Véget ért a Westworld második évada amely bevallom felemás érzéseket hagyott bennem. Az alapvetően ígéretes kezdet után, az évad közepére vontatottá vált a sorozat. Azonban a finálé sok szempontból kárpótolt. Ennek oka egyrészt abban keresendő, hogy a készítők 2016-ban nagyon magasra tették a lécet, amelyet megugrani rendkívül nehéz feladat. Másfelől pedig az újítások sem feltétlen érték el a kívánt célt. **Spoileres kibeszélő következik. **

Ahhoz tényleg nagy bátorság kellett a készítők részéről, hogy Dolorest alapvetően negatív karakterré tegyék. Az évad elején elindít egy forradalmat az androidok élén, amelynek célja a társai öntudatra ébresztése, valamint az emberek uralma alól való felszabadulás (később pedig az emberi világ meghódítása). Azonban a párhuzamos szálak rámutatnak arra, hogy ez a szabadságharc a valódi cselekmény szempontjából majdhogynem lényegtelen. Dolores „jellemfejlődése” nem a szemünk előtt történik. A Westworld eddig is élen járt az erős női karakterek ábrázolásában, amely a filmiparban jelenleg már-már elvárásnak számít, azonban arról mintha megfeledkeztek volna, hogy attól még ha egy női szereplőt „hadvezérré” tesznek nem lesz egy komplex női karakter.Az egész évad alatt teljes mértékben meg van győződve a saját megingathatatlan igazáról és emiatt inkább emlékeztetett egy B kategóriás akcióhősre vagy egy kód alapján működő robotra, mint a lét értelmét kereső és „fajának” fennmaradásáért küzdő összetett személyiségre. Azonban Dolores motivációi a fináléhoz közeledve egyre inkább kikristályosodnak és ezzel egyidőben maga mögött hagyja ezt az idegesítő voltát.

Teddy továbbra is mindenben követi Dolores parancsait, ami miatt kettejük kapcsolata komoly válságba is kerül. Ennek következményeként Teddy az évad végén meghozza talán az első független döntését. A korábbi romantikus szál helyett, ebben az évadban sokkal inkább a párkapcsolati problémákra helyezték a hangsúlyt a készítők, és érdekes kérdések merülnek fel az emberek megváltoztathatóságát illetően is.

Maeve miután összeszedte a narratívaíró Lee Sizemore-t és Hectort, útnak indult a lánya megkeresésére. Az ő személyisége is gyökerestül az ellentétére változott hiszen a saját érdekeit előnyben részesítő madame-ból egy gondoskodó anyává vált, aki képes mindent feláldozni gyermekéért. Az útjuk során többen is csatlakoznak Maeve-hez, aki az öntudatra ébredésével párhuzamosan bizonyos képességekre is szert tesz. Azonban bármennyire is érdekesnek hangzik, sajnos ehhez a történetszálhoz társul a sorozat egyik legfeleslegesebb újítása is, ami a Shogunworld. A Japánról mintázott területen bevallottan ugyanazokat a szereplőket látjuk viszont csak japán kiadásban. Hiába van súlya a szülőtől elszakított gyermek történetének, valamint drámai szerepe az önfeláldozó anya karakterének, ha egy időben kétszer is eljátsszák, ráadásul ugyanazokkal a karakterekkel. Én alapvetően szeretem a Japán kultúrát és az ahhoz kapcsolódó történeteket. De a Shogunworldben játszódó részekben, sem érdemi mellékszálat, sem cselekményt befolyásoló történetet nem kaptunk. Ráadásul a második részben pár jelenetet erejéig az ún. „Raj world” -öt is szemügyre vehetjük, ami ugyan egy későbbiekben lényeges szereplőt emel be a sorozatba, azonban teljesen felesleges volt ezt egy harmadik világban megtenni. Talán az egyetlen mellékszá,l ami tényleg hozzátett a Westworld hangulatához és nem feltétlen érződött időhúzásnak az a „Ghost Nation” -höz kapcsolódik. A benne meghúzódó bibliai párhuzam nagyon elegánsan lett elhelyezve és nekem rettentően tetszett.

A sorozat legjobban kidolgozott szereplője egyértelműen William. Karakterdrámája két idősíkon zajlik. Egyrészt végig követhetjük a fiatalkori felemelkedését ahogy a Delos vezetőjévé válik. Másfelől időskori bukásának is szemtanúi lehetünk. Talán azért volt ennyire erőteljes William története mert az ő veszteségei pótolhatatlanok, számára nincs második esély. Ennek az évadnak nem sikerült feledtetni azt a tényt, hogy az androidoknak a számtalan súlyos vesztesége ellenére, mindig megadatott egy újabb lehetőség. Ehhez képest pedig William hibái visszafordíthatatlan következményekkel járnak.

Bernard emlékezetkiesése az, ami indokolja az idősíkok összekeverését és ez ágyazza meg a terepet a legtöbb csavarnak is. Ebben az évadban ez még működőképes volt és tényleg számos meglepő fordulattal kecsegtetett. Azonban valamilyen szinten beigazolódott az az aggodalmam, hogy Ford hiánya a színvonal visszaesését okozza (vagy időszakos visszatérése emeli a színvonalat). Filozófiai elmélkedései és az a tény, hogy sakkjátékos módjára tologatja a szereplőket a saját sakktábláján már önmagában is egy olyan pluszt ad, ami pótolhatatlan. Mindenesetre Bernard vívódása és a folyamat, ami alatt ráébred a saját motivációira tényleg kiemelkedően sikerült. A színészekre természetesen ebben az évadban sem lehet panasz, mindenki nagyszerűen játssza a szerepét. Azt viszont sajnálom, hogy az újonnan felvett mellékszereplőknek nagyjából semmi szerepe nem volt. Igazából a sorozat érdemi fordulatai Bernard és William történetéhez köthetők.

A készítők megtartották a társadalomkritikus hangvételt, rendkívül kényes kérdéseket boncolgatnak a személyiségi jogokkal az emberi léttel és történelemmel vagy akár a vallással kapcsolatban. Az évad központi témája egyértelműen a szabad akarat kérdésköre. Számos, manapság népszerű elméletet is felsorakoztatnak, mint például azt, hogy valójában mi is csak egy szimulációban élünk. Ezen kívül persze megjelennek olyan népszerű sci-fi elemek is mint a mesterséges intelligencia, vagy a tudat digitalizálásának lehetősége is. Mint ahogy ezt sejteni lehetett az idősíkok az utolsó részben kiegyenesednek, és kiderül, hogy mindenki egyfelé tart. De az előző évadhoz képest sokkal inkább egy tisztességes iparosmunkának hat, mint egy gondosan kidolgozott művészi alkotásnak. A veszélye az ehhez hasonló sorozatoknak a nézői elvárásokban rejlik, hiszen mindenki világmegváltó fordulatokra számít.

Összességében a finálé szerintem jól sikerült. Azonban a bónusz jelenet kapcsán több kérdés is felmerül és ennek rendje és módja szerint rengeteg rajongói teória született. Én csak remélni tudom, hogy végül nem bukik bele a sorozat a rengeteg csavarba (erre már számos példát láthattunk), vagy nem csak egy hatalmas blöffnek vagyunk a szemtanúi és a készítők tényleg tisztába vannak azzal, hogy merre tart a sorozat. A Westworld második évada ugyan nem ugrotta meg azokat az elvárásokat, amit az előző évad támasztott, ugyanakkor korántsem sikerült rosszul. Ha nem készült volna folytatás akkor biztos vagyok benne, hogy egy kultsorozattá vált volna, így azonban nagyon sok fog múlni a következő évadon.

7/10