Köszönjük a MozIComnak, hogy megnézhettük a filmet! Kritikánk spoilermentes.

Azt nem mondanám, hogy a Háború a Majmok bolygója-trilógia legjobban sikerült része, ahhoz viszont kétség sem férhet, hogy a trilógia méltó lezárást kapott - egy felejthetetlen utazás ért véget, megteremtve ezzel a legújabb kori filmtörténelem egyik legemlékezetesebb hármasát.

2 évvel járunk a Forradalom eseményei után. "This time, it's war" - vehetnénk kölcsön az Aliens szlogenjét, hiszen a remekül kivitelezett kezdőszekvenciában rögtön belecsöppenünk a majmok és az emberek háborújába, amely egyébként a modern kori hadviselés minden elemét tartalmazza (kémlelés, hadifoglyok, dezertőrök, stb). A saját, belső démonaival is vívódó majomvezérből, Caesarból (Andy Serkis és a motion capture ismét zseniális) kiszökött minden naivitás, ami az előző részben jellemezte. Bár abbahagyná a csatározásokat és inkább csak saját népével foglalkozna, de tudja, hogy ez nem lehetséges, mert akkor az emberek elpusztítanák őket. A történések pedig természetesen ismét nem lehetnek mentesek a személyes tragédiáktól: mikor a rejtélyes, saját embereit is rettegésben tartó Ezredes (Woody Harrelson jó választás volt a szerepre) szörnyű dolgot hajt végre Caesarral szemben, a majmok vezére népét hátrahagyva felkerekedik, hogy bosszút álljon rajta.

A majmok ismét bizonyítanak. Az új Majmok bolygója-franchiset többek között azért is lehet szeretni, mert itt a látvány van a történetért, és nem fordítva: a technológia csupán eszköz a dramaturgia csúcsra járatásához; ezektől a filmektől távol állnak az öncélú pusztításorgiák, amelyeket minden harmadik amerikai stúdiófilmben láthatunk. A majmok minden gesztusa, mimikája elképesztő - ezek a karakterek tényleg élnek, azonban nem csak a jól kimunkált animáció miatt, hanem azért is, mert meg vannak írva (főleg az egész trilógia központi figurája, Caesar), ezáltal minden, ami velük kapcsolatos, megérthető és átérezhető.

Így a szimpátiánk is az övéké lesz, mert míg a második részben lehetetlen volt állást foglalni a két fél között, addig a Háború már úgy rendezi a viszonyokat, hogy inkább az emberszabásúaknak szurkoljunk. Tehát akkor az emberek gonoszak? Ez messze nem ilyen egyszerű. Bár az Ezredes fogolytábort működtet és folyton folyvást zsarnokoskodik, nehéz lenne elítélni: ő azt látja, hogy a faj, amihez tartozik, lassan eltűnik a Föld színéről. Végignézi, ahogy minden, ami ehhez a világhoz kötötte, semmivé válik - így az ő cselekedeteit is meg lehet érteni. A másik új emberi főszereplő a néma, árva kislány, Nova pedig egyfajta hidat képez a régi és új civilizáció között, az ő karaktere az egyik legizgalmasabb a történetben.

Szóval a Majmok bolygója-széria megszokott erényei (kitűnő karakterek, fokozatosan és szépen kibontakozó cselekmény, morális komplexitás, valóban érzelmes pillanatok, intenzív, de földhözragadt akciók) most is jelen vannak, ám a film korántsem hibátlan: az elbeszélésben akad pár fura megmozdulás és hézag, a játékidő megint egy kicsivel több a kelleténél, és a végjáték, bár rendkívűl szívhez szóló és megható, az előtte lévő néhány jelenet miatt itt-ott némileg göröngyös.

A negatívumok azonban eltörpülnek amellett a tény mellett, hogy ez a rész is egy míves, elgondolkodtató és hatalmas szivvel rendelkező blockbuster, amiből manapság kevés van Hollywoodban. És bár egy út a végéhez ért, biztosak lehetünk benne, hogy el fog kezdődni egy másik, ugyanis bőven maradt még mesélnivaló A majmok bolygóján - a kíváncsiságom és a bizalmam adott az irányába.

A majmok bolygója: Háború július 13-án kerül a magyar mozikba.

8/10

IMDb | mafab