Újabb vendégcikk érkezett: Murdock egy kicsit szokatlanabb újdonságot ismertet. Köszönjük ezt az írást is!

Mindig nagy érdeklődéssel fordulok egy olyan kortárs horrorfilm felé, amit mind a közönség, mind a kritikusok nagy elismeréssel fogadtak. Így volt ez az A Dark Song című filmmel is, aminek már a koncepciója és a témája is nagy kíváncsiságot váltott ki belőlem. Főleg, hogy ezúttal nem is egy tipikus átlaghorrorról van szó, hanem igazi, sötét és nyomasztó, súlyos tartalommal teletűzdelt művészi alkotást harangoztak be nekünk. Persze manapság ezt is sok filmre rásütik, de ebben az esetben nem nagyon tűntek alaptalannak ezek az állítások. És szerencsére nem is voltak azok.

Egy tragikus múltú nő, Sophia (Catherine Walker) egy különös, okkultizmusban jártas férfi, Joseph Solomon (Steve Oram) segítségét kéri, egy nem mindennapi elhatározás érdekében. Céljuk ugyanis nem más, mint hogy megidézzenek egy őrangyalt, és kérjenek tőle valamit. Sophia múltbéli súlyos veszteségein szeretne enyhíteni, de hátsó szándékai is vannak. Ehhez a célhoz viszont szüksége van a témában jártas Solomon segítségére, akinek szintén megvannak a maga titkai. A rítus végrehajtására a vidéki Wales egyik eldugott házába költöznek be, több hónapra. Ez alatt az idő alatt embert próbáló körülményeket kell kiállniuk, ami mind testi, mind lelki értelemben nagy kihívások elé állítja őket. Bízniuk kell egymásban, hiszen ezen múlik a projekt sikere, és egyben az életük is. Ahogy telnek a hónapok, és egyre közelebb kerülnek céljukhoz, saját legsötétebb, legféltettebb énjük is a felszínre tör.

Liam Gavin első filmes rendezőnek nagy bátorságára vall, hogy egy ilyen történetet próbált meg vászonra vinni. Részben azért, mert az erősen katolikus Írországban kísérelt meg létrehozni egy olyan misztikus történetet, ami könnyen félreértelmezhető lehet. Épp ezért is igyekezett nagy hangsúlyt fektetni a forgatókönyvre és a történetre. Itt igazából fel is tehetnénk a kérdést, hogy az A Dark Song mennyire számít horrornak? Bekategorizálása közel sem olyan egyszerű, mint azt elsőre gondolnánk. Az általában megszokott kegyetlenségek és rémségek elmaradnak. Helyettük viszont kapunk valami mást. Ez pedig a nyomasztó hangulat, és a szereplők belső harcai. Az A Dark Song igazából egy sötét, misztikummal átitatott kamaradráma. A történet utolsó 20 perce az, ahol tényleg találkozhatunk a megszokott horrorelemekkel. A film az okkultizmussal is foglalkozik, de ezt kicsit felületesen teszi, hiszen csak eszközként használja fel a főtémája bemutatására. Ez pedig nem más, mint az ember rejtett sötét oldala. És ezt nem is a misztikus, sejtetős értelemben értem, hanem a nagyon is emberi és kicsinyes módon. Ehhez mérten hoz létre egy olyan hangulatot és atmoszférát, ami végig kíséri az egész művet, és még az arra fogékony nézőre is rá tud telepedni. A történetben nincsenek is nagyon váratlan vagy megdöbbentő események, ijesztgetések vagy akciók. De nagyon hamar érzékelteti is velünk, hogy ezekre itt nem is lesz szükség. Az egész cselekmény egy nagy házban játszódik, amit pusztán két darab főszereplőnk játéka tölt meg. Egy ilyen koncepció pedig nagyon könnyen tömény unalomba is fordulhat, ha nem megfelelően kezelik. Van pár rész, ahol le is ül egy kicsit a cselekmény, de Gavin még így is képes volt a helyén kezelni a dolgot. Az események szép lassan, komótosan építkeznek, hagynak időt a karakterek és a hátterük kibontására. Nagy hangsúlyt kapott a szövegkönyv is, ami nélkülözi a klisés sablonszövegeket. A karakterek által felhozott témák érdekesek, bár nem ártott volna, ha kicsit jobban belemegyünk az okkultista témákba is, hiszen ebben is nagy lehetőség volt, hogy növelje a baljóslatú hangulatot és a lelki borzalmat, ami már alapjáraton is elég erősen jelen van. A filmet övező atmoszféra eléggé komor, borongós érzetet tud kiváltani, ahogy nézzük, és néha még talán kellemetlen érzéseket is tud kelteni. Emellett itt van nekünk szereplőink lelkivilága, annak minden mocskos tartalmával.

Egy kamaradráma általánosságban is kevés szereplővel dolgozik, de az A Dark Song ezt nagyon komolyan is vette. Összesen négy szereplője van a filmnek. A két főszereplő, és még két mellékszereplő, de ők is csak a film legelején láthatók egy-egy jelenetben. Elég nagy felelősség hárult így mind a készítőkre, mind a színészekre is, hogy két karakter képes legyen fenntartani az érdeklődést egy egész filmen át. Catherine Walker játssza Sophiát, a megkeseredett asszonyt. Kezdetben egy igazán sérült és alárendelt figurának tűnik, de ahogy haladunk előre a sztoriban, és feltárulnak hátsó szándékai, egyből megváltozik az összkép. Sophia egy igazán kitartó, céljában eltökélt nő, aki még számítónak is nevezhető. Walker remekül tartja fent ezt a kettősséget. Karakterével végig együtt tudunk érezni, és együtt éljük át vele minden megpróbáltatását. Walker sosem ért el igazi áttörést színészként, de ebben a szerepben bizonyította, hogy nem kevés tapasztalat van a háta mögött. Partnerét, az okkultista Solomont Steve Oram személyesíti meg. Nála éppen fordítva néz ki a képlet. Őt egy arrogáns, nagyképű alakként ismerjük meg, aki büszke a tudására, viszont van benne tisztelet is a mágia felé, és tisztességes is abból a szempontból, hogy amihez hozzálátott, azt végig is csinálja, ahogyan kell. Kezdetben ő tűnik a domináns, erősebb karakternek. Viszont ahogy feltárulnak belső titkai és félelmei, az erőviszonyok megváltoznak. Egyértelműen ő válik az alárendeltebb figurává, aki már csak azért van, hogy segítsen Sophiának a céljai elérése érdekében. Oram hasonlóan erős profizmussal adta elő Solomon figuráját, hibátlanul egyensúlyozott a két pólus között. És szerencsére az a bizonyos kémia is tökéletesen működik a két színész között. Minden egyes reakciójuk és közös párbeszédük az utolsó részletig hiteles és átérezhető. Rájuk tényleg egy rossz szavunk nem lehet.

Az A Dark Song nem egy könnyen befogadható mű. Lassan építkezik, és inkább a karakterek lelkivilágára helyezi a hangsúlyt, a horrorelemeket csak eszközként használva ennek bemutatására. Elsőre sokaknak beletörhet a bicskája, de én azt mondom, érdemes tenni vele egy próbát. A lélektani filmek és a kamaradrámák rajongóinak mindenképpen érdemes. Akiket az okkultista, mágikus téma érdekel, azok inkább fenntartásokkal közelítsenek hozzá.

7/10

IMDb | mafab