Egy vegyvédelmi csapat egy távoli, elhagyatott szanatóriumba megy, hogy az épület lebontása előtt méréseket végezzen. Az intézményt annak idején TBC-s betegek számára nyitották meg, de 1978-ban bezárt. Jelenleg egy idős gondnok tartózkodik csupán a veszélyessé vált helyszínen, aki felügyel a rendre. A csapat pénzszűkében van, így kényszerből azt vállalták, hogy a hatalmas épületben mindössze három nap alatt végeznek a vizsgálatokkal.

A kezdeti zsörtölődések után a brigád (plusz egy irattáros lány) nekilát a munkának. A lehetetlen feladat hamarosan még nehezebbé válik, amikor egyikük eltör egy vízcsövet, így kénytelenek lemenni a pinceszintre, ahol azonban különös és sötét dolgokat találnak. Kiderül, az épület nem is olyan elhagyatott, mint azt gondolták, sőt azt is megtudják, hogy még lejjebb létezett egy ötödik emelet, ami a saját tervrajzukon nem volt rajta. Az irattáros lány is hátborzongató feljegyzésekre bukkan a papírok közt, és a gondnok viselkedése is több mint nyugtalanító...

Creepy helyek a Földön rovatunkban mi is gyakran bemutatunk elhagyatott szanatóriumokat, melyek jelenlegi kísérteties állapota és sokkoló története kétségkívül igazolja az állítást, hogy a valóság időnként elkeserítőbb, mint a képzelet. Ezt a hatást próbálja elérni a film is, ám a minden tekintetben nagyszerű alapanyag sajnos nem áll össze egy kerek egésszé. A cselekmény a norvég Luster Szanatóriumban játszódik, ami jelenleg valóban elhagyatott, és a sztori is merít valamennyit a valós épület történetéből. A képekből egyértelműen látszik, hogy a környezet gyakorlatilag hibátlan. Az alapötlet ugyan ismerős lehet, de ennek ellenére arra sem lehet panasz, megfelelően részletgazdag a helyet belengő misztikum. Szóval minden adott egy szinte tökéletes alkotáshoz, de az egyes elemekből a film sajnos nem építkezik, inkább csak egymásra dobálja őket. A kirakós darabjai úgymond ötletszerűen potyognak az asztalra. Az illeszkedéssel sincs baj, az se gond, hogy lyukak is maradnak, miután összeállt a kép (azaz egy-két dolgot nem rágnak a szánkba), de nem éreztem azt, hogy haladunk valamerre, így a "megérkezés" sem volt akkora élmény, mint azt vártam.

A másik problémám, hogy ezt a creepy környezetet, a hasonlóan sötét karakterekkel képesek voltak úgy tálalni, hogy gyakorlatilag egy pillanatra sem tudtam félni benne. Pedig a film mindent bevet, kapunk meglepően jól kivitelezett (azaz nem eltúlzott, rángatózós) found footage-ot, némi slashert, a pszichológiai aspektus meg már az alapsztoriból adódóan ott van. Nekem úgy tűnt, mintha ezt a filmet drámának akarták volna megcsinálni. A horror sokszínű világába ez is belefér, de más példákkal ellentétben itt a végeredményt nem éreztem felkavarónak. Se nagyobb ijesztegetés, se nyomasztó vagy felkavaró hangulat - mintha csak egy felturbózott tárlatvezető dokumentumfilmet láttam volna (na jó, ez kicsit talán erős, de akkor is, pl. a zene is inkább szomorkás időnként, mintsem lúdbőröztető).

A fentebb belinkelt hasonló filmről annak idején megoszlott a véleményünk. Ugyan szerkesztőink közül most csak én írtam le a gondolataimat, amik nem tűnnek túl pozitívnak, de a szubjektív hiányérzetem mellett objektíven talán mégis azt kell mondanom, hogy igenis érdemes tenni vele egy próbát, mert mint említettem, a potenciál megvan, és simán lehet, hogy mások jobban ráhangolódnak majd, mint én. Szóval biztatok mindenkit, hogy "cáfoljon meg", és adjon rá 8-9 pontot.

Extra érdekesség: a beltéri felvételek 70-80%-a Budapesten készült, sőt állítólag az OPNI-ban is forgattak. Ez utóbbit nem tudom megerősíteni, a norvég oldalak szerint felépített díszletekkel dolgoztak, de ha valakinek van pontosabb infója, ne habozzon, ossza meg velünk!

5/10

IMDb | mafab