Köszönjük a MozIComnak, hogy megnézhettük a filmet!

A galaxis egyik távoli bolygója felé tartó űrhajó, a Covenant legénysége csodás planétát fedez fel. Ám a Paradicsomnak tűnő új világ igazából sötét és veszélyes, és a telepesek hamarosan olyan ellenféllel szembesülnek, amelynek kegyetlensége felülmúlja minden képzeletüket.

Többször nagyon mérges voltam Ridley Scottra az elmúlt években. Először is, a Prometheus marketingje alapján, bár tudtam, hogy nem közvetlen előzménye lesz a Nyolcadik utas: a Halálnak, egy vérbeli, nosztalgikus Alien- filmet vártam, első látásra pedig óriásit csalódtam, a filozofikus, a kánonból erőteljesen kilógó, de eredeti felvetéssel bíró darabban. Másodszor, mikor a folyamatos címváltoztatásokból és különböző interjúfoszlányokból kezdett kirajzolódni, hogy ő az egyetlen, akitől savas vérű szörnyetegfilmet kaphatunk, nem engedné Bloomkamp kezébe a gyeplőt, ami egyébként érthető, hisz az egész franchise az ő gyermeke, akármilyenek is a részek, nem lehet meg nem történtté tenni bizonyos dolgokat. A Covenant pedig pontosan ezért a két dologért kért bocsánatot, de úgy gondolom, nem csak tőlem, hanem az összes rajongótól, akinek elvárásait nem elégítette ki a Prometheus.

Tíz év telt el az előző rész eseményei óta, mégis sokkal inkább éreztem közelebb a Covenantot az első filmhez, mind látványában, mind atmoszférájában. Scott nagyon jól tudta, hogy ez az utolsó dobása: vagy visszaszerzi a rajongóit, vagy tényleg elbúcsúzhatunk az Alien-franchise-tól, éppen ezért fogta a Prometheus kérdéseit és felvetéseit, összekötötte a Covenanttal, és megadta a legtöbb választ is, amivel sokkal jobban kirajzolódik a kép erről az űrevolúcióról, ami egyébként zseniális ötlet. Azt tudjuk már a Végső megoldás: a Halál óta, hogy a xenomorphok felveszik a gazdatest tulajdonságainak egy részét, így tehát megszámlálhatatlan sok variánsuk lehet, melyek közül egyik a legfrissebb, a neomoprh, ami a Covenant fő ellensége. Nagyon kíváncsi voltam rá, és nem kellett csalódnom, igazi dühöngő szörnyeteg, ami bármit széttép, még egy pillanatra azt is gondoltam, hogy ez a lény lesz a franchise csúcsa, de amikor újra megpillantottam a xenomorphot, bebizonyosodott, a filmtörténelemben nincs még egy ennyire gyönyörű gyilkos.

Három fontos karaktert ismerhetünk meg, akik közül a legfontosabb egy régi ismerős, David (Michael Fassbender), az android, aki óriási szerepet kap szerencsére, mert Fassbender elképesztően jó színész, és karaktere, úgy gondolom, az Alien-univerzum legösszetettebb és legérdekesebb szereplője, kinek motivációira végre fény derül. Fassbender ezúttal duplázik, aminek jó oka van, a másik általa alakított droid, Walter szintén kellően érdekesre sikerült, aki „testvéréhez” méltón kifürkészhetetlen. A fejezetünk hősnője pedig Daniels (Katherine Waterson), aki méltó utódja Ellen Ripley-nek és Elizabeth Shaw-nak. Természetesen Weaverhez nem érhet fel, de ezt senki nem is várta el, ugyanakkor meg lehet szeretni két óra alatt annyira, hogy emlékezetes szereplővé váljon. A legénység többi tagja nem igazán említésre méltó, a nevüket sem tudtam megjegyezni, de ők úgyis csak gazdatestnek vannak a fedélzeten. A Covenantnek vannak hibái természetesen, de senki ne várja el a lehetetlent, úgysem lesz jobb az első két résznél, a Prometheust teljesen beolvasztja a franchise-ba, viszont teljesen önálló fejezetként nem állja meg a helyét. Ami viszont biztos, a Halál még mindig Ridley Scottnak áll a legjobban.

8/10

(Levente)

Eddig három dolog biztos a filmmel kapcsolatban.

Az első, hogy ezt a rajongóknak csinálták. Itt minden arról szól, hogy végre megkapjuk azt, ami sokak szerint a Prometheusból kimaradt. Kegyetlen gore, hajsza a hajóban, és természetesen A LÉNY. Ami mindig picit más - de mindig okkal. Esetünkben dinamikus, gyors ragadozó, rugalmas, szálkás testtel, mely lehetővé teszi, hogy inkább hasonlítson egy veszett állatra. Scott az eredeti ALIEN-t úgy csinálta, hogy "olyan legyen, mint A texasi lácfűrészes mészárlás az űrben". Itt is megvalósulni látszik mindez - köszönhetően a gore-ban bővelkedő részeknek.

A második biztos dolog, hogy Ridley Scott saját gyermeke az ALIEN. Érezhető a karakter szeretete, az atyáskodás felette, és akár a történet alárendelése a szörnyeteg rajongásszintű végigkövetésének.

Sokat és sokszor láthatjuk a neomorphot és az ő születését, elmélyedve elemezhetjük gyilkolási, prédaszerzési technikáját, mivel a film már egyértelműen róla szól. Gyönyörű a látványvilág, a kosztüm, a maszk és a jól ismert zenék megismétlése, mely segítségével bárki könnyen asszociálhat korábbi fejezetekre a franchise-ból.

A harmadik, amit egészen biztosan ki tudok jelenteni, az az, hogy nem ez a legjobb darabja a folytatásoknak, előzményeknek. Élvezhető, szerethető, akár még újra is megnézhető, viszont nagyon más, nagyon új élményt nekem nem tudott adni. Lehet, hogy az elvárás volt túl nagy, lehet, hogy a még következő 1-2 film, ami közvetlenül kapcsolja a történetet az 1979-es eredetihez, az hozza össze egy nagy képbe Scott műveit. Ez pár éven belül kiderül. Viszont önmagában nem tud véleményem szerint megállni. A Prometheusnak épphogy ment, itt a Napnál is világosabb, hogy egy fejezetet láthatunk a sztoriból. Ha ez volt a cél, akkor sikerült, ha viszont az, hogy készítsenek egy veszettül jó ALIEN-részt, akkor picit elmérték talán.

Amit negatívumként egyértelműen kiemelnék, az a nagyon-nagyon sok digitális trükk. Szeretem a CGI adta lehetőségeket, de itt véleményem szerint szinte minden kockába belenyúltak. Várom a behind the scenes kisfilmeket, szeretném látni, mennyi is volt animatronic, mert ránézésre még a kivágott fák is a gépben készültek.

Tetszett a főszereplő hasonlósága Sigourney Weaverhez, tetszett, hogy tökéletesre próbálták hangolni a látványt mind a Prometheushoz, mind pedig nyilvánvalóan az eredeti filmhez, így erősen ajánlott és szinte kötelező a megtekintése minden rajongónak.

8/10

(Raszputyin)

Mindig veszélyes, ha egy nagy sikerű franchise-hoz hosszú idő után új részt készítenek: az emberben óhatatlanul felmerül, hogy a filmstúdió csak egy újabb bőrt akar lehúzni a jól bejáratott brandről. Szerencsére az új Alien-filmnél nem ez a helyzet.

A Covenant már a második olyan film, amely az első rész története előtt játszódik. Az első prequel, a Prometheus kapcsán sok vita folyt arról, hogy mennyiben tekinthető igazi Alien-filmnek, ugyanis más, filozofikus kontextusba helyezte az eseményeket. Véleményem szerint a Covenant pontosan az a láncszem, amely végérvényesen összekapcsolja a Prometheust az Alien-univerzummal. Azontúl, hogy választ kapunk néhány, a Prometheusban nem tisztázott kérdésre, a film egész hangulata sokkal inkább emlékeztet a klasszikus részekére, mint elődjéé. Az újonnan bemutatott idegen lény, a jól ismert xenomorphra sok tekintetben hasonlító neomorph is tökéletesen illeszkedik a megszokott világba, bár megjelenése és „születése” már természetesen nem hathat olyan elementáris erővel, mint annak idején az első rész hasonló jelenetei. A mozi második felének akciójelenetei pedig akár a második részt (A bolygó neve: Halál) is eszünkbe juttathatják; szerencsére azonban ezeket nem vitték túlzásba az alkotók, elkerülve így azt a hibát, ami például a Kaptár-folytatásokat jellemzi.

A filmnek mindemellett vannak nyilvánvaló gyengeségei is; ezek közül a legszembetűnőbb a CGI túlzott alkalmazása, valamint néhány történetbeli csavar is kiszámíthatóra sikeredett. Az már csak személyes vélemény, hogy a filozófiai fejtegetésekből, az ember-gép ellentétből szerintem többet is ki lehetett volna hozni. Összességében viszont azt mondhatom, hogy kezdeti fenntartásaimmal ellentétben, egyáltalán nem felesleges film ez az Alien-sorozat rajongói számára.

7/10

(KT)

Magyarországi premier: május 18. További infók a MozICom oldalán!

IMDb | mafab