A mai Wayward Pines-ismertetőt sajnos rövidre kell fognom. Na nem azért, mert lusta lennék átfogó és részletes bemutatót írni egy komplex, összetett, minden tekintetben szuper epizódról, hanem azért, mert ez a rész épp az ellentettje ennek.
{spoiler}A 40 perc több mint fele (!) visszaemlékezésekből áll, ami még akkor is veszélyes húzás lenne, ha eddig végig pörögtünk volna, erről azonban, mint tudjuk, szó sincs. Az pedig csak súlyosbítja a helyzetet, hogy ezen flashbackek mind egy szálig unalmasak, középpontjukban CJ áll, aki a hosszú évszázadok alatt gondját viselte a hibernált társainak. Azzal esetleg izgalmasabbá lehetett volna tenni ezeket a képsorokat, ha látunk valamit a külvilágból is, hisz a híradásokból hallani lehet, hogy káosz van odakint, CJ azonban csak egyszer merészkedik ki, és akkor is egy erdőben botorkál, tehát semmi olyasmit nem látunk, ami felkelthetné a figyelmünket. Igaz, egyszer találkozik egy félig már mutálódni kezdett emberrel, de ez a szál rövid, és egyébként is édeskevés, főleg, mikor a „jelenben” ennél ezerszer égetőbb kérdéseket kéne megválaszolni a nézőknek.
A játékidő maradéka sem sokkal izgalmasabb sajnos. A nőstény aberrálttal próbál Yedlin doktor és Megan kommunikálni, minek eredményeképp végre mindenki kezdi beismerni, hogy nem egyszerű vadállatokkal állnak szemben. Jason szokás szerint megint nem normális, egy kissé félresikerült kísérlet után kivégzi az összes fogvatartott aberráltat, kivéve a nőstényt, akit Yedlin ment meg.
Végezetül pedig hetedszer is eljátsszák, hogy az utolsó két percben bedobnak valami érdekeset és izgalmasat, de én már kezdem nagyon elveszíteni az érdeklődésemet, hisz mint mondtam, ezt már túl sokszor kaptuk meg.{/spoiler}
Hamarosan vége az évadnak, de ha nem rukkolnak elő sürgősen valami hatalmas izgalommal, óriási csatával, vagy bármivel, ami érdekes lehet, akkor nálam nagyon csúnyán elhasal ez az évad.
Értékelés: 4/10