Habár ez az időjáráson nem látszik, mégis javában járunk már az októberben, ami az AMC-nél csakis egyet jelenthet: mindenki kedvenc járkálói visszamerészkednek a képernyőkre, kezdődik a TWD 5.0! Ahogy már korábban írtuk, azzal az örömhírrel nézünk az új évad elébe, hogy már a következőt is berendelték, így minimum két évig még biztosan hozzájuthatunk a heti zombiadagunkhoz. Nézzük is, mi történt az évadnyitóban!

Ahogy az sejthető volt, ezúttal nincsen semmiféle szakadás a történetben, az első rész ott veszi fel a fonalat, ahol az előző évad eldobta, azaz Rick és társai még mindig a marhavagonban rostokolnak, hála kedves újdonsült vendéglátóiknak. Egy igen sokatmondó flashbackkel indít a rész, a főszereplők helyett a rosszfiúk csücsülnek bezárva a vagonba, erősen szitkozódva, valakik ugyanis visszaéltek a vendégszeretetükkel. Lehet, hogy mégsem volt annyira jó ötlet meginvitálni az egész környéket? A zárás egyébként ugyanennek a jelenetnek a folytatása, így amellett, hogy keretbe foglalják a részt, elég jól megteremtik az alaphangulatot is.

A jelenben persze már ők viszik a marhákat feldolgozásra, habár a képsorok nem mutatnak túl sokat, mégis ütősek: egy közhelyesen mocskos, steril asztalokkal felszerelt szobában hentesek serénykednek a háttérben egy emberi test felaprításával. Darylt, Ricket és Glennt néhány feláldozható mellékszereplővel együtt szép sorban letérdeltetik egy hosszú fémkád mellett, majd az utóbbiakat módszeresen ki is végzik. Mielőtt Glennre kerülhetne a sor, természetes, hogy valami váratlan történik. Egy robbanás rázza meg az épületet, ettől pedig mindenki annyira eldobja az agyát, hogy Ricknek alkalma nyílik a maga által eszkábált tőrrel kiiktatni a henteseket, és már szabadok is. Újabb felkavaró jelenet következik, a mészárszék hátsó szobájában szembe találják magukat a már félig feldolgozott, kampóra akasztott húskészlettel, ezzel megerősítve, ami már egyébként is egyértelmű volt, itt bizony kannibálokkal van dolguk.

Előkerül Carol, Tyreese és a baba hármasa is, őket amúgy az emlékezetes nézd-csak-a-virágokat epizód óta nem láttuk. Sikerül belefutniuk Terminus egyik lakójába, akit gyorsan túszul is ejtenek, bár hogy miért nem ölik meg rögtön, az számomra rejtély, de fogják ezt még fokozni. Carol magánakció keretében előveszi az első évadból már ismert trükköt, bekeni magát zombibelsőségekkel, és indul Terminus felé megmenteni a barátait. A nagy kérdés csak az, ha ez a módszer ilyen jól működik (végülis a fél részt lecsoszogja a zombikkal, probléma nélkül), akkor alapértelmezetten miért nem járkálnak mindig így?! De mindegy is, innentől kezdve könnyen kitalálható, kinek volt köszönhető a robbanás.

Eközben Tyreese a babával és a fogollyal együtt egy faházban húzódik meg, sajnos azonban annyi esze nincsen, hogy az utóbbi kettőt távol tartsa egymástól, így gyorsan azzal a választással találja szemben magát, hogy vagy kitakarodik a járkálók közé, vagy végignézi, ahogy eltörik Judith nyakincáját. Azért nyers erővel sikerül megmentenie a helyzetet, és végre-valahára agyonveri a suttyó babagyilkos jelöltet, épp időben. Sikerült még beszúrni egy szívhez szóló monológot, ahol a konyhás néni átszellemülten magyarázza Carolnak a gyertyás szentélyben, hogy ők tényleg rendes, segítőkész emberek voltak, akiknek mások kihasználták a jóindulatát, ezért most kénytelenek emberhúson élni. Teljesen logikus, tényleg nem lehetett volna működőképes az a köztes megoldás, hogy egyszerűen leszedik a táblákat, és csak azt ölik meg, akit tényleg muszáj, talán nem kellett volna továbbra is direkt odacsalogatni az embereket.

Végül Terminust teljesen leamortizálja a robbanást követő tűz és a járkáló horda, a lakók többségét pedig Rickék immár felfegyverkezve segítik át a másvilágra, majd az újraegyesült csapat már indul is az erdő felé. Itt egy sor nagyon érzelmes lezáró jelenet következik, ahol mindenki újra találkozik mindenkivel, öröm-boldogság van, bár a sejtésekkel ellentétben Beth egyik vagonból sem került elő. A (majdnem) záró képsor nagyon szimbolikusra sikerült, Rick vérrel átírja az egyik táblát arra, ami a rész címe is egyébként, "Nincs menedék". A legeslegvégére pedig bedobták még Morgant is, ahogy magányosan bámulja ugyanezt a táblát. (Ugye mindenki emlékszik még rá a pilot részből?)

Összességében egy elég erős első részt kaptunk, végig feszes tempóban pörögnek az események, nincsenek feleslegesen elnyújtott, unalmas jelenetek. Azért az kicsit felemás érzéseket kelthet, hogy ilyen gyorsan és meglehetősen fájdalommentesen túllendült a történet Terminuson, elvégre ezt a találkozást építette fel a negyedik évad egész második fele. Nem lennék meglepve, ha később előkerülne onnan még néhány bosszúszomjas túlélő. A másik, ami érdekes, hogy habár kapunk egy egész hordányi járkálót, mégis szinte konfliktusmentesen meghúzódnak a történet hátterében, a főszereplők annyira rutinosak már az irtásukban. Mindenesetre izgalmas évad elébe nézünk, csak győzzük kivárni a jövő vasárnapot.