A slasher keretein belül megannyi, mára klasszikusnak számító film készült, a műfajon belül megszülettek minden idők legemlékezetesebb, halhatatlan sorozatgyilkosai, mint például Jason, Michael Meyers, Freddy Krueger, Chucky, Pinhead vagy Angela. Sajnos, míg a múlt század végén aranykorát élte, a mai slasherek többsége csak a régiek közhelyeit ismételgeti, olcsó és ócska stílusban. De szerencsére mindig van kivétel, ahogy A maszk mögött: Leslie Vernon felemelkedése (Behind the Mask: The Rise of Leslie Vernon - 2006) is az.

Nagyon meglepő filmről van szó, mert két műfajt mos egybe a valaha volt egyik legjobb filmes ötlet keretein belül, és próbál választ adni arra, hogy mi is pontosan az a slasher? Taylor feltörekvő riporter, csapatával készül leforgatni egy bensőséges dokumentumfilmet a következő nagy pszicho-slasher sorozatgyilkosról, Leslie Vernonról, aki maga fog asszisztálni a készülő produkcióhoz. Jasont, Michaelt, Freddyt úgy állítják be, mintha valós személyek lettek volna, akik műfajt teremtettek bizonyos kellékekkel.

Found footage stílusban indít a film, megismerjük Leslie-t, aki elmeséli pontról pontra, hogy mi a tökéletes sorozatgyilkos esszenciája. Először is kell egy városi legenda, egy szomorú történet a gyilkos áldozati státuszáról, átszenvedett gyerekkoráról. Ha ez megvan, minden későbbi momentumot ehhez a legendához kell igazítani, hogy életben tarthassák azt. Második lépés az áldozatok kiválasztása, ami nem könnyű feladat. Minden slasherközhely igazából panel, mely mindig szinte ugyanaz, ezekre húzzák fel a különböző történeteket, karaktereket, ahogy az áldozati csapat összetétele is általában azonos. Kell egy könnyűvérű pomponos lány, suli legjobb nője és a barátja, akik majd először halnak meg, általában szex közben. A piás vagy füves haverjaik természetesen elengedhetetlenek, de a legfontosabb tényező a túlélő lány lesz. Ő legyen szűz, ha az, akkor igazai túlélő karakter, aki a cselekmény végén majd felveszi a harcot a gyilkossal, az ütközetet pedig vagy túléli, vagy nem, a lényeg ugyanaz, mindketten legendává válnak.

Leslie Vernon (Nathan Baesel) végigelemzi a műfaj minden pontját a kezdettől a végéig, a túlélő lány megfigyelésétől a faágak preparálásáig, melyekben majd hőseink orra buknak, a kocsi tönkretételéig, hogy az ne induljon a megfelelő időben. De nem csak egy kézikamerás áldokumentumfilmet látunk, hanem a készülődő slasher jeleneteit is, hisz Leslie kommentárjai mellett láthatjuk a horrorja elképzelését is, ami már rendes kamera-beállítást használ. Kapunk egy rendes filmet és egy „kulisszák mögötti” dokumentumfilmet, melyek majd természetesen egybeolvadnak.

Remek film szerintem ötlet tekintetében, hisz a laikusok és a „szakértők” is egyaránt tudják élvezni a műfaj szinte elemzését, a közhelyek kialakulását, direktségét. Annak ellenére, hogy a bűvésztrükköknek is a magyarázat a haláluk, kapunk meglepő jelenetsorokat, köszönhetően annak, hogy élesben is láthatjuk Leslie Vernon tervének kivitelezését, és mindig vannak spontán dolgok.

Érdekes, de a found footage stílus jobban áll ennek a filmnek, mint a hagyományos, rendes, de meggyőződésem, hogy ez sem véletlen, ahogy a színészi játék sem. Míg a dokumentumfilmes részt látjuk, Vernon és Taylor remekelnek, de az éles slasherben az áldozatok kissé ripacsok. Természetesen rengeteg utalást is tartalmaz a horror régi klasszikusokra, többek között a Rémálom az Elm utcábanra, Halloweenre, Péntek 13-ra, Fekete karácsonyra, és legnagyobb örömömre igazi nagy nevet tudtak szerződtetni, Robert Englund személyében. Pozitívan csalódtam a filmben, érdekes volt kimondottan, ezért mindenképpen ajánlom a műfaj kedvelőinek és azoknak, akik többet szeretnének róla megtudni.

Szerintem: 8/10

IMDb | mafab