Texas Daily News - 1960. augusztus 18. szombat - MEGSZÖKTEK! Két veszélyes elítélt sikeres szökést hajtott végre a Texas Állami Börtönből. A családírtó Henry Gein, és társa, az egyrendbeli gyilkosságért elítélt John Dahmer a hajnali órákban az őröket kijátszva ismeretlen helyre távoztak. Rhesus Maldonado Sheriff kéri, hogy aki bármilyen információval rendelkezik a körözött személyek hollétét illetően, azonnal értesítse a rendőrséget, és semmiképpen ne próbálkozzon önkéntes akcióval.
*
Bubba Sawyer - a héten második alkalommal -, talált egy elgázolt tatut. Muerto megye vidékein ez gyakori látvány volt; az elgázolt tetemek begyűjtésével senki nem foglalkozott. Hivatalosan nem. Minden alkalommal, amikor talált egy tetemet...nem, inkább keresett. A Texasi forróságban nap mint nap a mellékutakat járta, elhullott állatok után kutatott. Alaposan szemügyre vette a dögöt. A rajzó legyek, hemzsegő kukacok sem ébresztették fel undorérzetét, a gyomorforgató bomlásszagot talán nem is érezte. A kezében tartott bottal úgy kavargatta az ütközés erejétől szétrobbant testben elfolyósodott belsőségeket, mintha gyümölcszselé lett volna. Elfoglaltságából a felé közeledő zöld Volkswagen bogár sem zökkentette ki; észre sem vette, amikor az autó megállt mellette.
- Héj kölyök - szólt Henry a kormány mögül, de Bubba figyelmét ez sem terelhette el.
- Fiam, abban a fehér házban laksz? - kérdezte az utasoldalon ülő John. Ujjával a jobbra elágazó földút végén álló házra mutatott. A jelzőtábla szerint egy farm; a Sawyer farm.
Bubba bólogatással jelezte, hogy hallotta, és megértette a kérdést. - Szeretnénk eladni ezt-azt, a szüleid otthon vannak? - folytatta.
Bubba biccentett. - Nagyszerű, akkor odavezethetnél minket, ha nem gond
John száját alighogy elhagyta az utolsó hang, Bubba elejtette a botot, és futni kezdett. A földúton át célirányosan a ház felé rohant. Egyre sebesebben szedte lábait, talán a mögötte döcögő kocsit próbálta lehagyni. Nem is lett volna nehéz, ezt az autótípust nem ilyen terepre tervezték. De a jármű csak követte a fiút, nem üldözte. Bubba a bejárathoz érve sem lassított, kinyújtott karjaival lökte be a résnyire nyitott ajtót. Ha kulcsra lett volna zárva, egész biztos nekimegy.
A bogár a hintaágy mellett parkolt le: - Üdvözletem hölgyem! - köszöntötte Henry az ajtóban álló fiatal hölgyet, Isabelt -, volna pár eladó holmink, a fia azt mondta, esetleg érdekelné
Isabel hátrapillantott fiára. - Jaj, fiam - gondolta. - Nem veszünk semmit, kérem távozzanak - felelte.
Henry arca elvörösödött. - Hölgyem, meg sem kérdezi, mit szeretnénk eladni? - Megmondtam, nem veszünk semmit, kérem távozzanak - jelentette ki határozottan, majd a férfiaknak hátatfordítva becsapta maga mögött az ajtót.
Henry dühösen fordult társa felé. - Azt hiszem, ez a némber semmi tiszteletet nem tanúsított irántunk, nem gondolod? - Nyugi Henry. Menjünk be, hozzuk el, amit találunk, és lépjünk le amilyen gyorsan csak tudunk
Henry rá sem hederített barátja szavaira. - És ez engem roppant dühít - fejezte be.
Henry csőre töltötte az ülés alatt rejtegetett Remingtont.
A kopogásra Isabel nyitott ajtót; rémülten nézett a fegyveres Henryre. - Úgy látszik, nekünk dolgunk van egymással asszonyom - mondta, majd visszalökte a házba, s karjánál fogva magához rántotta. - Most pedig elszórakozunk egy kicsit
- Erre semmi szükség, siessünk
- Te engem ne utasítgass! - förmedt társára. - Én hoztalak ki a sittről, én vagyok a főnök. Most pedig fogd meg a kölyköt, és nézz szét ebben a kurva házban
Henry a lépcső melletti folyosón áthaladva a tolóajtó mögötti konyháig rángatta magával a nőt. A vastag acél tolóajtó mögötti vörös falat beborító trófeák mennyiségét bármelyik vadász megirigyelhette volna. Ahogy Isabelt betuszkolta a konyhába, förtelmes szag csapta meg Henry orrát. A bűz forrása a véres mosogató melletti tűzhelyen rotyogó nagy edény volt. Valami főtt benne...valami szőrös. Egy emberi fej. Henry lesepert a nagy faasztalról mindent, amit tudott, egyedül a hozzáerősített húsdaráló maradt a helyén. Henry jónéhány karmolást beszerzett, mire sikerült az asztalra fektetnie Isabelt. A nő hevesen küzdött, de Henry kalapácsökle egy ütéssel eszméletlenné tette.
John a fiú mögött haladva felment a lépcsőn, be az emeleti szobába. Szemei kidülledtek a két hintaszékben mozdulatlanul ülő alak láttán. Az idős párt holttestnek nézte. - Uram isten, milyen beteg állatok vagytok ti? - kérdezte a fiútól.
Összerezzent, amikor az egyik alak megszólalt. - Takarodj innen, vagy azt is megbánod, hogy a világra jöttél – szólt az idős úr. Talán a világ egyik valaha élt legidősebb embere lehetett, bőre szinte ráaszalódott arcára.
John ajka gúnyos mosolyra húzódott. A szobában nem talált semmit, amit átkutathatott volna. A szomszéd helyiség éjszakai szekrényét smink kellékek borították be, minden gyártótól lehetett minimum egy púder vagy rúzs. Zsebre tette az üvegtányérból kiszedett arany gyűrűket, a fiókokban talált nyakláncokat.
Henry ordítása tisztán felhallatszott az emeletre.
A konyhához érve John és a fiú ledermedtek. Bubba artikulátlan vonyításba kezdett, ami a vonyítás és röfögés keverékére hasonlított.
Henry arcát kezébe temetve szitkozódott. Vörös arcát hólyagos égési sérülések borították. Isabel magához tért az erőszak közben. Életösztöne erősebbnek bizonyult fájdalomérzeténél. Semmit sem érzett, mikor megfogta a tűzhelyen lévő forró teafőzőt, és Henry arcába öntötte annak tartalmát. Isabel lefordult az asztalról, Henry tombolása ellen védekezve összehúzta magát. Fejét ért rúgásoktól immár végleg elvesztette eszméletét, de Henry öklét ez sem állította meg. Szilánkosra törte Isabel arccsontját.
Henry felállt, a konyhapultra nézett. - Indulnunk kéne - szólt John -, de Henry elborult elméje teljesen máshol járt. Magához vette a kést, Isabel széttárt karjaira térdepelt, s homlokába mélyesztette a pengét. Egyre erősebben nyomta, a hegyét csak a koponyacsont állította meg. Oldalvást húzta, kissé lejjebb…az állkapocs felé. Néhány pillanat múlva, ami többnek tűnt, mint ameddig valójában tartott, Isabel arca már Henry kezében volt.
- Szentséges ég - suttogta a látványtól szinte sokkos állapotba került John.
Henry a fiúhoz lépett. - Te retardált nyápic, anyád nem mondta, hogy idegenekkel ne állj szóba?
Bubba megszakítás nélkül sikongatott. Henry a fiú arcára helyezte anyja arcbőrét, amit egy pillanat múlva a feje rázásával távolított el magáról. - Találtál valamit? - kérdezte Henry. John a látottak hatására csak meredt maga elé, fejét biccentve igenlően jelzett.
- Oké, akkor húzzunk innen. Hozd a kölyköt is
- Túsznak?
- Igen, miért mit gondoltál? Talán jobban tetszene - a fiú fejéhez tartotta a fegyverét -, ha itt helyben megölném?
Bubba abbahagyta a sikongatást. - Hagyjuk itt a fiút, úgysem tud beszélni, nem fog szólni senkinek
- Azt mondtam, hozd a fiút. Mexikónál majd kitesszük valahol
John megfogta a fiú karját, s Henry vezetésével távoztak a házból. Azonnal megállásra kényszerültek. Az ajtón kilépve egy régi fehér Chevrolet kisteherautó parkolt a Volkswagen mellé. Henry és John sok mindenre számítottak, de erre biztosan nem. Drayton Sawyer hasonló Remingtont tartott a kezében, mint Henry. Nubbins az autóból kiszállva azonnal futásnak eredt, a farmot körülvevő fák közé vette az irányt.
John Henryre pillantott. - Ez nem volt a tervben Henry - Mi a jó büdös franc folyik itt? - kérdezte Drayton erősen felháborodott hangon. - És hol van Isabel?
- Isabel? Így hívták azt a lotyót?
- Hol van?
- A konyhában, kicsit eljátszadoztunk egymással. De most állj félre köcsög - Henry a fiú fejéhez tartotta a fegyvert -, - különben szétlövöm a fejét
Nubbins némán lopózott John mögé. A hátsóbejáraton, vagy egy ablakon juthatott be. Borotvakésével mély vágást ejtett a férfi hátára...aztán még egyet...egy tucatot. John már az első metszésre elengedte a fiú kezét, de Nubbins megállás nélkül kaszabolt. Mire Henry odafordult, John a földre rogyott. Henry mozzanatára Drayton azonnal lőtt. A bal vállát érte a golyó. Henry fegyverét elejtve a földre esett, éppen maradt jobb kezével próbált a Remingtonért nyúlni. - Meg ne próbáld – figyelmeztette Drayton.
Henry Drayton figyelmeztetésével mit sem törődve, továbbra is próbálta elérni fegyverét. Újabb lövést kapott; a szívén áthatoló lövedék azonnal végzett vele.
Nubbins egy mozdulattal átvágta a vérveszteségtől kábultan fekvő John torkát. - Vigyétek be a hullákat, én addig megnézem anyátokat – utasította Drayton a fiúkat.
A tolóajtóhoz érve azonnal érezte, hogy baj van. - Isabel! - kiáltotta, majd berohant a konyhába. - Isabel!
Drayton Isabel mellé térdelt, a sírás határán egyensúlyozva próbálta ébreszteni kedvesét, gyermekei anyját...testvérét. - Térj magadhoz Isabel - Drayton lehajtott fejjel vette tudomásul, Isabel már nem fog felébredni.
Drayton felállt, az ajtóban álló fiúk közül Bubbara nézett. - Nézd meg mit tettél, te átkozott idióta – ordította. - Mondtam, hogy ne hozz ide senkit. Te... - a fiúra mutatott -, - te ölted meg az anyádat
Drayton ütni kezdte a fiút. Orrvérzésig verte. - Te meg ne bömbölj itt nekem! - förmedt a hisztériásan zokogó Nubbinsra.
Drayton minden dühe és szomorúsága semmissé lett Nyugodtan szólította fiát: - Bubba, vidd be anyádat a szobájába
Bubba a holttest lábait hóna alá fogta, a konyhából kiérve felvette az arcot, majd bevonszolta anyját a bejárati ajtó melletti szobába. A hatalmas ágykeret minden sarkán koponyák díszelegtek. A falak mentén sorakozó, próbababákként funkcionáló csontvázak különböző korok női viseleteit vonultatták fel. Anyját az ágyba fektette. Némán bámulta. A kezében lévő arcra tévedt a tekintete, majd újra Isabelt nézte. Könnyeket hullajtva gondosan visszahelyezte az arcot édesanyja fejére.
Bubba kiemelte a Chevrolet platójából a sárga láncfűrészt. Korához képest nagy magasságának hála nem esett nehezére.
A konyhapadlóján elfekvő Henry holtteste fölé állt. A láncfűrészt elejtve felvette a kést...munkához látott. Henry arca majdhogynem kettészakadt, csak az orrész tartotta egyben, de így is feltudta venni. A bőrt csak a rajta maradt húscafatok tapasztották a fiú arcához, aki sajátos sikolyával ordított Henry maradványaira Újra magához vette láncfűrészét. Az első húzásra beindult gép fogai egymás után szaggatták fel Henry bőrét.