Nem sok olyan rémisztő mese van, mint a Hamelni patkányfogó legendája, melynek valóságos alapja van, bár természetesen csak egy letelepedési, vándorlási hullám költődött tovább, kiszínezve. A legenda úgy tartja, hogy a 13. században Hamelnben hemzsegni kezdtek a patkányok, a város vezetése pedig semmit sem tudott kezdeni a kártevőkkel, mígnem egy idegen érkezett a városkába, és felajánlotta segítségét. A patkányfogó furulyája hangjával a város mellett folyóhoz csalta a rágcsálókat, ahol az állatok a vízbe fúltak. Az idegen jól végezte dolgát, de fizetségét nem kapta meg a városiaktól, így hát bosszút esküdött. Egyik éjszaka ismét furulyáját hívta segítségül, de ezúttal Hameln gyermekeit csábította magával, akiket az eset után soha többé nem találtak meg. Egyes változatok szerint a patkányfogó mind egy szálig meggyilkolta őket. Gyerekkori egyik kedvenc rémmesém a történet, és már Pascal Laguier A magas ember című filmje kapcsán foglalkoztam vele az oldalon, és azóta is reménykedek, hogy majd forgatnak egy horrort a történetből.

Nem sok olyan rémisztő mese van, mint a Hamelni patkányfogó legendája, melynek valóságos alapja van, bár természetesen csak egy letelepedési, vándorlási hullám költődött tovább, kiszínezve. A legenda úgy tartja, hogy a 13. században, Hamelnben hemzsegni kezdtek a patkányok, a város vezetése pedig semmit sem tudott kezdeni a kártevőkkel, mígnem egy idegen érkezett a városkába, és felajánlotta segítségét. A patkányfogó furulyája hangjával a város mellett folyóhoz csalta a rágcsálókat, ahol az állatok a vízbe fúltak. Az idegen, jól végezte dolgát, de fizetségét nem kapta meg a városiaktól, így hát bosszút esküdött. Egyik éjszaka ismét furulyáját hívta segítségül, de ezúttal Hameln gyermekeit csábította magával, akiket az eset után soha többé nem találtak meg. Egyes változatok szerint a patkányfogó mind egy szálig meggyilkolta őket. Gyerekkori egyik kedvenc rémmesém a történet, és már Pascal Laguier A magas ember című filmje kapcsán foglalkoztam vele az oldalon, és azóta is reménykedek, hogy majd forgatnak egy horrort a történetből.

Bár nem új keletű, sőt egy remake, kívánságom szinte teljesült, mikor ráleltem a 2003-as Willardra, ami egyértelműen merített a legendából, a kivitelezésnek köszönhetően pedig egy rendkívül jó film láthattam.

Willard (Crispin Glover – Péntek 13. 4.) jóindulatú, de magának való, szociopata férfi, aki zsarnok, de már szinte magatehetetlen anyjávla él együtt és munkahelyén is csak a folyamatos megaláztatást kapja. Anyja már gyermekkora óta belenevelte, hogy nem elég jó, nem elég jóképű és soha nem lesz senkije, főnöke pedig ahol tud, belérúg, annak ellenére, hogy Willard apja alapította a céget. A férfi próbálkozik a munkatársakkal való kapcsolatfelvételre, de kudarcba fullad, egyedül a pincében, a patkányok között érzi jól magát. Olyannyira közel kerül a rágcsálókhoz, hogy azok követni kezdik, tanulnak tőle és engedelmeskednek neki. Willardban gonosz terv születik, amit a bosszú táplál, ráengedi a patkányokat az ellenségeire, hogy helyette vegyenek revansot. Viszont az állatok egyre többen és egyre mohóbbak lesznek.

Képtelen ötlet, és Tim Burtönt idézi, de nagyon is jól működik, a Willard egy horror mese, ezért senki ne vegye komolyan, a szórakoztatás viszont garantált. Ami viszont tényleg jóváteszi ezt a filmet az a kivitelezés, mert nem számítógépes technikát használtak, hanem húsvér állatokat, minden jelenetben, betanítva és nem csak egy tucat rágcsálóról van szó, hanem több százról, ennek fényében pedig a remake túltesz elődjén és annak spinoffján is. Cispin Glover remekül alakít, kellően hátborzongató és az atmoszféra is egyre borúsabb, ahogyan a patkányok átveszik az irányítást.  Mindenkinek tudom ajánlani, aki szereti az effajta filmeket.Nem sok olyan rémisztő mese van, mint a Hamelni patkányfogó legendája, melynek valóságos alapja van, bár természetesen csak egy letelepedési, vándorlási hullám költődött tovább, kiszínezve. A legenda úgy tartja, hogy a 13. században, Hamelnben hemzsegni kezdtek a patkányok, a város vezetése pedig semmit sem tudott kezdeni a kártevőkkel, mígnem egy idegen érkezett a városkába, és felajánlotta segítségét. A patkányfogó furulyája hangjával a város mellett folyóhoz csalta a rágcsálókat, ahol az állatok a vízbe fúltak. Az idegen, jól végezte dolgát, de fizetségét nem kapta meg a városiaktól, így hát bosszút esküdött. Egyik éjszaka ismét furulyáját hívta segítségül, de ezúttal Hameln gyermekeit csábította magával, akiket az eset után soha többé nem találtak meg. Egyes változatok szerint a patkányfogó mind egy szálig meggyilkolta őket. Gyerekkori egyik kedvenc rémmesém a történet, és már Pascal Laguier A magas ember című filmje kapcsán foglalkoztam vele az oldalon, és azóta is reménykedek, hogy majd forgatnak egy horrort a történetből.

Bár nem új keletű, sőt egy remake, kívánságom szinte teljesült, mikor ráleltem a 2003-as Willardra, ami egyértelműen merített a legendából, a kivitelezésnek köszönhetően pedig egy rendkívül jó filmet láthattam.

Willard (Crispin Glover – Péntek 13. IV. rész) jóindulatú, de magának való, szociopata férfi, aki zsarnok, de már szinte magatehetetlen anyjával él együtt, és munkahelyén is csak a folyamatos megaláztatást kapja. Anyja már gyermekkora óta belenevelte, hogy nem elég jó, nem elég jóképű, és soha nem lesz senkije, főnöke pedig ahol tud, belérúg, annak ellenére, hogy Willard apja alapította a céget. A férfi próbálkozik a munkatársakkal való kapcsolatfelvétellel, de ez is kudarcba fullad. Egyedül a pincében, a patkányok között érzi jól magát. Olyannyira közel kerül a rágcsálókhoz, hogy azok követni kezdik, tanulnak tőle, és engedelmeskednek neki. Willardban gonosz terv születik, amit a bosszú táplál, ráengedi a patkányokat az ellenségeire, hogy helyette vegyenek revansot. Viszont az állatok egyre többen és egyre mohóbbak lesznek.

Képtelen ötlet, és Tim Burtont idézi, de nagyon is jól működik. A Willard egy horrormese, ezért senki ne vegye komolyan, a szórakoztatás viszont garantált. Ami viszont tényleg jóváteszi ezt a filmet, az a kivitelezés, mert nem számítógépes technikát használtak, hanem hús-vér állatokat, minden jelenetben, betanítva és nem csak egy tucat rágcsálóról van szó, hanem több százról, ennek fényében pedig a remake túltesz elődjén és annak spinoffján is. Crispin Glover remekül alakít, kellően hátborzongató, és az atmoszféra is egyre borúsabb, ahogyan a patkányok átveszik az irányítást.  Mindenkinek tudom ajánlani, aki szereti az effajta filmeket.

Szerintem: 7/10

IMDb | mafab