Ki ne ismerné a modern kori Prométheusz, Frankenstein történetét? Mary Shelley regényét számos filmfeldolgozás követte, 1910-től egészen napjainkig bővült a szörnyetegre épülő filmes paletta, kiépítve ezáltal egy brandet a teremtmény köré. Sikeressége a történet által felvetett filozófiai kérdésekre vezethető vissza, amik közül talán a legfajsúlyosabb: milyen következményekkel jár, ha a rendelkezésre álló technikai eszközök segítségével egy halandó ember alkot életet, isteni tulajdonságokkal felvértezve magát? Az eddigi feldolgozások közül volt, amelyik a teremtményt állította a történet középpontjába, és volt, akit magát a teremtőt. A Victor Frankenstein az utóbbi csoportot erősíti, de felmerül a kérdés, vajon ennyi filmadaptáció után érdemes volt-e újból kamerák elé vinni a közismert sztorit?

A film szintén azzal a hipotézissel indít, hogy a történetet mindenki ismeri. Az őrült zseni, a villámcsapás, az átkozott teremtmény. Ezen gondolatokat narrálja Igor (Daniel Radcliffe), aki egy cirkusz púpos bohóca, a nevetség tárgya. Ugyanakkor Igor komoly érdeklődést mutat az orvostudomány iránt, tehetségét pedig felfedezi a cirkuszba látogató orvostanhallgató, Victor Frankenstein (James McAvoy), aki kiszabadítja onnan, és társául fogadja, hogy együtt alkossák meg azt a bizonyos teremtményt. Nézeteik azonban sok dologban különböznek, Victor istenkomplexusa tökéletes ellenpólusául szolgál Igor jóhiszemű etikai értékeinek. Ugyanakkor Igor erős hálával tartozik Victornak, hiszen ő szabadította ki a kilátástalanságból, ő faragott belőle teljes értékű embert, ezért segít neki.

Ahogy már említettem, a történet középpontjában Victor Frankenstein és segédje áll, az ominózus jelenetre várnunk kell a film utolsó negyedéig. Ugyanakkor ez a várakozás teljes mértékben kifizetődő, hiszen egy felettébb szórakoztató alkotásról van szó. A képi megvalósítás szintén sokat hozzátesz a filmélményhez, ami nem merül ki csupán a CGI használatában, a kosztümök és a díszlet látványossága szemet gyönyörködtető. Azok sem csalódhatnak, akik a mesterségesen létrehozott szörnyetegre kíváncsiak csak, hiszen a filmben találkozhatunk egy másik, kezdeti próbálkozások által összerakott lénnyel, ami kellően groteszk és megbotránkoztató külsővel rendelkezik.

A színpadiasság az, amivel leginkább jellemezhető az alkotás. Ez kiterjed a frenetikus színészi alakításokra, itt ki is emelném Daniel Radcliffe játékát, aki meglepően hitelesen hozta a szánalomra méltó cirkuszi bohóc alakját, és karakterfejlődését is hitelesen adta elő. James McAvoy az őrület határán lévő zseni képében is tökéletesen megállta a helyét. A színpadiasság szintén elmondható az ominózus jelenetről, amikor életre keltik az idealizált teremtményt. A fináléban Victor és Igor harca a szörnyeteggel is a pozitívumokat erősíti, meglepően látványosra és badassre sikerült.

Összességében bátran merem ajánlani a Victor Frankensteint azoknak is, akik szerint a történet már nem tud új élményt nyújtani, hiszen a jelenleg rendelkezésre álló technikai eszközökkel megvalósított film garantált szórakozást nyújt.

Értékelésem: 9/10

IMDb | mafab