Legutóbb ott hagytuk Wayward Pines-i hőseinket magukra, mikor az első generáció kizárta Yedlin doktort és Bent a városból, az aberráltak pedig már érkeztek is, hogy lakomázzanak egy jót. A bentiek meglepetésére azonban nem is annyira a két szerencsétlen flótás érdekli őket, hanem az elektromos kerítés, melynek nekirohanva ugyan sorra pusztulnak el, azonban a kialakult tetemhegyen egyre feljebb és feljebb jutnak, míg végül sikerül nekik átjutniuk a falon.

Az epizód kezdése telitalálat, pörgős és izgalmas. Az aberráltak ezúttal is iszonyatosan jól vannak megcsinálva, mindig öröm őket a képernyőn látni. Ben és Yedlin elkeseredett küzdelme, valamint a fal túloldalán harcoló katonák kálváriája azoknak is mosolyt csalhat az arcára, akik eddig lassúnak ítélték meg a tempót. Egyetlen gond van csak a jelenettel: rövid.

{spoiler}Miután az aberráltak megsebesítik Wayward Pines vezérének, Jason Higginsnek a szerelmét, a nagy kapkodás hirtelen leáll. Helyette visszarángatják Yedlint a városba, hogy segítsen a nőnek, majd miután a felesége is arra ösztönzi, hogy fogadja el a kialakult helyzetet, az orvos rááll, hogy Higgins szabályai szerint játszik, legalábbis látszólag.

Újabb ismerős szereplőt láthatunk viszont Theresa Burke személyében, aki miután hírét kapja, hogy az orvos visszakerült a városba, reményt lát arra, hogy fia is életben lehet még valahol odakint. A városiaknak azonban nem ez a legnagyobb gondja, sokkal inkább az élelmiszerhiány. Az élelmet odakintről kéne leszüretelni, ami viszont veszélyes vállalkozás, mivel az aberráltak a fal körül ólálkodnak. A megoldás, úgy tűnik, az arató emberek védelmén áll vagy bukik, így egy kisebb csapat kimerészkedik, és tűzzel igyekszenek visszatartani az aberráltak által okozott veszélyt. Csakhogy Ben még valóban életben van, és az egyik begyűjtő emberre ront, igaz nem ártó szándékkal, csak azzal, hogy hadd térhessen a csapattal együtt ő is vissza a biztonságba. Kérése süket fülekre talál, megpakolva élelemmel az osztag behúzódik a városba, Bent pedig ismét kizárják, holott ez ellenkezik Wayward Pines szabályaival: egy első generációs ember nem ölhet meg más első generációsat (és habár Ben nem tartozik szó szerint közéjük, a szabály rá is áll). Higgins persze azzal védekezik, hogy forradalmár volt, és nem ölte meg, csak száműzte. Elmerülve sikereiben, történetesen, hogy a lázadást leverte, az aberráltakat visszaszorította, és még ételhez is jutnak a polgárok, még azzal sem törődik, hogy Theresa jeleneteket rendez a városban, és néhányokhoz még akár el is juthat a szava.

A zárás igazi ínyencség, amire abszolút nem számítottam. Bent láthatjuk, ahogy céltalanul ténfereg a környéken, ahol hagyták, mikor is megjelnnek az aberráltak, és rávetik magukat. Nem hiszem, hogy ebből a helyzetből kimászna, tehát én ezzel el is búcsúztam egy újabb első évados karaktertől. Az utolsó képkockán pedig láthatjuk, hogy a mutánsok még korántsem mondtak le arról, hogy átjussanak a falon, így az ottaniaknak valószínűleg nehéz napjaik lesznek az elkövetkezőkben.{/spoiler}

Személy szerint sokkal jobban tetszett ez a rész, mint az előző, izgalmasabb és meglepőbb minden tekintetben. Az új helyzetek bemutatását felváltja a történetvezetés, ezzel egy sokkal élvezhetőbb 40 percet hozva létre. Jöhet a folytatás!
**
**Értékelés: 8/10

IMDb | mafab**
**