Szerintem én vagyok az American Horror Story legnagyobb rajongója, folyton kutatom az utalásokat, az összefüggéseket, tudom szinte az összes jelenetet fejből, és ami a legfontosabb, minden évadban megtalálom, amiért szeretni tudom. Persze van személyes rangsorom, de az a legtöbbször változik hangulattól függően. Ezért is féltem nagyon az idei, hetedik, Cult alcímet viselő szezon közeledtétől, mert már az elsődleges hírek, képanyagok és videók is hidegen hagytak. Olyan pedig még soha nem volt, hogy majdnem elfelejtettem a premier dátumát, illetve, hogy az első rész után nem, hogy nem várom a következőt, a megjelentet sem volt kedvem újranézni.

Kezdjük az alapkoncepcióval, ami tudható volt. Nem volt jó húzás a politikai szálat belevinni az AHS-be, legalábbis nem így, mert a Covenben szőr mentén, minimálisan már találkozhattunk ezzel, de ott pont elég volt, itt viszont központi vázát fogja adni az évadnak. Több szempontból is bajom van ezzel. Politikai meggyőződésemről nem fogok írni, de éppen eleget foglalkozom minden nap a politikával, hogy a kedvenc sorozatomba ne ezt kelljen néznem. Igen, a 2016-os amerikai elnökválasztás mérföldkő volt, és szerintem egyik oldal sem erre számított, azóta is próbálja mindenki feldolgozni, és igen, elszabadultak az indulatok, elszabadultak a szélsőségek, amikből próbálja kihozni a horrort a sorozat, csakhogy ez most nem fikció, ezek a mindennapjaink, és szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki azért nézi a show-t, hogy szórakozzon, kikapcsolódjon. Ha Murphy ennyire politikai alapú sorozatot akar csinálni, akkor készítse külön, testvérsorozatnak, ahogy 911-ről is fog show-t készíteni, szeparálja el. A másik pedig az egyértelmű ötlettelenségből adódik.

Az AHS arról vált híressé, hogy tipikus amerikai horror klisékből építkezik, de megcsavarja azokat, hogy jól felépítettnek, újszerűnek tűnjenek. Ezúttal viszont nem ez érződik, hanem az egyértelmű meglovagolása Stephen King évének. A bohóctéma idén csúcsra jár az AZ-nak köszönhetően, és nem is értem miért választotta ezeket a rémeket Murphy, amikor tudható volt, hogy az olcsó, műanyag, gagyi bohócmaszkokkal nem fogja überelni Pennywise-t. De nem csak AZ-t nyúlja pofátlanul, hanem a Mr. Mercedest és a Hívatlanokat is, de képes volt a saját jeleneteit is remake-elni. Twisty első jelenetét a Freak Showból kockáról kockára újraforgatták, aminek nem találom az ésszerű magyarázatát. Oké, Twisty az 50-es évek óta olyan kultfigurává vált, mint Freddy vagy Jason, és saját képregénysorozata van, de akkor már használják ki ezt az ötletet, és új jeleneteket forgassanak az AHS egyik legjobb karakterével, ne saját magukat nyúlják.

De kezdjünk neki a nyitóepizódnak. A választás éjszakáján kezdődik a cselekmény, a demokrata Ally Mayfair-Richards (Sarah Paulson), feleségével, Ivyval (Allison Pill - hihetetlenül irritáló a karaktere és a színésznő is), fiúkkal és barátaikkal várják az új elnök bejelentését, és a republikánus Kai Anderson (Evan Peters) is így tesz. Míg Ally összeomlik a végeredmény hallatán, Kai extázisba esik és a lehetőségeit látja.

Mivel nem teljesen tiszta, hogy van-e cselekménye az évadnak, vagy csak gusztustalan jelenetek egymásra pakolásából fog állni, megpróbáltam én összekaparni a cselekményszálakat. Úgy tűnik, Kai politikai vonalon fog megpróbálni kultuszt kialakítani és rászabadítani az emberekre legbelsőbb félelmeit, hogy a káoszban a rettegő emberek hozzá forduljanak védelemért. Ez talán még érdekes vonal is lehetne, de ebben sincs semmiféle eredetiség, mert valahol az egész Purge-franchise erre épül.

Ally fóbiák gyűjteménye, retteg az apró lyukaktól, de főleg a bohócoktól, akik szerinte folyamatosan követik, és úgy érzi, lassan kezd megőrülni. Felesége és fia nehezen viselik kiborulásait, csak a politikai veszteségére gondol, valamint félelmeire.

A nyitány tökéletes érdektelenséggel töltött el, nem féltem, nem izgultam senkiért, csak néha felháborodtam, mennyire undorító jeleneteket pakoltak bele indokolatlanul. Én aztán nem vagyok prűd, de fekáliás, véres anális szexről nincs kedvem anekdotákat hallgatni, ahogy óvszerbe vizelést sem néznék, ha nem baj. Murphy, mit csinálsz? Nem csoda, hogy ehhez Kathy Bates már nem adta a nevét.

Persze azért keresem, mi lehetne, amiért folytatom az évad nézését, és bár siralmas, de egy érdekesnek tűnő szálat találtam is. Winter Anderson (Billie Lourd) Kai valamiféle hozzátartozója, titkon demokrata, de részt vesz Kai kultépítésében, és szembenéz legnagyobb félelmével, a gyerekekkel, ezért elszegődik dadának Allyékhez, gyermeknevelési módszerei meg több mint szélsőségesek. Az elmebeteg dadákkal engem mindig megtudnak venni, Winter pedig olyan, mint Wednesday Addams felnőttként, szóval, ha mást nem, legalább őt kedvelni fogom.

Hihetetlenül csalódott vagyok, de nem adom fel, talán Winter és majd a valós vonalak, Warhol, Manson, Jim Jones érdekesek lesznek. Nagyon remélem.