7x04 - Millennium

A hetedik évad negyedik része nem véletlenül viseli ezt a nevet, ugyanis az epizód egyfajta crossover az X-akták és a mindösszesen három évadot megélt Millennium című sorozat között (kritika itt). Az első pár percben láthatjuk, amint egy FBI-ügynök ravatala mellett gyászoló hozzátartozók és barátok között feltűnik egy rejtélyes férfi, aki azt állítja magáról, hogy az elhunyt egykori munkatársa. Miután mindenki más távozik a szertartásról, a férfi egy bizarr rituáléba kezd, amely során a holttest ruháját magára ölti, annak kezébe egy mobiltelefont présel, mindeközben pedig egy bibliai idézetet ismétel. Egy hét után a titokzatos férfi telefonja megcsörren, ő pedig megindul a temetőbe, kezében egy ásóval.

A feldúlt sír ügyével és az esettel együtt járó anomáliákkal kapcsolatban nyomozás indul, amibe belevonódik Mulder és Scully is. Mulder úgy gondolja, nyomra akadt, de ahhoz, hogy továbbhaladhasson az ügy felgöngyölítésében, szüksége van Frank Black (a Millennium-sorozat főhőse) segítségére, aki jeleneg egy szanatóriumban próbálja kiheverni az elmúlt évek megrázkódtatásait.

Egy újabb remek epizódról beszélhetünk, ahol változatosságképp egy kicsit eltérünk a korábbi évadban oly gyakran meghatározó szerepet játszó ufós/konteós iránytól. Azok számára, akik figyelemmel követték a Millennium-sorozatot, a rész külön csemegének ígérkezik, de mindenki számára jó szórakozást biztosít, az epizód utolsó pár percében pedig olyasvalami történik, amire szinte minden X-akták rajongó immár hét évada várt... :)

(Absvrd)

7x10&11 - Lét és idő & Közelség

Szobájából megmagyarázhatatlan módon eltűnik az öt éves Amber Lynn LaPierre. Semmi nem utal sem behatolásra, sem emberrablásra, a rendőrség rendelkezésére csupán a szülők zavaros vallomása áll. Ahogy az lenni szokott az ehhez hasonló témákban, Mulder azonnal magának akarja az ügyet, húga eltűnése óta ugyanis különösen érzékenyen érintik az efféle ügyek.

Ahogy szépen lassan beleássa magát az esetbe Fox, úgy válik egyre inkább rabjává, úgy telepedik rá is a nyomás. Anyja öngyilkossága és búcsúüzenete pedig tulajdonképpen megadja az utolsó lökést a kétségbeesés lejtőjén.

Minden elemében megrázó duplaepizód, amely hangulata és cselekménye közel sem egyforma. Az elsőben az Amber Lynn utáni nyomozásra fókuszálunk, majd a folytatásban szépen lassan átveszi a szerepet Samantha ügye. Mulder húgáról egyébként több rész is szól, melyekből apró részleteket tudhatunk meg arról, hogy mi is történt vele valójában. A Közelségben kapunk egyértelmű válaszokat ugyan, de a legérdekesebb események csak később derülnek ki.

Fantasztikus mindkét epizód, annak ellenére is, hogy teljesen más jellegűek. Én azonban mégis inkább a Közelséget emelném ki, egyrészt Mulder monológja miatt az elején, másrészt pedig az utolsó néhány percért, ami miatt sokadszorra is kiráz a hideg. A megható képsorok, Moby zenei aláfestésével együtt talán a leghatásosabb X-akták-befejezést produkálták a sorozat történetében.

- mulder monológja az elején

- zene a végén

Szobájából megmagyarázhatatlan módon eltűnik az ötéves Amber Lynn LaPierre. Semmi nem utal sem behatolásra, sem emberrablásra, a rendőrség rendelkezésére csupán a szülők zavaros vallomása áll. Ahogy az lenni szokott az ehhez hasonló témákban, Mulder azonnal magának akarja az ügyet, húga eltűnése óta ugyanis különösen érzékenyen érintik az efféle rejtélyek.

Ahogy szépen lassan beleássa magát az esetbe Fox, úgy válik egyre inkább rabjává, úgy telepedik rá is a nyomás. Anyja öngyilkossága és búcsúüzenete pedig tulajdonképpen megadja az utolsó lökést a kétségbeesés lejtőjén.

Minden elemében megrázó dupla epizód, amely hangulata és cselekménye közel sem egyforma. Az elsőben az Amber Lynn utáni nyomozásra fókuszálunk, majd a folytatásban szépen lassan átveszi a szerepet Samantha ügye. Mulder húgáról egyébként több rész is szól, melyekből apró részleteket tudhatunk meg arról, hogy mi is történt vele valójában. A Közelségben kapunk egyértelmű válaszokat ugyan, de a legérdekesebb események csak később derülnek ki.

Fantasztikus mindkét epizód, annak ellenére is, hogy teljesen más jellegűek. Én azonban mégis inkább a Közelséget emelném ki, egyrészt Mulder monológja miatt az elején, másrészt pedig az utolsó néhány percért, ami miatt sokadszorra is kiráz a hideg. A megható képsorok, Moby zenei aláfestésével együtt talán a leghatásosabb X-akták-befejezést produkálták a sorozat történetében.

(Varin)

**