Az 1980-as keltezésű Cannibal Holocaust egy remek filmnek bizonyult, amely megbotránkoztató jelenetei, valamint éles társadalom- és médiakritikája miatt időtlen klasszikussá vált. Az olasz horror a ’70-es és a ’80-as években élte virágkorát, a legfontosabb művekről már szinte kivétel nélkül megemlékeztünk – kiváló vendégszerzőnk, eN.Dé meglehetősen aktív a napfényes Itáliát érintő ügyekben -, viszont a fent említett remekműhöz címben kísértetiesen hasonlító Zombi holokausztról eddig még nem értekeztünk. Nem is csoda.

New York egyik patinás kórházából folyamatosan tűnnek el a holttestek. Mikor az egyik kannibálhajlamú alkalmazottat tetten érik és elfogják, amint épp egy szívet próbál megenni, észreveszik, hogy egy különös tetoválás található a mellkasán. A nyomok egy világtól elzárt, titokzatos délkelet-ázsiai szigetre vezetnek. Dr. Peter Chandler (a szegény ember Roger Moore-ja) vezetésével expedíciót szerveznek a szigetre, hogy megtudják, mi áll a borzalmas események hátterében…

Tipikus kannibálhorrorfilmmel van dolgunk, a nyugati világ fényüző életét nagykanállal habzsoló kapitalisták leruccannak egy isten háta mögötti szigetre, ahol jól megszívatják (vagy megeszik) őket a zombik/kannibálok. A baj csak az, hogy míg Deodato műve értékes és releváns társadalomkritikával bírt, addig itt valami megcsócsált sablontanulsággal kell beérni. („Ne manipuláld embertársaidat, zombikat gyártani rossz dolog, ejnye-bejnye.”) Ráadásul ez egy baromi unalmas film, az 50. percig szinte semmi sem történik, egyéb tekintetben pedig teljesen átlagosan teljesít. Az olasz horrorokra jellemző meztelenkedés itt is jelen van, a gore-jelenetek még mai szemmel nézve is kellőképpen undorítóak, ugyanakkor a zombik sminkjén még csiszolhattak volna, vizuális téren a film meglehetősen felemásan teljesít.

Rengeteg hasonló, a Cannibal Holocaust sikerére áhítozó „tucatdarab” készült, de inkább forduljunk az igényesebb alkotások felé, ezt pedig felejtsük el, méghozzá jó gyorsan…

5/10

IMDb | mafab