1992. május 22-én, vagyis éppen 25 évvel ezelőtt mutatták be az Alien-univerzum harmadik filmjét, A végső megoldás: Halált. Igazán göröngyös út vezetett a bemutatóig, hiszen 9 forgatókönyvírót (13 millió dollár ment el csak a forgatókönyvekre), 3 rendezőt, 7 millió dollárnyi fel nem használt díszletet, tucatnyi stábtagot fogyasztottak el, mire elkészült a film. Ráadásul ebből kifolyólag a végeredmény korántsem tökéletes, mind a kritikusok, mind pedig a közönség nagy része rühellte ezt a részt, és nem csak ők. David Fincher rendező megtagadta a filmet, valamint H. R. Giger sem állt szóba a Fox Stúdióval. Ha a legjobb sci fi-horror címét nem is, de a legpokolibb forgatás címét azért kiérdemelte az Alien harmadik felvonása. Lássuk, hogyan jutottak el egy nyereséges, istenített franchise mélypontjához.

Forgatókönyvek tengerében

A Fox nem akart lemondani az aranytojást tojó tyúkjáról, és látva az első két Alien-mozi sikerét, hamar nekiláttak előkészíteni egy újabb xenomorph kontra földlakók összecsapást. Azt azonban nem akarták, hogy valami ötlettelen folytatást kapjon a film, így teljesen új irányba kívánták terelni a sorozatot. A kezdeti brainstorming eredményeképpen felmerült egy börtöntelep ötlete a világűrben, aminek olyan formát képzeltek el, mint az Alcatraz. Egy másik elképzelés azonban a Weyland-Yutani vállalatot helyezte volna a középpontba, és arra törekedett volna, hogy megmutassa nekünk, honnan ered a vállalat kettőssége, milyen harcok mennek a háttérben, mire kellenek nekik az idegenek és a többi. Mind a két ötletet meg akarták valósítani, tehát két filmet terveztek. Az első filmben Ripley csak cameózott volna, és Hicks kapta volna a főszerepet, míg a másikban már kedvenc xenomorph gyilkolónk lett volna a középpontban, ő vezette volna a földi ellenállást. Végül mind a két vázlatot elvetette a Fox, mert a stúdió csak úgy ment volna bele a tervekbe, ha Ridley Scott rendezi meg egyszerre a filmeket, ám a rendezőnek éppen ekkor más dolga akadt, nem tudta lekötni magát, így kútba estek ezek az elképzelések. Walter Hill és David Giler producerek ekkor úgy döntöttek, hogy felkérik a szkript megírására William Gibsont, aki örömmel elfogadta a felkérést, és 1987. szeptemberében neki is állt összerakni a következő Alien-sztorit.

Gibson jó választásnak tűnt, hiszen rajongott az Alien világáért, saját bevallása szerint 1984-ben megjelent regényére, a Neurománcra nagy hatással volt a film. Mivel közeledett az írósztrájk, így a producerek azt kérték Gibsontól, hogy decemberre legyen kész a forgatókönyvvel. Gibson igyekezett figyelembe venni az előzetes terveket, valamint az ekkor már a rendezői széket elfoglaló Renny Harlin (Rémálom az Elm utcában 4, Halálhegy: A Dyatlov-rejtély) elképzeléseit is. Harlin ugyanis teljesen más irányt képzelt el a filmnek, ő azt akarta, hogy a lények eredetét ismerjük meg jobban, de egy földi invázió gondolata is foglalkoztatta.

Gibson nekilátott hát a munkának, és egyből azzal nyitott, hogy Ripley-t kómába rakta, és Bishop meg Hicks lett a főszereplő. Az ő verziója egy Anchorpoint nevű űrben található bevásárlóközpontban játszódott volna. A Weyland-Yutani tudósai végre megkaparintották a vágyott lényeiket és megkezdhették a kísérleteiket, melynek következtében a szörnyek immáron spórafelhővel is tudnak fertőzni. Mivel még javában tart ekkor a hidegháború, így a cselekménynek adtak egy másik vonalat is, melyben egy szocialista szélsőséges csoport, miután megszerzett magának némi alien-DNS-t, kísérletekbe fog. Bishop is náluk van. Természetesen, ahogyan lenni szokott, a lények elszabadulnak, az emberek világa veszélybe kerül, és Hicksnek Bishoppal az oldalán meg kell mentenie az embereket. A film vége azzal zárult volna, hogy a Sulaco a Föld felé veszi az irányt. (Bár olyan elképzelés is napvilágot látott, ami a xenomorphok szülőbolygójára repítette volna az űrhajót.)

A producerek elolvasták a szkriptet, de nem tetszett nekik, ezért kérték Gibsont, hogy Harlinnal együtt írják át a terveket. Gibson megsértődött, nem akarta, hogy belemásszon a rendező a művébe, ezért elkészített egy másik forgatókönyvet is. Igyekezett figyelembe venni a stúdió azon kérését, hogy az első részt vegye inkább mintául, ezért leredukálta a lények számát háromra, és kevesebb akciót írt bele. Hiába a sok munka, a Fox erre sem bólintott rá, és elkezdtek új író után nézni.

Harlin Eric Redet ajánlotta (Az országút fantomja) Gibson helyett. Red 1989 februárjára össze is dobott egy vázlatot, melyben az előző rész túlélőit kinyuvasztotta. A katonák a megfertőzött holttesteket találták volna meg a Sulacóra érkezve. A helyszín aztán egy űrállomás lett volna, ahol békésen éldegélnek az emberek, miközben alattuk folynak a kísérletek a kis dögökkel. A lények persze elszabadulnak, mindenkit megölnek, és a fentieknek kell megküzdeniük velük. Fertőzés itt is lett volna, ráadásul nem csak szerves anyagokkal való érintkezés okozott volna átalakulást. A végső elképzelés szerint az űrállomás egy óriási biomechanikus lény lett volna. Iszonytató még belegondolni is, nem? Nos, a stúdió is így látta, teljesen kiakadtak ezen a verzión, és menesztették Redet. A forgatókönyvíró szerint azért lett rossz a munkája, mert folyamatosan megzavarták az alkotás folyamatában, és nem kapott sem időt, sem teret.

Úgy döntöttek a kútba esett kísérleteket látva, hogy előbb egy filmre koncentrálnak inkább, és hagyják a dupla mozit, mert az idejük is véges már. David Twohyt kérték fel a szkript megírására, aki Gibson ötleteit vette alapul. Ripley-t ő sem akarta szerepeltetni, csak egy fotót mutattak volna róla, és kiírták volna közben, hogy halott. A sztori egy Moloch-sziget elnevezésű börtönben játszódott volna, ami a Föld körül kering. A vállalat itt folytatta volna szaporítási kísérleteit, a börtöntöltelékeket keltetőként használva. Nyilván az idegenek megint elszabadulnak, majd jöhet a harc az emberekkel. Érdekesség, hogy a főhősnek egy szabadulóművész karakterét képzelték el. A rendezőnek azonban nem tetszett az elképzelés, mert szerinte olyan lett volna a film, mint az előző kettő. Végül Harlin elunta a várakozást, és egy másik film miatt otthagyta a projektet.

Heves vita ment közben arról, hogy Ripley karaktere játsszon-e a filmben, vagy ne. Weaver eléggé megsértődött azon, hogy az előző filmből sok jelenetét kivágták, amik segíthettek volna megérteni a karakterét, és ezért nem volt ellenére az ötlet, hogy nem akarják szerepeltetni. A stúdió producerei közül azonban sokan úgy vélték, hogy Ripley az egész Alien-film középpontja, és nélküle nem lehetne működőképes a mozi. Végül Weaver ötmillió dollárt kapott, részesedést a bevételből, és társproducerré tették. A színésznő csupán annyit várt el, hogy nyűgözzék le egy eredeti és kiváló szkripttel, szerette volna, ha Ripley közösül egy xenomorphfal, valamint nem akart fegyvereket a filmbe, mivel ő maga fegyverellenes volt. Nem volt mit tenni, Twohynak át kellett írnia a forgatókönyvét.

Hillnek és Gilernek nem volt elég a forgatókönyvek körüli hercehurca, még rendezőt is kellett keríteniük. Végül az új-zélandi Vincent Ward mellett döntöttek. Ward azonban nem akart kötélnek állni. Más projekten dolgozott éppen, és nem akart folytatást csinálni, Twohy elképzelései sem tetszettek neki. Azért nagy nehezen rávették, hogy utazzon Los Angelesbe tárgyalni, a repülőúton pedig készített pár vázlatot a filmhez, amit annyira jónak tartottak a fejesek (köztük Weaver is), hogy azonnal leszerződtették. Igen ám, de közben elfelejtették értesíteni Twohyt, hogy nem tartanak igényt a további szolgálataira. Szerencsétlen ipse egy újságíró ismerősétől tudta meg, hogy már nem kellenek a tervei, így kiszállt a filmből. (Aztán 2000-ben megcsinálta az ötleteiből a Pitch Blacket.)

Tehát ott tartunk, hogy 1990-et írunk és még mindig nem akar összejönni az Alien újabb mozija, viszont írónk van dögivel. A következő a sorban John Fasano volt, aki Warddal közösen elkészített egy újabb verziót. Náluk a sztori egy Arceonon nevű, fémmagvas, fából készült bolygón/aszteroidán folytatódott volna, ahol szerzetesek élnek. A szerzetesek szüzességben, technológiától mentesen, a világtól elvonultan éltek, és egy olyan helyen gazdálkodtak, ahol a bolygó atmoszférája csak pár méter. Iszonyú aprólékos munkával készítették el a bolygó modelljét, ami 16 szintet kapott, létrák szőtték át, és könyvtár, meg tó is volt rajta. Ripley-ék hajója itt landolt volna, és ő lett volna egyetlen, aki túléli a becsapódást. (Wardot annyira idegesítette Newt karaktere, hogy az volt az első dolga, hogy kinyírja. Bájos.) Ebben a verzióban a spirituális szemlélet sokkal hangsúlyosabb volt. Ripley-t először szinte bálványozzák a szerzetesek, úgy gondolják, hogy jó óment jelent a megjelenése, később azonban bebörtönzik a nőt, hiszen a gonoszt szabadította rájuk. Itt is állatból kelt volna ki a lény (lóból vagy bárányból) és a pottyantós vécén került volna az épületbe. Ripley kapott volna maga mellé két szövetségest (John testvért és Anthonyt, aki egy android), és együtt végeztek volna a szörnnyel egy üveggyárban. Forró üvegbe lökték volna, hideg vizet nyomattak volna rá, ezzel szétrobbantva a buksiját. Ward és Fasano megadták volna Weavernek, amit akart, tehát Ripley a lénnyel folytatott közösülés útján fertőződött volna meg, majd miután rájön, hogy pici Alien-bébi növekszik benne, belegyalogolt volna az addigra lángokban álló búzamezőbe. A stúdió egy alternatív befejezést is kért, amiben Ripley nem hal meg. Ward teljesítette a kérést, és megírt egy olyan véget is, amiben John testvér megműti Ripley-t, kiveszi az embriót, aki átmászik az ő testébe, és ezért a szerzetes áldozza fel magát.

Weaver kifejezetten támogatta azt az ötletet, hogy Ripley meghal, mert elmondása szerint nagyon elege volt már ebből a szerepből (vagy a stúdióból?), és kikötötte: csak akkor vállalja a szereplést, ha a karaktere meghal. Azonban amennyire lelkesedtek az elején Ward ötleteiért, annyira fanyalogtak a végeredményt olvasva. Weaver szerint Ward nem érti a karakterét, míg a Brandywine producerei hülyeségnek tartották a fából készült bolygót, hiszen az nem állna meg az űrben, és ez nevetségessé tenné a szériát. További változtatásokat kértek tehát. A kolostorból bányatelep lett, fegyencek lettek a szerzetesek, és így tovább. Ward teljesen kiakadt a változtatásokat látva, nem akarta átírni a sztorit, így kirúgták.

Hill kétségbeesésében már azon agyalt, hogy ő fogja leforgatni a filmet. Megint nem volt sem rendező, sem író, sem egy épkézláb forgatókönyv. Az írói széket ezúttal Greg Pruss és Larry Ferguson kapta meg. Ferguson azonban nem jött ki jól Weaverrel, aki szerint az író teljesen rosszul áll hozzá Ripley-hez. Weaver követelte, hogy Hill és Giler írja meg a végső változatát a forgatókönyvnek. Az írók tehát fogták, és összegyúrták az eddigi anyagokat, figyelve a stúdió és Weaver követeléseire. A szkript készülőben volt ugyan, de rendező még mindig nem volt, és a Fox most már egy olyan embert akart, aki felett uralkodhat. David Fincher mellett döntöttek, aki ugyan tehetséges volt, de mégiscsak egy kezdő, így úgy vélték, könnyen tudják majd irányítani.

Fincher elvállalta a feladatot, de nem akarta Ward elképzeléseit megcsinálni. Hill és Giler átírták a forgatókönyvet közben, amit Fincher és Rex Pickett átdolgozott. Pickett ötlete volt az, hogy a rabok ne káromkodjanak, ez benne is maradt a végső verzióban, az írót azonban megint kirúgták. A végleges változat még akkor sem volt meg, amikor már javában zajlott a forgatás. 13 millió dollárt szórtak el ezekre a forgatókönyv-tervezetekre.

**A pokoli forgatás és a még pokolibb utómunkálatok
**

David Fincher 1991. január 17-én kezdhette meg végül a forgatást. Rengeteg előkészületet kellett megtennie, le kellett gyártaniuk egy csomó díszletet, bábukat, maketteket úgy, hogy fogalmuk sem volt, melyik lesz a befutó, hiszen nem volt rendes forgatókönyvük. A rendező felkereste H. R. Gigert is, hogy készítsen neki egy olyan lényt, ami állatra hasonlít, a mozgása is legyen ilyen, de ruházza fel a szörnyét szexuális kisugárzással is. Giger Zürichben elkészítette a terveket, és faxon kommunikált Fincherrel. A grafikus aztán mindent megtett annak érdekében, hogy Fincher elégedett legyen. Még egy csókjelenetet is kidolgozott az egyik szerzetessel, miközben a lény a nyelvével az összes belső szervét kiszívja a szerencsétlennek. (Ezt később A lény című filmben fel is használták.) Mivel a szkript folyton változott, így Gigernek nem volt egyszerű dolga. Úgy tudta, hogy ökörből fog kikelni az idegen, amit ugye később kutyára módosítottak, mint ahogyan a szerzeteseket is lecserélték rabokra. Végül egy hónapig dolgozott a filmhez kapcsolódó vázlatokon, ám neki is elfelejtettek szólni, hogy feleslegesen dolgozik, alig került be valami végül a terveiből a filmbe. Giger értelemszerűen kiakadt a Foxra, az sem segített a kapcsolat javításán, hogy sehol nem tüntették fel végül a nevét. Giger gyűlölte a filmet, és sosem állt többé szóba a stúdióval.

Fincherék a londoni Pinewood Studiosban dolgoztak leginkább, valamint az Észak-Angliában található Blyth erőműnél. Norman Reynolds felelt a díszletekért, igyekezett nagyon aprólékos munkát végezni. Az ólomöntödén három hónapig dolgozott úgy, hogy még mindig nem volt forgatókönyv. Fincherék sokszor egy napos határidőre kapták meg oldalanként az anyagokat. Most képzeljük el egy pillanatig, milyen érzés lehetett úgy dolgozni, hogy felépítettek egy díszletet, leforgatták a jelenetet, hátradőltek, hogy na, ezzel meg is vannak, majd kaptak egy teljesen más forgatókönyvet, és kezdhettek mindent elölről. Mindennek mondanám ezt az állapotot, csak inspirálónak nem... Szerintem nemcsak Fincher tehetsége miatt olyan feszült és frusztráló a hangulata ennek a filmnek, hanem a forgatás légkörét érezzük az elkészült alkotáson. Ráadásul a rendezőnek folyamatosan harcolnia kellett a stúdióval annak érdekében, hogy meg tudja valósítani az elképzeléseit. Előfordult olyan is, hogy egy jelenetet saját kezűleg vett fel a kamerával a rendező, mert a stúdió nem akarta azt megcsinálni, Fincher azonban nem hagyta annyiban a dolgot, és megcsinálta maga. A rendező a producerek mellett a jelmeztervezővel is folyamatos harcban állt. Bob Ringwood ott is hagyta a projektet pár hét után, mert elmondása szerint Fincher kibírhatatlan egy alak.

A következő csapás akkor jött, amikor kirúgták az operatőrt. Fincher imádta Jordan Cronenweth munkáit (pl. Szárnyas fejvadász), és szeretett is vele dolgozni, a line producer azonban másképpen döntött. Állítólag Cronenweth kezdődő Parkinson-kórja miatt váltak meg tőle, de sokan úgy vélték, Finchert akarták ezzel a lépéssel térdre kényszeríteni.

Fincher erőteljesebben akarta ábrázolni Ripley társainak halálát, csakhogy a Hicks tizedest játszó Michael Biehn kiakadt azon, hogy egy mellkasrobbantó törjön elő a testéből, és perrel fenyegette meg a stúdiót. Szerinte az engedélye nélkül akarták felhasználni a kinézetét, és ő ehhez nem járul hozzá. Végül, mint tudjuk, csak számítógépen mutatták az arcképét, Biehn pedig több pénzt kapott ezért a pár másodpercért, mint amennyit A bolygó neve: Halál hozott neki a konyhára. Fincher nagyon kiakadt a színészre, Biehn később le is nyilatkozta, hogy ha tudta volna, mekkora karrier előtt áll a rendező, akkor máshogy viszonyult volna hozzá. Mondanom sem kell, hogy késő bánat, Fincher igen haragtartó ember, tehát nem valószínű, hogy Biehn valaha is szerepet fog kapni a filmjeiben.

A stúdiónak nem tetszett, hogy nem haladnak elég gyorsan a forgatással, ezért az egész stábot hazarendelték Los Angelesbe három hónapnyi munka után. Hat hónapot kapott Terry Rawlings vágó és David Fincher, hogy elkészítsék végre a filmet. Megmutatták a kész művet a fejeseknek, akik természetesen további változtatásokat akartak, ezért Finchernek jó pár jelenetet újra kellett forgatnia. Hat hetet kapott, hogy megcsinálja a munkát. Többek között újraforgatták az utolsó jelenetet, immáron úgy, hogy Ripley mellkasából előtör a lény. Weaver haja egyébként visszanőtt időközben és 40.000 dollárjába került volna a stúdiónak, hogy a színésznő újra megszabaduljon a fürtjeitől, ezért inkább 16.000 dollárért csináltattak neki kopasz skalpot, amit apró hajtövek borítottak. Greg Cannon maszkmester a haját tépte a munkától. ;)

Az ökröt is lecserélték egy kutyára, így a továbbiakban fel kellett venni egy csomó kutyás jelenetet is. Ripley és Bishop párbeszéde is új köntöst kapott, mert Fincher másik bábuval akart dolgozni, ami sokkal élethűbb. Ezeket a jeleneteket azonban a stúdió erősen kritizálta, és sok minden végezte végül a vágószobában. Ráadásul a tesztvetítés is rettenetesre sikeredett. A közönség utálta filmet, túl véresnek és durvának tartották, így további jeleneteket kellett kivágniuk. Kukába került Newt boncolásának nagy része, a ventilátor által meghalt rab jelenetét is megvágták, Clemens halála is sokkal mocskosabb volt eredetileg, a lény megszületését is lerövidítették, és még jó pár jelenetet eltávolítottak. Egy évet töltöttek a film megvágásával, és egyáltalán nem kérdezték meg a rendezőt, mit is szól ehhez. Fincher pedig ekkor akadt ki végérvényesen. Ő nem ehhez a filmhez adta a nevét, egyáltalán nem tetszett neki a végeredmény, hiszen ő mélyebb, spirituálisabb tartalmú művet alkotott meg, nem pedig egy tucatdarabot. Fincher otthagyta a projektet, és nem tért vissza többé. (Később azt nyilatkozta, hogy annak örült volna, ha az ekkor dúló faji zavargások következtében felégetik a filmlabort is...)

Nélküle mutatták be végül 1992. május 22-én a filmet, amit a kritikusok szétszedtek, a nézők lehurrogtak, Cameron és Alan Dean Foster is kiakadt, mert megölték a túlélőiket, de ennek ellenére nyereséges lett a film, hiszen 160 milliót kaszáltak vele. (Foster meg is írta végül a maga verzióját, amiben Newt és társai életben maradtak, de a Fox addig ment, amíg rá nem vették egy újabb verzió megírására. Ez azonban nem volt elég nekik, elvették Fostertől a jogokat, így a szerző soha többé nem írhatott Alien-sztorit.)

**Rendezői változat helyett maradt az Összeállított verzió
**

Mint mondtam, Fincher igencsak haragtartó ember, és semmi pénzért nem vállalta el, hogy a 2003-as kiadáshoz elkészítse a film audiokommentárral ellátott rendezői változatát. Végül a stúdió állította össze a speciális változatot. 28 perccel megnövelték a játékidő hosszát, és visszatettek minden jelenetet, amit az eredeti verzióból kivágattak. A végeredmény nélkülözött minden hozzáértést…

Változtatások az eredetihez képest:

- Ripley-t a hullámok sodorják partra, és Clemens viszi be és fürdeti meg

• az Alien ebben egy ökörből kel ki, nem pedig kutyából, így minden képsort kihagytak, amiben Spike szerepelt
• hosszabban mutatják be, amikor a kikelést követően elsurran a lény
• Golic (Paul McGann) karaktere előtérbe kerül, rengeteg új jelenete lesz, és teljesen az Alien rabjává válik, miután a lény megöli az orvost. („Lenyűgöző!” - mondja Golic ámultan)
• a gyertyákat Murphy halála miatt gyújtották (ez az eredetiből nem derült ki)
• Junior (Holt McCallany) feláldozza magát a többiek érdekében, miután magával csalja a szörnyet a veszélyeshulladék-tárolóba
• Golic szabadítja ki végül a lényt, még Morset (Danny Webb) is megtámadja, ezért lesz annak seb a fején a film további részében
• Golicot ezután elpusztítja a szörny (kellett neki ugrálni, ugye)
• a film végén lévő izgalmas üldözési jelenetet is átvariálták
• Ripley mellkasából nem tör elő a lény
• a rabok többet imádkoznak, pár jelenetet hosszabban hagytak meg (de ezek csak pár másodperces változtatások, szinte alig lehet észrevenni)

További érdekességek a filmről

Miután végigjártuk A végső megoldás: Halál elkészültének kálváriáját, azért érdemes még pár mondatban megemlékeznünk erről a filmről.

- Kétségtelenül a legnagyobb erőssége ennek az alkotásnak a vizuális effektjei. Az Alien 3 volt az utolsó nagy költségvetésű filmek egyike, ahol abszolút a régi iskola szerint jártak el a trükkök terén. Miniatűröket, maketteket használtak, nagyon sok múlott a maszkmestereken, és egyetlen jelenetnél használtak csupán CGI-t (amikor az Alien feje elkezd repedezni).

• Az effektekért Alec Gillis és Tom Woodruff Jr. felelt olyannyira, hogy ők végig tartották Gigerrel a kapcsolatot, és igyekeztek megvalósítani a terveit. Woodruff odáig ment, hogy ő maga vette fel az Alien-kosztümöt, majdnem minden jelenetben őt láthatjuk. Érdekesség, hogy a feje a kosztüm nyakában volt, ezért semmit nem látott, és a stáb tagjai walkie-talkie segítségével irányították.
• A bábuk nagyjából egyméteresek voltak, gumiból készítették el őket, és 4-6 embert igényeltek. Mivel igyekeztek minél realisztikusabb hatást kelteni, ezért nagyon gyorsan kellett mozgatni az Alient, hogy ne látszódjon, hogy ez csak egy bábu. 60-70 felvételt kellett készíteni egyetlen jelenethez.
• Állati belsőségeket használtak fel a lény hangjához.
• A minél bonyolultabb mozgáskép elérése miatt készítették a bábokat, és ennek érdekében felfogadták Richard Endlund trükkmestert is (Csillagok háborúja).
• Amikor nem lehetett jelmezzel megoldani a jelenetet, akkor pálcával mozgatták a bábukat.
• A kutyáknak sem volt egyszerűbb dolga. Fincher angol agarat akart használni a négykézlábas jeleneteknél, ám a szerencsétlen állat nem bírta a jelmezt, mert a sisak idegesítette, ezért folyton kirágta, és csak hátulról lehetett lefilmezni, ezért elvetették ezt az elképzelést.
• Ez az első része a szériának, amiben elhangzik a vállalat neve, valamint az első és egyetlen olyan, ahol számot raktak a címbe.
• Eredetileg az első részben lett volna egy szexjelenet, amit kihagytak, viszont a harmadik epizódban pótolták ezt (igaz, nem egy lénnyel).

- Tényleg nem használtak benne fegyvereket, Weaver ezen óhaja teljesült egyedül.

• Newt testét az őt megformáló Carrie Hennre emlékeztető bábuval helyettesítették.
• A kutya pofáján lévő sebhelyeket úgy csinálták, hogy leborotválták a megfelelő részeken a szőrt.
• A daru, ami a lezuhant mentőkabint felemeli, egy makett, a hajó pedig egy átalakított X-szárnyú vadászgép modellje.
• Az ólomöntöde nagy részét kartonpapírból csinálták meg.
• Weaver kétéves kislánya annyira utálta kopaszon a mamiját, hogy a forgatás szüneteiben a színésznő kénytelen volt parókát hordani.
• Fincher megkérdezte Weavert, hogy nem bánja-e, hogy levágták a haját, mire Weaver azt válaszolta: „Nem izgat, amíg több pénzt kapok!”
• Terveztek, sőt le is gyártottak egy Királynő-arcmászót is, de ezt végül nem használták fel.
• Az események pár nappal/héttel az előző részt követően folytatódtak.
• Sokszor használták az ún. szubjektív plán beállítást, vagyis a lény szemszögéből mutatták a történéseket.
• Hihetetlen, pedig igaz az, hogy Meryl Streep is „szerepel” a filmben. A színésznő arcát vették mintául a neutronszkenner lemodellezésekor.
• Ez az első Alien-film, ahol láthatjuk, amint a lény elfogyasztja az egyik áldozatát.
• A spirituálisabb elképzelést erősítették azok a képsorok is, ahogyan Ripley-t megtalálják. Tiszta és békés, ahogyan fekszik az „üvegkoporsójában”, a gonoszt kétszer is sikerült ugyan legyőznie, végül azonban elbukott, ezért a Sulaco kiveti magából. (Száműzetés a Paradicsomból.)
• Annak ellenére, hogy régi technikával csinálták meg a filmet, mégis ez volt az első olyan Alien-mozi, ahol teljes egészében számítógéppel készített idegen szerepelt.
• Elliot Goldenthal szerezte a film zenéjét, akinek a film végének újraforgatása miatt teljesen át kellett írnia a szerzeményét. Erre egyetlen éjszaka állt a rendelkezésére.
• Eredetileg a Földön játszódott volna film, ezért kicsit átvariálták a szlogent, vagyis az „In space, no one can hear you scream.” helyét átvette a „On Earth, everyone can hear you scream.”
• A stúdió annyira nem tudta, hogy mit akar és mi lesz a végleges változata a filmnek, hogy kiadtak egy előzetest, amiben a cselekmény a Földön játszódik.

Nyilván lehetne a végtelenségig boncolgatni a filmet, annak hibáit és érdemeit. A cikk végére engedjétek meg nekem, hogy egy kicsit védelmembe vegyem ezt az alkotást. Én írtam róla a CreepyShake hasábjaira a kritikát anno, és annak ellenére, hogy nekem is belefájdult a fejem a sok változtatásba, kapkodásba és vitába, még mindig állítom, hogy nem lett ez a film annyira rossz, és ez csak és kizárólag David Fincher érdeme. Ő teremtette meg ezt a sötét, kilátástalan, mocskos képi világot és hangulatot, ő hozta vissza a suspense elemet a sorozatba, teljes egészében érződik a filmen a fincheri látásmód, és én ezt nagyon szeretem. Ő találta ki, hogy a fém kapja a hangsúlyt a telep megalkotásában, és ő álmodta meg ezt a szürkés-feketés színvilágot a villódzó fényeivel és a sok-sok kegyetlenséggel. Visszahozta a klausztrofób érzetet a filmbe, ami már A nyolcadik utas: a Halálban is olyan jól működött. A szerzetesi vonalból kiindulva találta ki, hogy a rabok legyenek kopaszok, és Weaver is miatta vágatta le a haját. Minden, ami jó, az Fincher miatt jó, és szerintem, ha hagyták volna dolgozni rendesen, akkor ez lehetett volna a legjobb darabja a szériának.

IMDb | mafab