Kezdjük azzal, ami nyilván mindenkiben felmerül, ha meglátja Nicolas Cage nevét. Szóval, én is azok közé tartoztam, akik hidegrázást kapnak az ürgétől. Pontosabban egyáltalán nem értettem, hogy mi történt vele, hiszen valamikor tényleg nagyon jó színész volt, aztán elkezdett trágya filmekben játszani. Ez még nem is lett volna annyira nagy baj, ha ő maga nem lett volna olyan istentelenül irritáló ezekben az alkotásokban. Ám az volt. Nálam A vesszőből font ember remake-je, a Rejtélyek szigete tette be a kaput. Ott tényleg legszívesebben kitéptem volna a szememet, mert még az is jobb lett volna, mint végignézni azt a pusztulatot. Aztán valami megfordult bennem, amikor megnéztem a Féktelen haragot. Ami tetszett és Nic Cage miatt. Majd jött a Mandy, amit egyszerűen imádtam, mint ahogyan a Color Out Of Space is betalált. Nic Cage pedig helyrebillent bennem és elkezdtem értékelni a dilijét. Ami egyébként mindig is ott volt benne, elég csak az Ál/Arc megannyi jelenetére gondolni, de valahogy ez a szürrealitás, ami ebben az emberben van nem találta meg a neki megfelelő műfajt. Egészen az említett filmekig és persze jelen cikk tárgyáig.

Adott egy kissé mogorva, csendes sofőr, aki egy csodás verdában repeszt, egészen addig, amíg egy csapdának köszönhetően ki nem durrannak a kerekei. A közeli kisvárosba vontatják, ám nincs nála készpénz, így azt az ajánlatot kapja, hogy egy rég bezárt csehót, Willy Csodavilágát kell kitakarítania egy éjszaka alatt és ha áll az üzlet, akkor másnap reggel ott fogja várni a hely parkolójában a kocsija megjavítva. A tag nem szól semmit, csak kezet fog a tulajjal és nekifog a takarításnak. Na persze nem olyan egyszerű a dolog, nem csak a mocskos wc-vel kell megküzdenie hősünknek, hanem még Willy és társai is tartogatnak neki egy-két meglepetést. Arról ne is beszéljünk, hogy időközben pár tinédzser is betoppan.

Ettől a filmtől senki ne várjon semmit, mert nem sok értelme van. Pofon egyszerű a szitu, nem is megyünk mélyre, viszont amit kapunk az roppant szórakoztató. Maga a hely nagyon hangulatos, mint ahogyan Willy és társai is tök bizarrul festenek. De nem tűnnek nevetségesnek, sokkal inkább kirázza az embert tőlük a hideg. Van bennünk valami fenyegető és ezért nagy piros pont jár a készítőkenk. A dalok meg, amiket előadnak baromi betegek és még annál is fülbemászóbbak. Miközben ezeket a sorokat írom más sem jár a fejemben, mint hogy 'It's your birthday...' De az egész soundtrack zseniális, a Willy's Wonderland fel is került a személyes tracklistámra.

Ez a film egy színtiszta grindhouse móka és annak nagyon jó. Pontosan a műfaj és a főszereplő megválasztása miatt tud működni minden esetlensége és bugyutasága ellenére is. Ha ez egy komolyabb műfaj lenne és egy komolyabb hangvételű filmnek szánták volna, akkor csúfosan elhasalna. Kapnánk pár tinit, egy fura idegent, még furább gyilkosokat és egy harmatgyenge hentelős horrort. Ám Kevin Lewis rendező és G.O. Parsons forgatókönyvíró egyáltalán nem vették komolyan magukat. Egy grindhouse mókát akartak és ezt tökéletesen meg is valósították. A hentelés és küzdelem király, a kameramozgás pazar, a vágások szintén, mint ahogyan a képi világ is mind azt erősítik bennünk, hogy engedjünk el mindent és kapcsoljunk ki. Az egész karmestere pedig Nicolas Cage, akinek ugyan nincsen sok szövege, de nem is kell neki beszélnie. A mimikája és ahogyan az egészet uralja egyszerűen zseniális. Semmit nem tudunk meg róla, pedig kapunk jó pár furcsaságot, amire szeretnénk választ kapni, de nem fárasztották magukat vele a készítők, hogy belemerüljünk. Be kell érni azzal, hogy adott ez a fura fazon, akinek a szeme sem rebben, amikor egy gorilla ráront, hanem helyette szétveri. Aztán megy meginni a még furább italát, játszik a játékgépen és takarít tovább. Majd kezdi az egészet előlről. Semmi és senki sem tudja kizökkenteni, ahogy minket sem. Simán elnéznénk naphosszat ezt a furcsa keringőt, miközben betegre röhögjük magunkat.

Őszintén mondom, hogy engem akkor zökkentettek ki, amikor behozták a tiniket. Zavartak, nem érdekeltek. Persze kellettek, mert ugye így tudjuk meg a hely történetét és nyilván hulláknak sem voltak utolsók, de akkor is! Nem érdekeltek egy pillanatig sem, nem is értem, minek kellett kiemelni azt a kiscsajt... Csak Nic Cage és Willyék párharcát akartam nézni. Ami egyre elborultabb lett, mint ahogyan Cage is mindig rápakolt egy lapáttal. Ám itt ez is működött.

A Willy's Wonderland egy faék egyszerűség film, sok klisével, bugyuta karakterekkel, de baromi jó és igényes képi világgal, még annál is jobb zenével, klafa "szörnyekkel" és az egészet megkoronázza Nicolas Cage őrülete. Bírtam. Engem lep meg a legjobban, de tényleg marhára bírtam. Szóval ne ellenkezz, ne akard nagyon megérteni, ne is kérdezz semmit, csak ülj fel erre az elborult hullámvasútra és szórakozz. Ez Nic Cage csodavilága.

IMDb | mafab