A bűn rossz Rings egyvalamire azért mégiscsak jó volt: megihletett, hogy összeállítsam nektek a valaha volt 10 legrosszabb horrorfolytatás listáját. Az összeállítást a második részek túlsúlya jellemzi, de néhány „sokadik” rész is megtalálható a filmek között. Figyelem: a lista természetesen szubjektív, de remélem, hogy az elolvasása után majd elismerően bólogattok. Jöjjön hát a 10 leggyűlöletesebb, legdögletesebb folytatás, amihez (bal)szerencsénk lehetett!

10. Basic Instinct 2 - Elemi ösztön 2  (2006) (IMDb | mafab)

**
**

Oké, ez nem horror, de a minősége horrorisztikus, úgyhogy muszáj volt bekerülnie (ennyi öncélúságot azért még megengedtek, nem?). Paul Verhoeven 1992-es alkotása az erotikus thrillerek non plus ultrája, a hihetetlenül szexi alakítást hozó Sharon Stone tárogatós jelenete pedig minden férfinéző retinájába beleégett (legalábbis az enyémbe biztosan). Ehhez képest a folytatás már merő színvonaltalanság: az Elemi ösztön 2 egy kicsit sem feszült, és cseppet sem erotikus. Ugyan Sharon Stone még mindig mutatós, de a 14 évvel korábbi kisugárzásából semmi sem maradt, pocsék alakítást nyújt egy még pocsékabb filmben.

9. [REC] 4: Apocalypse – REC 4: Apokalipszis (2014) (kritikánk -- IMDb | mafab)

**
**

A [REC] rendesen leizzasztja az embert: a spanyol bérházban játszódó, minimál büdzséjű kézikamerás alkotás annyira feszült és ijesztő, hogy az valami hihetetlen, ráadásul a zombitematikába is valami újszerűt emelt be – alig van valami kimondva, de amikor egy képen látjuk a kémcsőt és a keresztet, beleborzongunk.  Az sem mellékes, hogy az utolsó 15 perc a 21. századi horrortörténelem egyik legfelejthetetlenebb negyed órája - Javier Botetet, aki azóta többször is sikeresen hozta ránk a frászt, itt láthattuk legelőször.

És hogy milyenek a folytatások? A szerencsétlenkedő szuperkommandóval operáló második rész erős visszalépést jelentett, de még úgy-ahogy elment, a zombitámadásba forduló esküvői komédiás harmadik rész viszont érthetetlen, a negyedik, Apokalipszisre keresztelt epizódban pedig már tényleg semmi feszültség, semmi izgalom. Az első rész riporternő főhöse, Angela Vidal (Manuela Velasco, akinek a való életben is ez a foglalkozása) unott pofával tolja végig a játékidőt, a film egy tét nélküli kergetőzés egy hatalmas óceánjáró hajón, minden pillanatában a Resident Evil-szériát és annak hülyeségeit idézi.

8. The Rage: Carrie 2 – Düh: Carrie 2 (1999) (IMDb | mafab)

**
**

A nagysikerű Stephen King-regény adaptációja, a Carrie volt az, ami behozta a horrorfilmekbe a telekinézist, a Hitchcock legjobb tanítványának mondott Brian DePalma kellően brutális de egyúttal drámai filmet rakott össze. Fogalmam sincs, hogy minek kellett hozzá folytatást készíteni. A második részben Carrie unokahúga, Rachel áll a középpontban, aki ugyanolyan hatalmas energiákkal bír, mint rokona. A Düh: Carrie 2 csak vérmennyiségben tudja felülmúlni elődjét, a történet bugyuta és súlytalan, továbbá nagyon hiányzik DePalma stílusa, az egyedi képi és hangulati megoldások, amik a '76-os filmet felejthetetlenné tették.

7. Amityville: The Evil Escapes (1989) (kritikánk -- IMDb | mafab)

**
**

Amityville története hátborzongató, a belőle készült 1979-es film hatalmas klasszikus, a kísértetházas horrorfilmek alapvetése, egy remek, megkerülhetetlen darab (és valószínűleg James Wan egyik kedvenc filmje), a folytatásokban viszont már annyira lejjebb csúszott a színvonal, hogy néhány részt csak kúszva lehet megközelíteni.

A sorozat negyedik felvonásának, a The Evil Escapesnek igazából már semmi köze Amityville-hez, csupán egy tárgy miatt kéne érezzük az „Amity-hangulatot”: a kísértetházban tanyázó démoni erők egy állólámpába költözve kiszabadulnak addigi lakhelyükről, és egyenesen Kalifornia felé veszik az irányt, ahol egy ártatlan család otthonában kavarják fel a szürke hétköznapokat. A tárgy igazán "félelmetes": nem emeli meg a villanyszámlát (pedig az lenne az igazi horror!), de megfőz egy papagájt, megfojt egy idős nőt, elektromos árammal működő eszközöket irányít (pl. egy ételőrlőt, ami bedarálja egy srác kezét), majd felforgat egy szobát, és összefirkálja a falakat, hogy a gyanút egy kölökre terelje. A körmömet is lerágtam volna közben, ha nem alszom el…

Egyébként hamarosan érkezik a franchise 14. darabja.

6. Jaws: The Revenge - Cápa 4. – A cápa bosszúja (1984) (kritikánk -- IMDb | mafab)

**
**

Most komolyan, ez a film már csak a címe miatt is a listára való. Mi az, hogy a Cápa bosszúja? És ez halál komoly: a nagysikerű Spielberg-klasszikus harmadik folytatásában a Brody család újra veszélybe kerül, holott azt hitték, hogy most már nyugtuk lesz. Felbukkan egy minden eddiginél hatalmasabb cápa (bár azt tudjuk, hogy a cápa soha sem lehet elég nagy, lásd bővebben a Sharknado-szériában), aki felfalja Seant. Michael megszervezi a cápa elleni hadjáratot, de a gyilkos állat nagyon szívós, és mindenképpen bosszút akar állni a családon.  Aki Zs kategóriás cápás mozira vágyik, az az előbb említett Sharknado-féle baromságok mellé ezt is bedobhatja.

5. Hellraiser: Revelations (2011) (kritikánk -- IMDb | mafab)

**
**

Huhú, igen, itt az ideje, hogy növeljük a csapásszámot! Tisztában vagyok vele, hogy egy horrorszéria kilencedik(!) részébe könnyű belerúgni, de kérem… hová süllyedt a Hellraiser név? A Relevationshöz képest a Romániában forgatott 7. és 8. rész még egészen élvezhető, pedig aztán ott is volt ereszd el a hajamat (és Lance Henriksen in da house!). Ripacs szereplők, gagyi vizuális trükkök, Doug Bradley-t valami fogyatékosra cserélték – és azt említettem már, hogy found footage szekvenciákkal is megajándékozzák a nagyérdeműt?

4. American Psycho II: All American Girl – Amerikai pszichó 2. (2002) (IMDb | mafab)

A Bret Easton Ellis botrányt botrányra halmozó kötetét adaptáló Amerikai pszichó hemzseg a felejthetetlen pillanatoktól, elég csak Christian Bale eszelős játékára gondolni. Azok a véget nem érő monológok Phill Collins munkásságáról… zseniális. A bociszemű Mila Kunis főszereplésével világra hozott folytatásban azonban egyszerűen minden szemétre való: a sztori szerint Kunis egy Rachel Newman nevű pszichiáternövendéket alakít, aki Patrick Bateman egyetlen túlélő áldozata (nyugi, Bale nem adta a nevét ehhez az ócskasághoz). Szeretne megkapni egy állást az FBI-nál, ezért módszeresen elteszi láb alól diáktársait. Izgalom és kegyetlenség helyett érdektelenséget kap az arcába az, aki olyan hülye, hogy megtekinti ezt a filmipari hulladékot. Inkább hallgasd meg tízszer egymás után a Sussudiót, hidd el, sokkal jobban jársz.

3. Book of Shadows: Blair Witch 2 – Blair Witch: Ideglelés 2. (2000) (IMDb | mafab)

Nem véletlenül hallgattunk eddig erről az alkotásról. A csontig hatolóan ijesztő, az ember legmélyebb félelmeit hibátlanul megidéző The Blair Witch Project után rengetegen vonultak a burkittsville-i erdőbe, hogy leforgassák saját verziójukat. Nos, valószínűleg jó néhány olyan darab akad a felvételek közt, amik überelik ezt a Book of Shadowsnak nevezett mítoszrombolást, ami egyfajta meta-konstrukcióval (a történet szerint az első rész egy film volt) próbál meg szórakoztatni, csakhogy a még az első részben szereplő Heathernél is idegesítőbb szereplők és a szedett-vedett cselekmény inkább agyvérzést, mintsem egy ideglelős horrorfilmet eredményez.

2. A Nightmare on Elm Street 2: Freddy’s Revenge - Rémálom az Elm utcában 2. – Freddy bosszúja (1985) (kritikánk -- IMDb | mafab)

Rémálom-film rémálmok nélkül - hogy mi van? Csak az ezüstérmes Freddy bosszújáról beszélek (ami igazából a producerek bosszúja a jó ízlés ellen), ami további "kellemes" meglepetéseket is tartogat: Krueger alig van képernyőn, a főhős egy nyápic, akiért egyáltalán nem lehet szorítani, a mindent belengő homoerotikus felhang (a melegbárokba járkáló Jessie fél, hogy Freddy bele szeretne bújni, és hát aggódása nem alaptalan...és egy szadista tornatanárt is kapunk) pedig megbocsáthatatlan, egyáltalán nem egy Rémálom-moziba való. Wes Cravennek természetesen semmi köze ehhez a vakvágányhoz, ő lelépett, mert nem akart folytatást, a harmadik részben azonban visszatért, de ez már egy másik történet.

1. Exorcist II: The Heretic – Az ördögüző 2 – Az eretnek (1977) (IMDb | mafab)

William Friedkin remekbe szabott alkotása, Az ördögűző minden idők talán legjobb horrorfilmje, a folytatás viszont maga az apokalipszis, a földi pokol - túlzás nélkül állítom, hogy nézhetetlen. Összefüggéstelen sztori, mindenféle LSD-tripes visszaemlékezés, a szinkronizátornak nevezett vadbaromság, és a Földet sáskahad formájában járó Sátán - és ha még megemlítem, hogy ehhez az igénytelen szeméthez olyan színészek adják a nevüket és hoznak mélységesen rossz alakítást, mint a hétszeres(!) Oscar-jelölt Richard Burton vagy az Oscar-díjas Louise Fletcher, már nem kérdés, hogy miért Az ördögűző 2. - Az eretneké az aranyérem. **
**