a legtöbb dologban hasonló, de pár egészen lényeges elemben drasztikus meglepetéseket tartogat.

Az alapötlet nagyon eredeti, a kivitelezés és a hangulat szintén. Véleményem szerint ez lehetett volna a legjobb rész, feltéve, ha nem viszik bele azt a plusz „meglepetésnek” szánt részt, ami egy picit ront az összképen. Persze ez csak magánvélemény, nyilván van, akik számára ettől lesz különleges.

Bonestorm (rendezte: Aaron Moorhead és Justin Benson)

Egy csapatnyi deszkás életébe csöppenünk bele, akik egy kisfilmet próbálnak forgatni, az ehhez szükséges hiányzó képsorokat pedig egy mexikói városban akarják felvenni. Meg is találják az ideálisnak vélt terepet, azonban hamar szembesülnek azzal, hogy az a legkevésbé sem felel meg a céljaiknak, ezenfelül pedig hamar olyan helyzetben találják magukat, ahol az életük a tét. Szintén nagyon jó ötletet dob fel a kisfilm, bár a második felében egészen szürreális fordulatokat vesz, ami persze már megint mindenki személyes ízlésvilágára van bízva.

Örömteli lenne, ha ilyen kreativitással rendelkező rendezők több szerepet kapnának a horrorfilmek terén, hiszen akkor talán kevesebb kliséhalmaz-alkotással kéne szembesülnünk. Azonban személyes vélemény, hogy ennyi volt ebben a témakörben, a trilógia így teljes, könnyen lehet, hogy egy esetleges negyedik rész már nem nyújtana újat, és a kezdeti kiváló alapkoncepcióból egy szenzáció- és pénzhajhász sorozat lenne (lásd: Fűrész).

Összegezve, a V/H/S 3 nem marad el az elődjeitől, akinek tetszett az előző két rész, szinte biztos, hogy fog kedvére valót találni ebben is.

Értékelés: 6.5/10

IMDb | mafab