Mit tehet az ember, ha szeretett filmjének harmadik felvonásával lezárja a történetet? Tart pár év szünetet, és megcsinálja a negyediket. Adam Green, aki a legelső Baltától kezdve bábáskodik a franchise-on, nem sokat csüggedt, gyorsan megírt egy tíz oldalas szkriptet (tuti nem lehetett több), felhívta az éppen ráérő Kane Hoddert, és a malacperselyben lévő félretett pénzéből (cirka 7 millió zöldhasúból) leforgatta kedvenc mocsári gyilkosunk, Victor Crowley újabb szösszenetét. A film megtekintése után kijelenthetem, hogy jobban jártak volna, ha a stábbal együtt inkább elisszák a büdzsét.

Mikor legutoljára találkoztunk deformált fejű barátunkkal, nem volt éppen a legjobb passzban, de mivel a szintén Kane Hodder által alakított Péntek 13 "főhős" Jason Voorhees-t sem akadályozta meg semmi a teljes pusztulástól, így ebben az esetben is egy bagatell módot sikerült találni, hogy ismét színre léphessen Victor Crowley-ként. A történet szerint az elmúlt részek egyik túlélője, Andrew (akit a minden eddigi részben feltűnő Perry Shen alakít, és érdekes módon mindig más karakternéven szerepelt) tíz év után éppen frissen megjelent könyvét promózza, amikor egy fiatal horrorfilmkészítő csoport megfűzi, hogy busás fizetség fejében térjen vissza velük a Honey Island-i mocsárba és segítsen egy filmváltozat elkészítésében. A helyszínre érve azonban kis kompániánk elkövet egy nagy butaságot, az ismert vudu versecskével megidézik Crowley szellemét, aki miután ismét testet ölt, elindul megszokott vadászkörútjára.

Tavaly év elején nagyot robbant a hír, hogy négy esztendő után Green ismét leporolta a körfűrészt és kantáros gyilkosunkat újfent csatasorba állította, ezzel megdobogtatva a slasher filmek kiéhezett rajongóit. Ehhez jött még egy adalék, hogy a tavaly szeptemberi, európai premieren sok-sok év után ez volt az a film, amit álló tapssal ünnepelt meg a közönség, így minden adott volt, hogy ismét egy kellemes felvonáshoz lesz szerencsénk, hiszen A balta-sorozatot sosem az eszéért és a mennyei mondanivalók miatt szerettük, hanem a változatos, kellően brutálisan bemutatott halálnemek és a finom humora miatt. Azonban míg az első két felvonás (na jó, a harmadik is hozott egy szintet) megadott számunkra egy épkézláb, kis túlzással logikailag összeillő sztorivonalat, addig ezt a mostanit a lehető legrosszabbul sikerült kivitelezni. Kaptunk egy teljesen klisés, erőltetett, se füle-se farka történetet, amit a színészek és a technikai pontatlanságok csak még rosszabbá tesznek.

Greenről tudni kell, hogy a filmjeiben szereplő szinte összes karakter nevét és elnevezéseket a saját életéből meríti (a kutyája neve Arwen, egyik barátja Knetter, a Haddonfield a saját zenekara és még sorolhatnánk; ezek mindegyike valamilyen formában feltűnik imitt-amott), illetve a színészekkel rendszeresen tart afféle csapatépítő tréningeket: már a felvételek előtti hetekben a forgatási helyszíneken napokat töltenek el összezárva, együtt moziznak, stb, szóval mindent megtesz, hogy később egy összekovácsolódott bandát láthassunk a képernyőn, ahol a karakterek közötti test-és párbeszéd nem hat túlzottan idegennek. Ez sajna most nem vált be, hiába az igyekezet, a casting röhejesen sikerült, csapnivalóak a színészek: Shen, míg a többi epizódban mellékkarakterként ellavírozott a többiek mellett, itt főszereplőként nem tud mit kezdeni a rá osztott feladattal. Ortiz, aki a Sziklák szemében kiválót alakított, most egy ripacs nőszemélyként viselkedik, Sheridan pedig a Horrorra akadvában felvett stílusával totál kimeríti a tipikus macsókalandort mind beszédével, mind az idegesítő vigyorgásával. Habár Hoddertől nem várhatunk el egyebet a tekintélyt parancsoló mozgásán és morgásán kívül, ennek megfelelően nem is nyújt semmi extrát, ám neki még a maszkját a szokásosnál is gagyibbra készítették. Nem meglepő módon a mellékszereplők is a béka feneke alatt tanyáznak tehetség terén (apró fun-fact, hogy az író-rendező Adam Green a segédpilóta szerepében tűnik fel, míg Tony "Kampókéz" Todd pedig egy youtube-videóban bukkan fel nagy örömünkre).

Ami viszont pazarul sikerült, és egyben megmenti a filmet, a vizuális megvalósítás: a sok Annabelle, Kaptár, Cloverfield és a többi CGI-horror között igazi felüdülést jelent a Victor Crowley. Egy-két elfuserált jelenettől eltekintve dicséretet érdemelnek a maszkmesterek és látványtervezők, mivel amit csak lehetett, puszta kézzel és klasszikus módszerekkel készítettek el és valósítottak meg: bár a második és harmadik felvonásban látható durvulásokat most nem láthatunk, de kapunk szépen kivitelezett lefejezéseket, csonkolásokat, szerszámok által szúrt-vágott-roppantott testrészeket, természetesen kellő mennyiségű művérrel, így ezekre nem lehet panaszunk. Sokkal rosszabb a helyzet az időrendi eloszlással, ugyanis hiába van öt-hat helyszínünk, a film kétharmada egyetlen díszletben, a mocsárba zuhant repülő belsejében játszódik. Ez egyrészt megöli a hangulatot, hála a tehetségtelen színészeknek és a rosszul megírt dialógusoknak, képtelen előidézni bármiféle klausztrofób érzést, másrészt a poénkodósra írt, ám mégis idegesítőre sikerült párbeszédek csak rontják a beleélési faktort. Ehhez jönnek az apró technikai-vágási bakik (Crowley maszkjának váltakozása egy jeleneten belül, a mobiltelefon kijelzője, stb, stb..).

Plusz fájó pont, hogy az egész móka 83 perc stáblistával és igaz, hogy az előző részek is effelé tendálnak, de a többi esetben remekül kitöltötték a szinopszissal a játékidőt. Értem én, hogy nem nagyon lehet már mit kezdeni a fő karakterrel, nehogy túlságosan önmaga paródiájába csapjon át (khm.. Jason és Chucky), ezért tele kell pakolni a filmet némi üresjárattal és két percenként belerejteni más filmekhez való utalásokat, ám némi kreativitás azért belefért volna. A befejezés is szörnyű és elcsépelt: {spoiler} Crowley csak áll és várja, hogy valaki nekiessen és beszippanthassa a repülő hajtóműve, wtf?, amely a bónuszjelenetben visszatérő Marybeth (Danielle Harris) felbukkanását is teljesen feleslegessé teszi (ha már kinyírták Crowley-t, minek térjen vissza?.{/spoiler}

Sokan kövezni fognak ezért az írásért, hiszen A balta-sorozatnak közel sem egy Alien-szintű elvárásnak kell megfelelnie, viszont aki látta az első három etapot, annak idegenül fog hatni ez a lassú folyású, logikai bukfencekkel és irritáló szereplőkkel telipakolt folytatás. Személy szerint nagyon sajnálom, hogy szinte a semmiből előbukkanva egy csalódást keltő horrort sikerült összehozni Green-nek. Kicsit jobb forgatókönyvvel, jobban odafigyelve méltó folytatás lehetett volna, ezért nagyon bízok benne, hogy tanulva a hibákból, összekapja magát az ötödik részre. Merthogy lesz folytatás, az nem is kérdés. Ha pedig addig hiányolnánk Hodder bácsit, nézzük újra a Péntek 13 összest, vagy éppen az első három Balta-filmet.

10/4

IMDb | mafab