Három évvel ezelőtt, 2018 áprilisában (Magyarországon májusban) mutatták be a Hang nélkül első részét, mely egy egyszerű, de annál hatásosabb koncepcióval bírt: idegen lények érkeznek a Földre, melyek ugyan lényegében vakok, hallásuk azonban elképesztően kifinomult, így a legapróbb neszekre is felfigyelnek, és könyörtelenül elpusztítanak mindenkit, aki az útjukba kerül. A film egy kisvárosi család küzdelmeit mutatta be a szörnyek pusztította posztapokaliptikus világban, akik a leánygyermek, Regan süketsége miatt képesek jelbeszéddel kommunikálni, és akik nemrégiben veszítették el a kisebb fiukat, Beau-t.

A Hang nélkül jött, látott és győzött. A feszült horror nem csak a közönséget, de a kritikusokat is megnyerte magának, és világszerte 340 millió dollárt termelt. Ugyan még a szokottnál is többen világítottak rá a film - valljuk be: valóban létező - logikai buktatóira, amik már az alapkonfliktus létjogosultságát is megkérdőjelezték, mindez nem akadályozta a Hang nélkül diadalmenetét. Olyannyira nem, hogy a koronavírus miatti halasztások után idén júniusban végre Magyarországon is bemutatták a folytatást, melyet újfent John Krasinski rendezett, és ezúttal az írói feladatokat is magára vállalta.

Mivel a film ott veszi fel a fonalat, ahol az előző véget ért, csak az olvasson tovább, akit nem zavarnak az első résszel kapcsolatos spoilerek. Evelyn (Emily Blunt), immár egyedüli családfőként, a farmot hátrahagyva elindul Regannel (Millicent Simmonds), Marcus-szal (Noah Jupe) és újszülött babájával, hogy felkeressék a távoli hegy másik oldalán minden este lobogó tűz gazdáját. Regan a hallókészülékével, egy erősítővel és egy mikrofonnal felvértezve igyekszik védelmezni a családját, amire szüksége is lesz, mert a célegyenesben Marcus lába megsérül, fájdalmában való üvöltése pedig odacsalja az idegeneket.

Az ódon acélüzemben tanyázó régi barátjuk, Emmett (Cillian Murphy) siet a segítségükre, elbújtatva őket az alagsorban. A férfi rádióján aztán sikerül befogniuk egy dalt, ami Regan szerint egy üzenet, és megtalálja az adás forrását is, ami egy közeli szigeten van. Az a terve, hogy a rádiótornyot felhasználva minél messzebbre továbbítsa a hallókészülékének magas frekvenciájú hangját, melyet az idegenek képtelenek elviselni. A lány Marcus tiltakozása ellenére másnap egyedül indul útnak. Evelyn ráveszi Emmettet, hogy menjen Regan után, míg ő megpróbál gyógyszereket és kötszereket szerezni Marcus sérülésére…

A Hang nélkül 2. egy kis visszatekintéssel, az Első nap eseményeivel indul, amikor az idegenek megszállták a Földet. Ez a jelenet remekül megragadja, hogy jól megszokott életünk miként dőlhet romba egyik pillanatról a másikra, és mindezt látva akarva-akaratlanul is párhuzamot vonhatunk az elmúlt másfél év valós eseményeivel. Ezzel, és a későbbi történésekkel ugyan kissé kitágul a Hang nélkül-univerzum, de lényegében egy minden ízében az első rész hangulatát és feszültségét idéző folytatással van dolgunk, amivel tulajdonképpen semmi baj nincs, sőt, dicséretes, hogy sikerült hozni az előző felvonás színvonalát, aki azt látta, az nagyjából tudja, mire számíthat.

A történettől nem kell óriási csavarokat várni, de egy-két újításnak azért adtak teret a készítők. Ezek közül az egyik olyan egyszerű, mint a faék, mégis működik, mert egy jobbára az emberiség számára ismeretlen faj eddig fel nem fedezett tulajdonságáról van szó. Néhány logikátlan megoldás, és hiteltelen pillanat sajnos ezúttal is kijut a nagyérdeműnek, de ezeket azért sikerült leredukálni az első részhez képest. Egyes jeleneteket nézve felmerülhet, hogy Krasinski talán kedveli az olyan játékokat, mint például a The Last of Us vagy a Days Gone, a civilizáció romjait visszafoglaló természet, és a lassú elmúlás képei, valamint a túlélők egy részének embertelensége erre enged következtetni.

A karakterek még mindig nem túl bonyolultak, de továbbra is szerethetők, könnyű velük azonosulni. Emily Blunt csuklóból hozza Evelyn szerepét, de a fiát játszó Noah Jupe is rendben van. Akiket viszont ki kell emelnem, azok Cillian Murphy és Millicent Simmonds, akik meggyőző játékukkal sokat hozzáadnak a produkcióhoz, utóbbira komoly karrier várhat a filmvilágban.

Beszéljünk a film legnagyobb erényéről, a feszültségkeltésről. Krasinski legalább annyira, ha nem még mesteribben penget az idegszálainkon, mint az első rész esetében. Ezt akár még hatásvadásznak is nevezhetnénk, de az ilyesmi azért nem áll olyan távol a horror műfajától, nem igaz? Van kettő olyan jelenet is, ahol két fronton, szimultán zajlanak az események. Külön-külön is működnének, de azzal, hogy szinte tökéletes vágás mellett egyszerre izgulhatjuk végig őket, a feszültség tényleg a tetőfokára hág. Briliáns megoldás, és ezeket a szekvenciákat fejelik meg még olyan pillanatokkal, amikor ugye élet-halál kérdése a legapróbb pisszenés is, főhőseinknek pedig olyan feladataik vannak, amik minden másodpercben azzal fenyegetnek, hogy a közelben garázdálkodó szörny meghallja őket. Minden jelentéktelennek tűnő tárgy potenciális fenyegetéssé válik: egy tolóablak, egy flakon, egy csésze, de még egy darab ceruza is, ami bármikor legurulhat az asztalról.

Ezzel szemben úgy érzem, hogy sajnálatos módon az egyik legkézenfekvőbb fegyvert, magát a hangtechnikát nem használták ki annyira a készítők, amennyire lehetett volna. Egy olyan horror esetében, amiben a zaj a legnagyobb veszélyforrás, elvárható lenne, hogy az audioélmény tökéletesre legyen polírozva. Így is remekül megkomponált jelenetekkel operál a Hang nélkül 2, de mindezt szinte tökélyre fejleszthették volna, ha a legkisebb neszekre is figyelmet fordítanak az ominózus részeknél.

Mindent összevetve, a Hang nélkül 2. méltó folytatása az első résznek, erre pedig sajnos egyre ritkábban van példa manapság, úgyhogy meg kell becsülni. Ez a rész sem hibátlan, de ha mellőzzük a vélt vagy valós logikai bukfencek nagyítóval való kutatását, akkor egy feszültségteremtésben párját ritkító, szórakoztató élményben lehet részünk. Bátran próbálkozzanak vele mindazok, akik szerették az első részt, akiknek meg már az sem tetszett, azoknak valószínűleg ez sem fog.

IMDb | mafab